Idén talán még erősebb volt a verseny, mint valaha, már a döntőbe jutott fiatalok nevei alapján lehetett tudni, hogy a zsűrinek nagyon nehéz dolga lesz a döntéshozatalnál.

A zsűriben idén Pocsai Kriszta, Pozsár Máté és Halmos András foglaltak helyet.

Hász Eszter volt a szervező és egyben ő konferált, aki 2019-ben nyerte meg ugyanezt a versenyt, és akit ebben az évben választottak be az MJSZ elnökségébe.

A több, mint háromórás kíséretet három nagyszerű zenész adta, akik anno a MAO-ban együtt játszottak, Cseke Gábor jazz-zongorista, Bögöthy Ádám jazzbőgős és Csízi László jazzdobos.

Tizenketten jutottak be a jelentkezők közül, többségében a Zeneakadémia Jazz Tanszékéről, de volt két Bartók konzis és egy Graz-i egyetemista. A sok döntős miatt a kezdés idejét előrehozták egy órával, de még így is éjfél után került sor az eredményhirdetésre. Csak röviden fogok írni minden versenyzőről, hogy egy kicsit megismerjék az olvasók, de majd élőben biztos lesz lehetőség őket meghallgatni saját zenekarral. A két győztes díja pénzjutalom és fellépési lehetőség.

7 óra után 20 perccel indult el a verseny Szigeti Mátyás dobossal, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatója. Matyi nagyon finoman és a zenekarra figyelve dobolt, viszont nem voltak igazán ütős szólói, hanem egyenletes teljesítményt nyújtott. Kíváncsi leszek, hogy mit fog nyújtani jövő vasárnap az Érdi Jazz Fesztiválon ismerős zenekarral, ahol a győztes Horváth Szabolcs zenekarában fog dobolni.

Második versenyző a Bartók konzis Szabó Dávid volt, aki zongorán játszott. A konzisok és az egyetemisták között – meglátásom szerint - nagy volt a különbség ezúttal, és talán jobb is, ha nem középiskolásként nyerik a versenyt, mert az ismertséggel járó kapcsolati hálót sokkal jobban tudják kamatoztatni később, mint a fiatalabb versenyzők. Az ő játéka mindenképpen előremutató volt, érdekes koncepciókat alkalmazott, és ha marad a szorgalma, biztos fogunk hallani még róla.

Harmadikként az egyetemista Suke Sándor állt a nagybőgő mögé, akinek szép soundja van és aki a második számnál melegedett igazán bele a játékba. Nekem egy kicsit túl hosszan játszotta a bevezető részt, és nem éreztem, hogy kapcsolódott volna a standardhez.

Utána ismét egy dobos, Siklós Kornél érkezett a színpadra. Ő pont az ellentéte volt az első fellépőnek, erőteljes dobolásával erőt hozott a versenybe, de a kontrasztok időnként elvesztek.

Az ötödik fellépő már jól ismert zongorista volt, aki a Müpa tehetségbörzéjén is a döntőbe jutott és különdíjat nyert a zenekarával, Kiss Károly László. Károly remekül zongorázik, nagy tudású, jó hallgatni, de nekem hiányzott belőle az a plusz, ami kiemelte volna a többiek közül, az izgalom, hogy a megszokottól eltér néha. Számomra az ő bevezetője is nagyon hosszúnak tűnt, az jutott eszembe, hogy néha a kevesebb több, még ha szerette volna minden fellépő rendesen bemutatni magát.

A szünet előtti utolsó versenyző Horváth Szabolcs zongorista volt, akivel egy éve készült interjú a Jazz Combo verseny harmadik helyezése kapcsán, aki azóta megnyerte a Creativ Art-díjat, bejutott a Nemzeti Tehetség Központ mentoráltjai közé, nemrég pedig a Szakcsi Rádió tehetségeknek kiírt pályázatán a „Zuzmó” című dala bekerült a lejátszási listába. A Zeneakadémia Jazz Tanszékén tanul. Vele elfogult vagyok, szerintem egy szuper tehetség, már a tavalyi Kiemelkedően tehetséges egyetemisták koncertjén is ő játszott az Érdi Jazz Fesztiválon, és egy hét múlva vasárnap ugyancsak ő fog jönni egy újabb formációval a 10. jazzfesztiválra, amiben Moldovai Dóra fog énekelni. Érden óriási sikert arattak tavaly, és ez Szabolcsnak is köszönhető volt, ahogy az akkori zenekar több tagjának. Az ő játéka tele van érzelemmel, miközben a húzóerő, a drive is ott van, emellett pedig tele van tempóváltásokkal, frazírozással, izgalmas megoldásokkal, utalásokkal a játéka. Nem véletlenül választotta őt a zsűri a legjobbnak.

A félórás szünet után, a második részt egy gyönyörű hangú énekesnő, Hárs Róza kezdte, aki ugyancsak az LFZE Jazz Tanszékén tanul. Erős, csillogó a hangja, jó a technikája, scattelt, vocalise-t is énekelt. Nálam ő is befutó volt.

Számomra az egyetlen ismeretlen versenyző, a jazzgitáros Grócz Árpád volt, aki a grazi egyetemen tanul. Miután még nem hallottam játszani, így ebből a 10 percből kellett levonnom a konzekvenciát. Véleményem szerint, nem használta ki a gitár adta lehetőségeket, sem érzelmileg, sem technikailag, pedig lehetett érzékelni, hogy ott van a tudás, de a húzóerő hiányzott belőle.

Ismét egy Bartók konzis fiatal lépett a színpadra, aki elbűvölt a vizsgákon. Grace Yu énekelt két ismert standardet, és ha már erről írok, meg kell, hogy jegyezzem, igazán jó darabokat választottak a versenyzők. Grace egy jelenség a színpadon, remekül betölti már ilyen fiatalon is, és nagyon pozitív, hogy tovább gondolja a standardeket, a saját képére formálja őket. Ha a szorgalom marad, biztos sokat fogjuk őt hallani.

A második félidő negyedik fellépője már a mesterszakot végzi. A rendkívül tehetséges Gergely Edvárd különleges hangszerrel, egy baritonszaxofonnal állt a színpadra. A big bandekben legalább 3 perc játékidőt kapnak ezzel a hangszerrel, de koncerteken mostanában ritkán hallani. Edvárd mesterien fújta, mintha szopránszaxofonon játszott volna.

Az utolsóelőtti fellépő az ugyancsak ismert fiatal dobos tehetség, Éles Máté volt, aki májusban Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjban részesült. Máté a magyar jazz nagy öregjeivel már mind játszott. Ezúttal a második részben azt is megmutatta, hogy nem csak vadan, robbanékonyan tud játszani, hanem a második számban a kísérő szerep is nagyon jól állt neki.

Az utolsó fellépőről, Balogh Mátéról alig egy hónapja írtam, a Snétberger Központ bemutatónapja kapcsán, ahol már nem először kápráztatta el a közönséget. A virtuóz szaxofonos végre megmutatta a líraibb oldalát is egy balladában, majd a végére egy ütős befejezéssel, a John Coltrane „Moment’s Notice” című szerzeményének előadásával feledhetetlenné tette az estét. Iszonyú technikával fújja a szaxofont Máté, de ha egy kis levegőt engedne a közönségnek, hogy vágyjon rá, hogy újra hallja az eszeveszett improvizációját, akkor ugrana egy nagyot előre. Olyan hasonlatot tudok hozni, hogy ha három napig valaki csak csokoládét eszik, akkor túl sok lesz, míg, ha csak néha kap belőle, akkor vágyik rá. Na ezt az egyensúlyt kell még megtalálnia a fiatal talentumnak, ami egész biztos sikerülni fog, mert a tehetsége megvan. Teljesen megérdemelten kapta meg a közönségszavazatok díját.

Este 11-re minden versenyző fellépett, a zsűri pedig elvonult megbeszélni, kit választ a legjobbnak. Ez olyan nehéznek bizonyult, hogy épp éjfél előtt egy perccel jelent meg először Pozsár Máté, majd a többiek.

A szakmai díjat Horváth Szabolcs zongorista kapta, a jelenlévő közönség pedig Balogh Máté szaxofonost szavazta meg a legjobbnak.

A díjkiosztó már gyorsan történt, de sajnos annyi idő már nem maradt, hogy néhány szót halljunk a zsűri tagjaitól a fellépők játékával kapcsolatban.

Gratulálunk minden fellépőnek!

Köszönjük külön a BJC hangtechnikusának, Fűzfa Bencének a tökéletes hangot és fényt! Sztraka Ferencnek pedig köszönöm, hogy eljött fényképezni, így hajnali 5-re készen lettem a beszámolóval.

Budapest Jazz Club, 2024. szeptember 5.

 Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka