Ott áll, illetve ül hét ember a színpadon, talpig csokornyakkendőben. Két zenész túlnyomásos levegőt juttat a hangszereikbe, további ketten birizgálják azokat, a három maradék muzsikus meg össze-vissza ütögeti a magáét. A közönség pedig még élvezi is mindezt. Nevetnek, együtt énekelnek a zenekarral, vastaps a végén.

Bill Evans május másodikán Spanyolországban kezdte európai turnéját vadonatúj, Vansband All Stars nevet kapott formációjával, és öt nappal később, Ourense, Madrid, Barcelona majd Mainz után, kedden már a Jazzfest Budapest meghívására az Erkel Színházban lépett színpadra társaival.

A Dresch Quartet - hozzávetőleg 20 éve, amikor a MOL Jazz Fesztivál keretében megrendezett koncerten kissé késve érkezve beléptem a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházába, a színpadtól legtávolabb eső ajtaján, s onnan meghallottam, ahogy Szandai Mátyás (R.I.P.) ráfog a bal kezének egyik ujjával a bőgő egyik húrjára, utána aztán a csaknem teljes koncert „elvitt a világból”, azóta  - az egyik kedvenc magyar jazz-zenekarom.

Az első csoda már elsejére virradóra létrejött, a Nemzetközi Jazznapon a JazzFest Budapest csodálatos Városháza parki gálakoncertje után, a Merlin Színházban. Az idei május 1-jén ünnepeltük az Európai Unióhoz csatlakozásunk huszadik évfordulóját, a fesztivál szervezői és kurátorai felkérték Oláh Krisztiánt, komponáljon egy művet, mely szimbolizálja helyünket Európában. A LUDUS EUROPAE megszületett, az előadásban a 27 tagországra reflektálva 27 szereplő vett részt, Mácsai Pál színművész mellett neves klasszikus- és jazz-zenészek, valamint a húsz éve csatlakozott tíz országot megjelenítő tíz táncos. Éjfélkor felcsendült az Unió himnusza, az Örömóda, majd Krisztián művének ősbemutatója következett.