Egy pilóta mesélte, hogy gyermekkorában nem messze laktak az egyik reptértől. Őt már akkor érdekelte a repülés, mire az ismerősei azt tanácsolták neki, hogy csak menjen ki a reptérre valamelyik hétvégi üzemnapon, és ha a pilóták meglátják, hogy ott álldogál érdeklődve, akkor biztosan megszánja valamelyikük és elviszi repülni egy körre. Az illető pontosan ezt tette, több alkalommal is ott ácsingózott a felszállásra készülők mellett, de soha senki nem szólt neki, hogy gyere, ülj be a repülőgépbe, kóstold meg, milyen a világ fölülről. Így csak jóval később, évek múltán kanyarodott a sorsa ismét a repülés világa felé.

Szép dolog a nyugalmi állapot, de olyan sajnos csak a fizika tankönyvek példáiban szerepel szigorúan csak elméleti fogalomként, a gyakorlati életben nem létezik ez a kényelmesnek tűnő helyzet. Ha viszont már minden mozgásban van, így a művészet sem marad ki a nagy körforgásból. Stílusok, irányzatok röpködnek, és az alkotó művészek közt ugyancsak jelen van egy további, előre haladó mozgás: a következő generáció érkezése. A fiatalok hol észrevétlenül, mint a törökök anno Budavárnál, egyszer csak „hoppá, ott vannak”, máskor meg nagy zajjal berúgják az ajtót, hadd legyen világos mindenkinek, mi az ábra mostantól itten.

A Vámos Béla vezette Kanizsa Big Band fennállásának 19. évében, október 19-én adott koncertet Nagykanizsán. A 'Vendégségben a Kanizsa Big Band'-nél sorozat vendége ezúttal Csapó Krisztián harsonaművész volt. Az hogy a zenei esemény nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, nagyrészt köszönhető Csapó Krisztián nyitottságának és érdeklődésének, másrészt a helyszínt biztosító Nagykanizsai Honvéd Kaszinó profi szervezőmunkájának! A főszerep és az érdem természetesen Vámos Bélát, a zenekar tagjait és a kiváló harsonást Csapó Krisztiánt illeti. Nem ellopva a „showt” pár gondolattal másra is kitérek.