Az est egészen rendhagyó módon vette kezdetét, hiszen Halmos Ildikó intézményvezető bevezetője után e sorok írója emlékezett meg a kanizsai jazzélet egyik lelkes támogatójáról a közelmúltban elhunyt Balassa Béla építész-lokálpatriótáról, aki a ’70-es évek óta a kanizsai jazzklub tagja volt. Többek között nemcsak koncerteket támogatott, hanem a nagykanizsai jazz emlékhelyek létrehozásában is tevékeny részt vállalt. Többször is támogatta a Cserfő Jazzland nemzetközi jazzfesztiválok ügyét. A tőle való „elköszönésben” segített Tóth Viktor, az Ősz Gyimesben című szerzeményének műsorra tűzésével. Köszönjük Viktor!

Ennek a koncertnek a kapcsán meg kell említeni, hogy ez nem kizárólag egy zenei esemény volt, hanem egy hitvallás is a szabadságról, az elfogadásról, a nyitott szellemiségről, a természetközeliségről, a spiritualitásról, a hagyományok és a mesterek iránt érzett tiszteletről. Az ember gyanútlanul elmegy egy koncertre, mert kíváncsi a zenére és olyan inspirációkat kap, ami megragadja és a benne lappangó gondolatokat felszabadítja. Ez a zene egyfajta kiállás az egyetemes emberi értékek mellett, szemben az egyre inkább kibontakozó Orwell-i világgal. Tiltakozás, lázadás ahogyan annak idején Charles Mingus, Miles Davis, John Coltrane, Malcolm X vagy Archie Shepp tette az adott kor gazdasági- és társadalmi viszonyai ellen. A kommersz, az igénytelen zene térfoglalása, a kulturális értékek devalválása, a diktatúrák fojtogató légköre földrészektől függetlenül jelen van az egész világban. Elég, ha arra gondolunk például, hogy Afganisztánban betiltották a zenét és hány helyen veszik figyelmen kívül az emberi jogokat!!

E kis kitérő után a koncertről, melyet zseniálisan épített fel Tóth Viktor szaxofonos, zeneszerző egyben a tercett játékának szellemi atyja. A több stílust ötvöző modern jazz zenefolyamban ugyanúgy felfedezhettük a swing, a post-bop, a funk zene elemeit, mint a groove-os és hip hop hangzásokat. A folyamatos játék mellett szinte másodlagossá vált a szerzemények címének felkonferálása, hiszen ezzel megtört volna az a lendület, az az érzés, amely az egész műsort áthatotta. Azért a történeti hűség kedvéért idézzük meg az elhangzott számok közül a Lincoln Center Backstage, a Groove Swing, a 35th Street, a Brand New Funk és a Tricky Minor szerzeményeket, melyek mind a zenekarvezető Tóth Viktor szerzeményei. S ha már a mesterekről, szellemi elődökről volt szó, érdemes idecitálni John Coltrane és Charlie Parker hatását a modernkori szaxofonos nemzedék tekintetében, amiről röviden szólt Tóth Viktor a koncerten. Ennek megfelelően hangzott el Charlie Parkertől a Diverse.

Tóth Viktor zsenialitását mutatja a zenekar játékára jellemző mozgás-dinamika és egyensúly megteremtésének szándéka, a feszes, kemény lüktetés, a jazz formanyelvezetében használt break, drive és az archaikus eredetű felhívás-válasz beemelése, alkalmazása. Ez utóbbira jó példa Tóth Viktor - altszaxofon és Cseh Péter - gitár, Orbán György - nagybőgő és Hodek Dávid - dob, valamint Tóth Viktor - Hodek Dávid zenei párbeszéde. A sokszínűségben jól megfért a Bye, bye Blackbird témájának beemelése éppen úgy, mint a Fiddler on the Roff. Végezetül a „Duke” című szám zárta a koncertet. A végig magas színvonalú előadáson látszott, hogy Orbán György, Hodek Dávid egy-egy jelből is jól megértik egymást Tóth Viktorral, és Cseh Péter kiváló gitáros is jól beilleszkedett az együttesbe.

Köszönet a zenekarnak és a szervező Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Alapítvány vezetőjének Halmos Ildikónak és mindenkinek, aki ennek a csodás koncertnek a létrejöttét támogatta!

 Nagykanizsa, Honvéd Kaszinó, 2024. november 26.

 Fotó: Halász Gyula