A nagy fesztiváloknál már több éve kérdés, miért van a nevükben a jazz, ha a fellépők többségének köze sincs a jazzhez. Legtöbbször az a válasz, hogy hajdanán még jazz-zene volt túlnyomóan a programban, ami időközben változott mindenfelé stílusra. Paloznakon is így lehetett, de mára lassan elfogytak a jazzt játszó fellépők, vajon azért, mert a kereslet megváltozott időközben. De ne legyünk borúlátóak, hiszen idén is kaphattunk igazi vérbő jazz-zenét is.

A Paloznaki Jazzpiknik a Pori Jazz kistestvére. Lássunk néhány hasonlóságot: Pori a Botteni-öböl partján fekszik, Paloznak egy sétányira a Balatontól. A Nagyszínpadok lejtős, füves dombok alatt állnak, előtte a közönség Woodstock hagyományait követve heverészhet, sétálhat és táncolhat, az élelmesebbek és kényelmesebbek még a kellemest is összeköthetik a még kellemesebbel, elpoharazgatva az alkalmi vendéglők teraszán és padokra telepedve nézhetik a koncertet.

A latin zene bármelyik ágának komoly tábora van hazánkban, de azon Castagno Claudia is meglepődött, hogy a kitartóan rekkenő hőség ellenére, ráadásul hétvégére meghirdetett koncertjén is megtelik a BJC némi enyhülést adó, légkondicionált nézőtere. Az októberben még csak huszadik születésnapját ünneplő argentin-magyar énekesnő a közönségnek is tartogatott meglepetést, a kellemes, lazulós élményeket sugalló LATIN AMERICAN SONGBOOK végül igazi karneváli hangulatot teremtett. Ebben a zsenialitást munkaeszközként kezelő rutinos öreg rókáknak, a basszusgitáron játszó Egri Jánosnak, az ütős-dobos Szendi Gábornak és az énekesként indult, zongoristaként berobbant ifjú Egri Jánosnak is oroszlánrésze volt.

Régen nem örültem ennyire ifjú hazai muzsikusok játékának, mint ezen a forró júliusi estén. Ugyan a régi sláger szerint „nemcsak a húszéveseké a világ”, de az övéké is, mert belőlük lesznek a jövő harmincévesei és a műfaj jövendő magas színvonalú művelői.