Az Európában és a tengerentúlon legtöbb szakmai elismerést begyűjtő formáció mára az ország első számú jazz- és világzenei acappella együttesévé érett. A Jazzation pályafutása egy pillangószárny-rebbenésnyi álomból született, sodró lendületű zeneiségük ma – két évtizeddel később – a világ minden táján koncerttermeket tölt meg. Húszéves fennállását az együttes méltó módon a Kossuth-díjas jazz- és világzenész Borbély Mihály vendégszereplésével ünnepli meg december 29-én. A koncert napján jelenik meg a Jazzation eddigi legvirtuózabb anyagát bemutató koncepcióalbum PANNONICA címmel, melyet a magyar származású jazzbárónő életútja inspirált.

A szerkesztőség által a legjobb jazz-zongoristának választott Oláh Krisztián nemrég új lemezzel jelentkezett. Már az album címe is beszédes, a felvétel pedig fantasztikus és változatos, eközben épp olyan igényes és olykor a klasszikus zenéhez közelítő anyag, amelyet Krisztián már több éve következetesen képvisel.

Ahogyan ezt már számos alkalommal megállapítottuk, a világ egyik vezető lemezkiadója, a német ECM Records sikerrel „gyűjtötte be” a legnagyobb gitárművészeket John Scofield-től Wolfgang Muthspiel-ig, de még a Berlinben élő Snétberger Ferenc is az ő „stábjukat” erősíti.
Ezúttal egy csodás duó lemezt jelentetett meg a müncheni cég két világhírű jazz sztárral, akik vitathatatlanul külön-külön is a műfaj legszűkebb elitjébe tartoznak.

Pallai Péter utolsó, a spam mappában eltűnt lemezajánlóját most, négy hónappal később közöljük. Az írást azért készítette, hogy legyen cikk a szeptemberi Érdi Jazz Fesztivál szervezése idején, ami a főszerkesztő minden energiáját felemésztette. Péter mindig segített, amikor módja volt rá.

Ma délután fél háromkor a Farkasréti Temetőben búcsúzunk tőle örökre.  (-a szerk.)

A hazai jazzélet egyik igazán aktív résztvevője Kalmár Zoltán dobos, aki nem hivatásos jazz muzsikus, de mind szakmai tudása, mind szenvedélyes hozzáállása rácáfol az előbbi megállapításra. Legnagyobb örömünkre immáron második lemezalbumát mutathatjuk be, ami éppen a napokban jelent meg és szép karácsonyi ajándék lehet a jazzbarátok számára.

Olykor-olykor arra intem olvasóinkat, hogy nem feltétlenül Cecil Taylornál vagy Andrew Hillnél kell kezdeni a jazzel való ismerkedést. Vitathatatlanul ez a véleménye mindenkinek, akit valóban az motivál, hogy szeretett műfajunknak minél több kedvelője, mi több rajongója legyen. Különösen ajánlatos ez a jótanács a fiatal generáció számára.

Bevallom, hogy nekem Simon Géza Gábor - 1982-es megismerkedésünk óta - szakmai mentorom és példaképem a kezdetektől a mai napig. Az első – megjelent – cikkemet vele közösen publikáltam még 1984-ben a Jazz Stúdiumban, és azóta is több-kevesebb rendszerességgel – utóbb inkább kevesebbel! – dolgozunk együtt különféle jazztörténeti kutatásokban a Magyar JazzKutatási Társaságban.

Horváth Cintia és Möntör Máté legújabb szerzői lemeze, a Körbezár egy hang friss és a legjobb értelemben tradicionális egyszerre. Álmokat, mély érzelmi megéléseket éppúgy elmond, mint a mai, digitális közösségi “élet” kritikáját, mégis könnyed és szórakoztató. Rendkívüli stílusérzékről árulkodnak a szerzők: úgy idézik meg a Meseautót idéző magyar kuplék zeneiségét, hogy a gyanútlan hallgató a melodrámák világában találja magát, ugyanakkor a vokál és a hangszerelés messze túlmutat a könnyed filmzene világán.

Az ECM kínálatában egyre-másra bukkannak fel újabbnál újabb, számunkra jórészt ismeretlen muzsikusok, hiszen az idő előrehaladtával a zenésztársadalom is kicserélődik, nem is említve a kiadó új tehetségek felfedezése érdekében folytatott kutatómunkáját.

Azt hiszem, hogy az ezúttal tárgyalásra kerülő triólemez „névadóját” messze nem ismerik annyian itthon, mint a két „sideman”-t. Akár a bőgős Drew Gress, különösen pedig a dobos Joey Baron mind személyes megjelenését illetően, mind pedig lemezszereplései révén sokkal ismertebb, mint Fred Hersch. (Igaz, hogy az ECM bölcsen úgy kerüli el a „ranglistázást”, hogy a lemezborítókon minden nevet feltüntet (ráadásul azonos betűtípussal), de azért ennek a zongoratriónak mégiscsak Fred Hersch (1955) a „névadója” és a katalógusok is biztosan az ő nevén tartják számon. Boldog születésnapot kívánunk a ma 70 éves Fred Herschnek!

Napjaink egyik legkeresettebb énekesnője ismét új lemezzel jelentkezett, amelynek bemutató koncertkörútja Budapestet is érinti. Természetesen egyébként is örömmel mutatnánk be az új albumot, de ennek aktualitását még inkább növeli a november 28-án a Müpában sorra kerülő esemény.

Múlt szombaton a teltházas Budapest Jazz Clubban mutatta be a Bágyi Balázs New Quartet vadonatúj, a Tom Tom Records gondozásában előző nap megjelent albumát.  Az egyik legtermékenyebb hazai formáció zenekarvezető dobosa a koncertek, előadások végén a közönség kitartó vastapsának engedve adott ráadás, újrázás francia megfelelője után, az „Encore” címet adta 2013-ban alapított kvartettje kilencedik, az előzőekhez hasonlóan szinte kivétel nélkül saját, új kompozícióiból álló lemezének.

Hajdu Klára bámulatra méltó aktivitással dolgozik. Május elején nagy sikerű koncerten mutatta be immáron hatodik lemezalbumát, ami – sajnálatosan – nem készült el fizikai formában a bemutató napjára. Időközben azonban megjelent a magamfajta konzervatív jazzbarátok által favorizált CD-formátum, amelyről örömmel írom meg az alábbi ajánlót.

Több mint 10 éve létezik egy kamarazenei társulás Franciaországban, amely műfajok közötti és időtlennek számító produkciókkal lepi meg a gyanútlan hallgatóságot, és néha a lemezvásárlókat… Ez a második albumuk.

Ma már bátran elmondható, hogy az európai jazz egyik legfontosabb fellegvára a müncheni ECM kiadó. Vitathatatlan ez a megállapítás, még akkor is, ha a német cég félévszázados fennállása alatt nem szakított látványosan az óceánon túli jazzvilággal olyannyira, hogy a legnagyobbakat is sikerült megnyernie Keith Jarrettől Bill Frisellig, Charles Lloydtól Joe Lovanoig.