A Harmónia Jazzműhely péntek esti műsoráról már többször megírtam, hogy anélkül is bátran felkereshetjük, hogy tájékozódnánk a kínálatról. A magam részéről havonta legalább kétszer (de olykor háromszor) is ez a választásom, és állítom, hogy még sohasem csalódtam. Az elmúlt pénteken még két felnőtt unokám is velem együtt élvezte Kanizsa Gina és a Cseke Gábor Trió fergeteges koncertjét.

A Jazzfest Budapest utolsó napjaiban újabb csábító ajánlatokkal késztette erőtartalékaik mozgósítására a több mint kéthetes programdömpingben kissé megfáradt, apadó pénztárcájú jazztábort. Ezek közé tartozott az olasz jazz egyik legkiemelkedőbb zongoristája és zeneszerzője, Antonio Faraó, a világ egyik legzseniálisabb bőgőse, John Patitucci, és a kortárs jazz legnagyobb muzsikusainak formációiban feltűnt virtuóz dobos, Gene Jackson trió koncertje az Eiffel Műhelyházban.

A Nemzeti Kulturális Alap hathatós támogatásával 16 éve szakadatlanul folyik a zenei csereskereskedelem a Budapest Jazz Clubban székelő Harmónia Jazzműhely és London legendás jazzklubja, a 606 között. Évente négy brit zenész jön a magyar fővárosba, hogy a hazai kiválóságokkal játszhasson, és évente négy magyar megy ki örömzenélni brit húzónevekkel. A „húzónév” fontos, mert mindkét ország hemzseg a világszintű tehetségektől, akik mindnyájan attól a születési hibától szenvednek, hogy édesanyjuk elfelejtette őket az Atlanti-óceán túlpartján világra hozni. 
A gyakorlatban ez azzal jár, hogy akár a BJC-be érkező brit sztárt, akár a Londonban landoló magyar jazzlegendát nagyon kevesen ismerik. Ezért általában helyi nagy húzónevekkel párosítják a külföldi sztárvendéget.

Pozsár Eszter munkássága a hazai jazz külön fejezete. Nem elég, hogy a magyar jazzvilágban alig használt fuvola legnagyobb mestere, multiinstrumentalista, aki legalább még további négy fúvóshangszeren is kiváló, emellett komponista és hangszerelő is. De még folytathatjuk a sort azzal, hogy nincs két egyforma „projektje”, művészetében a jazz, a népzene és a klasszikusok is visszaköszönnek. Így minden lemeze teljesen eltérő mind zeneileg, mind a megvalósításában közreműködő muzsikusokat illetően. Nos, legújabb albuma címében is utal erre a – jó értelemben vett – zenei eklektikára.