Azt már megszokhattuk, hogy advent idején programdömping van, ami kifejezetten alkalmas nívós kulturális események megrendezésére. Ilyenkor még fokozottabban szükség lenne arra, hogy a művelődésszervezők/rendezvényszervezők egyeztessenek az azonos műfajok rendezvényeit illetően. Sajnos most Nagykanizsán napra és órára is hasonló időben két jazzkoncertre került sor. Így a közönség részvétele e két helyszín között oszlott meg. Én „hivatalból” – a Magyar Jazz Szövetség tagjaként – praktikus szempontok alapján a Hárs Róza koncertet választottam. Az, hogy jól döntöttem azt az elhangzott koncert is igazolta.

A terembe lépve a szokásos színpadképtől eltérő elrendezést láttam, miszerint a billentyűs hangszer közvetlen a színpad közepén álló az énekesnek szánt mikrofonállvány közelében volt. Ebből arra következtettem, hogy a keyboardon játszó Síkos Dánielnek kiemelt szerepe lesz az est során.

A műsorban 16 szerzemény hangzott el, melynek nagy része Hárs Róza énekes-dalszerző szerzeménye vagy átdolgozása volt. A zenekar a Nuit blanche Francois Couturier szerzeménnyel indított, majd Hárs Róza Confused című dala következett. Nagyon megható és bátor kiállás volt az, ahogyan Róza a felmenőit ért tragikus eseményekről szót ejtett. Felvezetve ezáltal egy lírai szerzeményt. A családi vonatkozások azonban ezzel még nem zárultak le, hiszen nővérének is ajánlott egy szép dalt (For Anne) és édesapja – a kiváló bőgős, Hárs Viktor – Flora and Fauna kompozíciója is helyet kapott a repertoárban. Nagyon klassz volt az Álmomban és a József Attila Gyermekké tettél című vers megzenésített változata is. Persze a műsorban a francia sanzonok és a latinos ihletésű dallamok mellett híres jazz örökzöldek is helyet kaptak. Ezekből hármat emelnék ki. Az első a Nature Boy, melynek szerzője eden ahbez volt, s mely Nat King Cole révén vált világhírűvé. Hárs Róza átdolgozása nekem kissé idegenül hatott hangzásában és ritmikájában, mert ezzel a dal mondanivalója helyett – ami kiemelten fontos üzenet – a zeneiség kerekedett felül. Amúgy Hárs Róza zenei világa és fogékonysága más műfajok iránt is kézenfekvőbbé tette volna egy akusztikusabb megszólalást. A másik jazz örökzöld Juan Tizol - Duke Ellington Caravan című slágere volt, ami stílszerűen lezárta a koncertet. A harmadik híres szerzemény pedig a ráadásszámként előadott Benny Golson szám a Whisper Not volt.

Összegezve: nagyon tetszett a zenekar felfogása, hozzáállása a koncerthez, ami abban is megnyilvánult, hogy nem akartak többet mutatni annál a szintnél, mint ahol a zenei fejlődésük jelenleg tart. Szépen kidolgozott, ízlésesen megfogalmazott interpretáció jellemezte a zenekar műsorát. Számomra Hárs Róza patikatisztaságú, érzelemdús hangja és Síkos Dániel ragyogó improvizációi voltak leginkább meggyőzőek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Nagy-Czirok Csaba szaxofonos-fuvolás, Suke Sándor basszusgitáros és Horváth Máté dobos játéka nem lett volna jó, sőt nélkülük kevésbé lett volna olyan színes a quintet játéka. Egyben biztos vagyok, hogy a zenekar tagjairól a későbbiekben még hallani fogunk!

 Nagykanizsa, Móricz Zsigmond Művelődési Ház, 2024. december 7.

 Fotó: Halász Gyula