A legendás jazz-zongorista, Keith Jarrett különös kölni koncertjének történetét eleveníti fel a Köln 75 című film, amely a promóter, Vera Brandes szemszögéből meséli el a világ legtöbbet eladott szólóalbumának, The Köln Concert-nek a megszületését. A cím nem véletlen: 50 éve, 1975-ben történt a korszak egyik legikonikusabb lemezfelvétele Kölnben.

A jazz történetében akadtak már eddig is kiemelkedő együttműködések gitárosok és vibrafonosok között. Elég ha a ’60-as évek Grant Green – Bobby Hutcherson felvételeire, vagy a ’70-es, ’80-as évek Pat Metheny – Gary Burton lemezeire gondolunk. A két hangszer harmonikusan kiegészíti egymást… persze ha jó kezekbe kerül. Jelen esetben ez adott. Megjelent a Juhász Gábor Trio feat. Holló Aurél: Stories From The West Side című lemez, amit május 22-én este a Fonó Budai Zeneházban fognak a művészek dedikálni a koncert után.

A 2000-ben alapított Balázs Elemér Group a legújabb, januárban megjelent lemezének bemutatójára készül.

A több mint egy évtizede a legnívósabb zenei díjak záporában ázó ifjú jazzdíva, Jazzmeia Horn a magyar fővárosba látogat a MOMkult prémium koncertsorozata, az UPSOUND meghívására. A koncertsorozat merészen friss, már-már vakmerő, de nagyon is hiánypótló vállalása, hogy nemzetközileg elismert, de itthon kevésbé ismert előadókat juttat pódiumhoz. Jazzmeia Horn európai turnéjának budapesti állomásán a Jazz.hu minden olvasójának ott a helye.

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Miközben a műfaji határok olykor megszűnni látszanak, szerencsé(nk)re még akadnak olyan együttesek és produkciók, amelyek a hagyományos, ha tetszik a konvencionális értelemben vett jazz művelői. Remélhetőleg nem sérti a legmodernebb irányzatok jeles képviselőit, amikor is – bármely sértő szándék nélkül – a „jazz-szerű” jazz megtartását és további művelését szorgalmazzuk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a több mint százéves műfaj megismerését aligha a legprogresszívabb törekvéseknél ajánlatos kezdeni!

Oláh Tzumo idén betöltötte a 45-ik életévét. Ez azért érdekes, mert emlékszem arra a 18 éves fiatalemberre, aki Babos Gyula zenekarában (a CD-n „Cumó” néven) ült a billentyűs hangszerek mögött és már akkor érezhető volt, hogy fogunk még hallani róla. Az azóta eltelt időben az álmok valósággá váltak.

Az idén immár 70 éves Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes- és kiváló művész pályáját az első próbálkozásai óta követem és nagyra értékelem. Sohasem felejtem el, hogy a Kassák klubban a bőgős Vajda Sándor együttesében tenorozott, mégpedig Fekete István (trombita), Réti János (zongora) és Baló István (dobok) társaságában. Sanyi barátom és társai a modern magyar jazz élharcosai voltak, jómagam pedig abban lehettem segítségükre, hogy kották hiányában a „kagylózásra” kényszerült Sanyi számára a legkiemelkedőbb amerikai LP-ket adtam kölcsön, hogy a repertoárt bővíthessék és a nagy mesterek zenei megoldásait elsajátíthassák.

A Koncz Kriszta Group debütáló albuma messzire repít és közel hoz: a személyiség legbelső magját utazza körül. Egyszerre köti össze az Univerzum legtávolabbi pontjait fénysebességgel cikázva múlt és jövő között; és van jelen véges-végig valahol a tökéletes középpontban, egy fűszál növekedésének szemlélődő lassúságával reflektálva minden pillanatra a jelenben és minden pillanatban a jelenre. 

A szerkesztőség nevében is szégyellem magam, hogy első alkalommal csak most foglalkozunk érdemben ezzel a csupa nőből álló, nagyszerű zenekarral. A Nemzetközi Nőnap alkalmával előjönni egy ilyen zenekar méltatásával azt a benyomást kelti, mintha a női jazz együttes olyan kuriózum lenne, amelyet csak ilyenkor illik előhúzni a talonból. Kis hazánkban ez sajnos valóban így van még, de az Artemis már a tizedik sikeres évét tapossa. Tény, hogy a nemzetközi tekintélynek örvendő kanadai zongoristanő, Renee Rosnes egy francia producer kérésére a 2016-os Nemzetközi Nőnapra hozta össze a zenekar első inkarnációját és vitte európai turnéra, de ez semmit nem von le a zene értékéből.

Azzal kezdeném, hogy perzsa származású jazz-zenészről még soha nem hallottam. Persze nem a skatulyába szorítás a lényeges, azaz nem kell valakit mindenáron valamilyen zenei kategóriába sorolni.

Mester Dánielnek a Budapest Jazz Orchestrával jelent meg közös albuma, amin Dani kompozíciói szerepelnek, ráadásul egy világhírű magyar szaxofonos vendégszereplésével.

Svájcban élő magyar dobosunk a legutóbbi, remekül sikerült „Discovery” című albuma után „Metropolis” címmel elkészítette új lemezét. A címadó szerzemény akár Baselre is utalhat (világvárosnál jelentősen kisebb mérete ellenére), hiszen a Focusyear program a szélrózsa minden irányából érkező, legtehetségesebb jazz-zenészeket ebben a városban gyűjti össze. A felvételen szereplők is itt találkoztak, a francia Charley Rose szaxofonos, az olasz Lorenzo Vitolo billentyűs, Jérémie Krüttli svájci basszusgitáros, és a brazil Fabio Gouvea gitáros. Utóbbi már egy Latin Grammy-díjjal is dicsekedhet, hiszen közreműködött Hermeto Pascoal „Natureza Universal” című albumán, amely 2018-ban a legjobb jazzlemez kategóriában nyert.

Jó munkához idő kell. Nem tudom, hogy létezik-e angol megfelelője ennek a mondásnak, és főleg a veterán szaxofonos ismeri-e, de tény, hogy több mint 100 évig várt - valószínűleg Guiness rekordot döntve - az első önálló lemezének kiadásával, ami a mai napon kerül forgalomba.

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.