A Jones nem ritka vezetéknév a műfaj történetében. Leonard Feather szakírónak az 1970-es években szerkesztett jazz enciklopédiája 17 élvonalbeli Jonest tartott nyilván. A Michigan állambeli Pontiacban az egyik Jones zenész családba született testvérek egymagukban tízen voltak és a tízből három: Hank (zongorán), Elvin (dobon) és Thaddeus, vagyis Thad trombitán világhírre tett szert.

 A száz éve született Thad Jones autodidakta trombitás, zeneszerző és hangszerelő volt. 16 éves korától hivatásos jazz-zenész. A második világháború idején a fegyveres erők zenekarában szolgált. 1946-ban leszerelt és különböző zenekarokban játszott Des Moinesban, majd Oklahoma Cityben.
1954-ben a második aranykorának hajnalát élő Count Basie figyelt fel a fiatal, tehetséges fúvósra. A swing korszak alkonyán is hatalmas sikernek örvendő Basie bandben hamarosan szóló szerephez is jutott.

COUNT BASIE: Shiny stockings (1956)

COUNT BASIE: Corner pocket (1956)
A Basie zenekar sikert sikerre halmozott még a rock-and-roll őrület közepette is. Ellingtonéval együtt ez a két zenekar őrizte meg hírnevét és tekintélyét a swing korszakból. Thad Jones a Basie trombita szekció egyik ékessége volt, noha olyan sztár trombitások, mint Joe Newman és Snooky Young is ott fújtak.

Thad Jones 1963-ig játszott Amerika- és világszerte Basie-vel, majd letelepedett New Yorkban, ahol szabadúszóként és hangszerelőként értékesítette a tudását. 1965-ben társult a dobos Mel Lewisszal, aki addigra már maga mögött tudta a két nagy progresszív jazz-zenekart: Boyd Raeburnét és Stan Kentonét, de játszott Terry Gibbsszel, Gerald Wilsonnal is és Benny Goodman zenekarával turnézott a Szovjetunióban.

THAD JONES – MEL LEWIS: The Little Pixie (1967)
Jones és Lewis ismerte a nagyzenekari jazz minden fortélyát. 1966 februárjától az általuk alakított csapat minden hétfőn a legendás New York-i Village Vanguard klubban lépett fel. A Thad Jones – Mel Lewis Orchestra meghatározó egyénisége és vezérszelleme a trombitás volt, aki magával hozta és korszerűsítette is Count Basie szellemét, vagyis a zenekar vidám, lelkes együttes volt, ahol a ragyogóbbnál ragyogóbb szólisták kellő teret kaptak a szárnybontogatásra és ahol megfordult nagyon sok fiatal, aki később világsztár lett. Nagyon sok előadásuk hangulatában jam sessionre emlékeztetett. Következzék egy eklatáns példa a Jones-Lewis-féle sztárparádéra egy a Village Vanguardban készült felvételről. A zongorán Roland Hanna, tenorszaxofonon Joe Farrell, altszaxofonon Jerry Dodgion, klarinéton Eddie Daniels, baritonon Pepper Adams, szopránszaxofonon Jerome Richardson szólózik, míg a ritmus szekció hajtóerejét a csodálatos bűvös Richard Davis és a társzenekarvezető dobos, Mel Lewis szolgáltatja. 

THAD JONES – MEL LEWIS: Ahunk ahunk (1970)
Ez a zenekar és akkorra már veterán társvezető trombitása nem maradt érzéketlen a zene világában bekövetkezett változásokra. Kifejezetten „funky” jazzt is tudtak játszani, ami mindamellett bona fide jazz maradt. A következő felvételen Roland Hanna elektromos zongorája, Richard Davis basszusgitárja, David Spinozza gitárja, Eddie Daniels tenorszaxofonja és az akkortájt kibontakozó Marvin Stamm trombitája kap szólószerepet. Mindez 5/4-es ritmusban.  

Nagyon sokat elmond Thad Jones és Mel Lewis inspiráló egyéniségéről, hogy a műfaj legsötétebb éveiben, amikor a big bandek valójában kimentek a divatból, ez a zenekar milyen kolosszális tehetségeket vonzott. Hogy a már hallottakon kívül is szemezgessünk egy kicsit a teljesség igénye nélkül: szaxofonon Billy Harper, harsonán Bob Brookmeyer és Jimmy Knepper, zongorán Thad bátyja, Hank Jones és bőgőn George vagyis Jiri Mraz is játszott a bandában, amely öt alkalommal végzett az első helyen a Downbeat olvasóinak voksaialapján, és ugyancsak öt évben szavazták meg a lap kritikusai az év jazz-zenekarának a Jones-Lewis Orchestrát. „Live in Munich” című albumuk Grammy-díjas lett.

THAD JONES – MEL LEWIS ORCHESTRA: Kids are pretty people (1976)
De hogy adjunk egy kis ízelítőt abból a hangulatból, amellyel az életvidám Thad Jones „megmételyezte” a játékosait, nézzük meg őket élőben is, amint maga Jones is játszik és egy fantasztikus, akkor még fiatal tehetség, Billy Campbell bontogatja szárnyait a harsonán.

1978-ban Mel Lewis és zenésztársai meglepetésére Thad Jones, mint oly sok jazz-zenész előtte, Dániába költözött, ahol új zenekart alakított Eclipse néven, a Dán Rádió Big Bandnek szerzett zenét és tanított a Dán Királyi Konzervatóriumban.
Egy évvel a halála előtt visszament Amerikába, hogy már korábban elhunyt mestere, Count Basie zenekarát vezesse, de megbetegedett és visszatért koppenhágai otthonába, ahol 1986 augusztus 21-én távozott az élők sorából.

THAD JONES - MEL LEWIS ORCHESTRA:  A child is born (1970)
Thad Jones új életet öntött a big band jazzbe, harmóniákban gazdag szerzeményei és hangszerelései a későbbi, modernebb stílusokat kultiváló zenekarokat, mint Maria Schneiderét, Bob Brookemeyerét és Bob Mintzerét is inspirálták. Charles Mingus állította, hogy a legjobb trombitás volt, akit valaha hallott. Mindenesetre tény, hogy szólistaként alulértékelték, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a maga sztárolása helyett bőséges teret hagyott zenekarában a fiatal trombitások kibontakozására. Koppenhágában utcát neveztek el róla. Megérdemelné, hogy Magyarországon is jobban ismerjék. Emlékezzünk rá legismertebb szerzeményével:

 Budapest Jazz Orchestra - Thad Jones 100
2023. március 31. • 20:00 • Budapest Jazz Club
https://www.facebook.com/events/604088798241489/

Még egy kis ízelítő a majd elhangzó dalokból: 

Fotó: youtube

>> További cikk A nagy elődök című sorozatból <<