A mai részben egy olyan kiváló zongorista CD-jét mutatom be olvasóimnak, akit ugyan nem jegyeznek a legkiemelkedőbbek között, mégis fontos helye van a jazz történetében, különösen a jazz népszerűsítésében. Nat King Cole, a mostani rész főszereplője ugyanis annak ellenére, hogy tehetsége és tudása alapján méltán lehetne a legelismertebb muzsikusok között, valahogy nem került a jazz történetének arany lapjaira. Remélem, hogy a most bemutatásra kerülő CD alapján az olvasók is magasan értékelik muzsikáját és a saját képzeletbeli listájukon előkelő helyet szánnak neki.

Ebben a részben egy olyan lemezt mutatok be, amely egy nagy jazzművész zenei evolúciós folyamatának első periódusát reprezentálja. Mert valóban, Charles Mingus, a mai előadás főszereplője egyike a jazztörténet legkiemelkedőbb alakjainak és néhány tehetséges művésztársával együtt az ő zenei fejlődése is egy példaértékű és karakteres változáson ment át. A CD voltaképpen válogatás azokból a felvételekből, amelyek Charles Mingus bőgős közreműködésével 1945-49 között készültek.

Ebben részben egy különleges jazzművész különleges lemezét mutatom be. Ma a kiváló zongorista és komponista Mary Lou Williams: Zodiac Suite című CD-jéről lesz szó, amely eredetileg 1945-ben került lemezre, majd amelyet a Smithsonion Falkways lemeztársaság 1995-ben adott ki CD formájában.

Bizonyos vagyok abban, hogy ha ezt a részt olyanok is elolvassák, akik a jazz hivatásos szakértőinek körébe tartoznak, a ma bemutatásra kerülő CD-vel kapcsolatban több kifogásuk is lesz. Természetesen a jazzel nem hivatásszerűen foglalkozó olvasóim között is lehetnek olyanok, akik kétségbe vonják e zenei anyag bemutatásának szükségességét, én mégis veszem a bátorságot arra, hogy bemutassam a jazz egyik legnagyobb alakjának egy olyan felvételgyűjteményét tartalmazó CD-jét, amely zenei anyagát tekintve szokatlan, meglepő és furcsa.

Most Dinah Washington két CD-jét tartalmazó gyűjteményes antológiája kerül bemutatásra. Az album a Verve lemeztársaság kiadásában jelent meg 1993-ban, címe: Dinah Washington: First Issue, the Dinah Washington Story. A lemezek az énekesnő 1943 és 61 között készített felvételeinek gyűjteményét tartalmazza. A bemutatkozónak javasolt szám egy Gershwin testvérpár által komponált darab, nagyzenekari kísérettel előadja Dinah Washington, címe: „Embraceable You”.

Vannak a jazz történetének olyan személyiségei, akik munkássága alapvető változásokat indukál a fejlődésben. Megjelenésük és működésük következtében módosul egy hangszer használata és hangzása, létrejön egy új hangzásvilág, játéktechnika, zenei kifejezésmód, sőt megindulhat egy új stílus kialakulása is. Ezen rész főszereplője munkásságának legnagyobb eredménye, hogy a szaxofon a jazz-zenekarok teljes értékű tagja lett, sőt mára már szinte vezető hangszerré lépett elő, felváltva a kezdeti időszakban ezt a szerepet játszó trombitát.

A mai lemezbemutatónk New Yorkhoz, pontosabban annak Harlem nevű városrészéhez köthető zongorastílus megalkotójáról, az ún. Harlem stride stílus atyjáról és az ő zongorajátékát megörökítő CD-ről szól. A zongoristákra mind a mai napig hatással lévő Harlem stride, James P. Johnson nevű kiváló zongoristától indult el, természetesen nem teljesen előzmények nélkül. Hogy hogyan vált elismert, kedvelt és sokak által követett stílussá, többek között erről szól ez a rész. Most tehát James P. Johnson: The Original James P. Johnson: piano solos című CD-jét mutatom be, amely az 1942-45 között bakelit lemezekre felvett számok válogatásának újranyomásával készült.

Ma ismét egy olyan lemezt fogok bemutatni, amelynek főszereplője, sőt főszereplői kevésbé ismertek az átlagos jazzhallgatók körében, ugyanakkor különösen érdekes zenét játszottak. A mai rész főszereplője a bőgős John Kirby és zenekara. A CD-n található felvételek 1941 és '43 között készültek, és John Kirby and His Orchestra címmel jelentek meg a Classics kiadásában 1994-ben. A CD 21 felvételt tartalmaz, melyek között vannak saját kompozíciók, de olyan szerzők művei is, mint pl. Ervin Berlin, Count Basie, sőt Franz Schubert is.

Ebben a sorozatban, amelynek keretében a jazz története és fejlődése szempontjából fontosnak ítélt antológiák, albumok és lemezek ismertetésére kerül sor előfordul, hogy egy-egy muzsikustól annak különböző periódusából származó több lemezét is bemutatok. Ilyen a mostani rész is, amelyben a jazz egyik legnagyobb alakjának két évet magába foglaló időszakában készült felvételeinek gyűjteményéről lesz szó.

Ebben a részben olyan zenészről van szó, aki érdemeihez képest alulértékelt módon, nagyon ritkán szerepel a jazz történetével foglalkozó műsorokban. Mi több, vannak jelentős jazz enciklopédiák, amelyek meg sem említik a nevét. Szerintünk ennél többre volna érdemes ez a muzsikus, ezért is kerül sor annak a 2 CD-ből álló antológiának a bemutatására, amelyek a szaxofonos és együttese 1938 és ’59 között készített felvételeinek válogatását tartalmazzák. A muzsikust Louis Jordannak hívták, a gyűjtemény „Let the Good Times Roll” címen jelent meg 1999-ben a Decca lemeztársaság kiadásában.