A Paul Desmond emlékkoncert kapcsán deja vu érzésemet elsősorban az okozta, hogy a Bacsó Kristóf Quartet felállása, a vendégművész Fekete-Kovács Kornéllal (egy kivétellel) a MAO azon kisegyütteseire emlékeztetett, amelyek az elmúlt nyolc(!) év során a „Legendás albumok” sorozattal örvendeztették meg a jazzkedvelő közönséget. A formációk mindig a bemutatandó albumot idézték, természetesen a hangszereseket illetően is. Az Opus koncertekkel ellentétben a Desmond évfordulót  nem egy konkrét album „rekonstrukciójával” ünnepelték meg, hanem különböző – Desmond saját nevén megjelent – lemezeiről válogatva építették fel a repertoárt. Ez elsősorban Kristóf érdeme volt, aki remekül konferálta fel a darabokat, elmondva egy-két érdekességet is, valamint minden alkalommal megemlítve, hogy melyik lemezről származik a soron következő darab.

Itt kell szólni arról, hogy Desmondot meglehetősen „fogva tartotta” a Brubeck Quartet, szinte mindenki csak ebben a vonatkozásban ismeri, pedig a több évtizedes „fogság” idején, majd a „szabadulást” követően is, remek albumokkal jelentkezett. (Én személy szerint sokkal jobban szeretem ezeket az albumait, ugyanis a Brubeck Quartet stílusa szinte változatlan maradt, így egyik LP-jük bizony olyan volt, mint a másik.) Desmond viszont szebbnél szebb – mindenki által élvezhető – remekműveket készített Chet Bakerrel, Gerry Mulligannel és Jim Hall-lal, hogy csak a legnagyobbakat említsem. És szívet melengető, hogy Skylark c. lemezén Szabó Gábor is közreműködött. (Mikor Jim Hall-t Desmondhoz fűződő barátságáról kérdeztem 2010-ben, a Trafóban adott koncertje után, még akkor is elérzékenyülve emlékezett erre.) Sajnos az alkoholtól és drogoktól sem idegenkedő, láncdohányos Desmond igen korán, mindössze 53 évesen távozott.

De kik idézték meg számunkra ezt a nagy muzsikust? Bacsó Kristóf játszott altszaxofonon (aki remek tenoros és fuvolista is), de ezúttal végig az altszaxofont használta, ugyanis Desmond azon ritka fúvósok egyike volt, aki soha sem használt váltóhangszert. A vendégművész, Fekete-Kovács Kornél trombitált és legalább ugyanannyit játszott szárnykürtön is, ifj. Tóth István gitározott (ő volt a kivétel, már ami a MAO tagságot illeti), a ritmustandemet pedig Barcza-Horváth József (bőgő) és Csízi László (dobok) alkotta.

Ahogyan már említettem, a repertoár gondos megválasztása telitalálat volt. Ahogyan ezt Kristóf el is mondta, kerülték a „zenei közhelyeket”, tehát nem nyúzták a Take Five”-ot , helyette Desmond „Take Ten”-jét hallhattuk, Dave Brubeck-et is csak egyetlen szám idézte, ráadásul a leginkább kiemelkedő kompozíciója, a „The Duke”, viszont két igazán „közönségbarát” szám is elhangzott: a „Fekete Orfeusz” c. filmből ismert „Orfeusz szambája” és az angol újhullám remeke, az „Egy csepp méz” címadó dala. Az olyan sztenderdek, mint az „Out of Nowhere” vagy az „All the Things You Are” mindenki számára otthonosan szóltak. 

Mielőtt még tovább folytatnám beszámolómat a Harmónia Jazzműhely gondozásában november 29-én a Paul Desmond centenárium alkalmából rendezett koncertről, felhívom olvasóink figyelmét arra a rendkívül érdekes elemzésre, amely Pallai Péter „Nagy elődök” néven futó sorozatában pontosan Desmond születésnapján, azaz november 25-én jelent meg az ünnepeltről. Ebből minden fontos információt megtudhatnak erről az unikális, egyben talán alulértékelt nagy jazzművészről.

Mit is mondhatnék a zenészek játékáról? Mindegyikük közismert és közkedvelt tagja a magyar jazztársadalomnak, akiknek játékát már oly' sokszor elemeztük. Egyébként is meglehetősen nehéz a zenéről írni, azt – ha lehet – élőben kell élvezni. Nem hiába szoktam olvasóimat arra biztatni, hogy minél gyakrabban járjanak jazzkoncertekre, hiszen erre – különösen a fővárosban – rengeteg lehetőség van. Mégis kiemelném Bacsó Kristóf elképesztően hiteles játékát, amely híven idézte Desmond kissé fátyolos, „fülbemászóan” kellemes soundját, egyszerű, lényegre törő rögtönzéseit. Mindezt persze korszerűbb változatban, erőteljesebb intonációval. Ugyanígy Kornél is maivá formálta az évtizedekkel ezelőtti hangzásvilágot. A gitáros ifj. Tóth István szebbnél-szebb szólókkal tisztelgett Jim Hall előtt, a ritmustandem pedig a tőlük megszokott magas színvonalon kísért.

Érdekes színfoltot jelentett az első félidő negyedik száma, amely igazi „kakukktojás” volt. Kristóf kedvence egy Dick Oatts nevű altszaxofonos, akinek „South Paw” c. kompozíciója különleges kontrasztot képviselt a melodikus „soft jazz” programban.

Még egy fontos információt szeretnék megosztani olvasóinkkal. A MAO – nem feltétlenül a jubileum kapcsán – jövő év május 13-án a „Legendás albumok” sorozatban (az Opusban) Paul Desmond egyik nagy sikerű lemezét idézi fel, amelynek címe utal Desmond egykori – nem indokolatlan – népszerűségére: „First Place Again”! Én alighanem ott leszek...

A koncert programja:

I. félidő

1.)  All the Things You Are  (Jerome Kern – Oscar Hammerstein II.)

2.)  Bossa Antigua  (Paul Desmond)

3.)  A Taste of Honey  (Bobby Scott – Ric Marlow)

4.)  South Paw  (Dick Oatts)

5.)  Take Ten  (Paul Desmond)

II. félidő

1.)  Autumn Leaves  (Joseph Kosma – Jacques Prévert – Johnny Mercer)

2.)  The Duke  (Dave Brubeck)

3.)  For All We Know  (J. Fred Coots – Sam M. Lewis)

4.)  Samba de Orfeu  (Luiz Bonfá – Antonio Maria)

5.)  Out of Nowhere  (Johnny Green – Edward Heyman)

Közreműködtek:

Bacsó Kristóf   altszaxofon
Fekete-Kovács Kornél   trombita, szárnykürt
ifj. Tóth István   gitár
Barcza-Horváth József   nagybőgő
Csízi László   dobok

Harmónia Jazzműhely, Budapest Jazz Club, 2024. november 29.
Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka