A Budapesti Őszi Fesztivál keretei között megrendezett előző évihez képest több változás is történt. Először is idén nem volt Őszi Fesztivál, nem kellett október első hetére időzíteni a programokat. Bízva a tartós jó időben, a szervezők múlthét péntektől vasárnapig hirdették meg az eseményt, de az időjárás ezúttal nem volt kegyes. A szabadtéri színpadot a reménytelenül hideg, esős időben fel sem állították, az összes koncert a Csarnokba került. A programok így is gördülékenyen követték egymást, a kitűnő technikai stábnak, no és a zenészek fegyelmezettségének köszönhetően az átállásokat sikerült időre befejezni. Mindenki háromnegyedórát játszott, és a menetrendet tartva, egészkor már kezdhetett is a következő fellépő. Idén már az első két napon is délután négykor kezdődtek a koncertek, és óránként, este kilencig váltották egymást a zenekarok. 

Az ingyenes programokon a jazz szinte valamennyi stílusa helyet kapott, felléptek a középgeneráció markáns képviselői, a már tehetségüket számos megmérettetésen bizonyított fiatalok, és pályakezdők is kaptak lehetőséget. Jó volt látni, hogy Castagno Claudia és Oláh Vilmos mellett sokan eljöttek a szakmából olyanok is, akik ezúttal a nézőtérről figyelték társaikat. A Csarnok főhajójában felállított színpad előtt hamar gazdára találtak a tavaly népszerűvé vált, kartonlapokból készült környezetbarát stokik. Záhonyi Enikő, a fesztivál egyik főszervezője pár mondatban összefoglalta Józsefváros különleges szerepét a hazai jazzéletben, majd már konferálta is a nyitó nap első fellépőjét.

 Általában a fesztiválokon nem a legnagyobb sztárok közül választják az első fellépőket. Az East Gipsy Band mégis jó választásnak bizonyult, mert a koradélutáni nyitányra is csaknem megtelt a Csarnok nézőtere, hozzátéve, az eredetileg szabadtérre tervezett koncert magával ragadta volna azokat is, akik sétájuk közben, pusztán kíváncsiságból jöttek hallgatózni kicsit. Jó választás volt azért is, mert zenéjükkel tökéletesen bemutatták, ami a fesztivál mottója és amit Záhonyi Enikő is megfogalmazott, „a különböző kultúrák, nemzetiségek, nyelvek és hagyományok keveredése nemcsak a 8. kerület, de egész Budapest, egész Magyarország, egész közép-európai életünk meghatározó eleme. Ez a színes kavalkád ad különös ízt, hangulatot mindennapjainknak és ünnepeinknek is. A jazz mindennek a jellegzetes, a különbségeket harmonikus eggyé olvasztó, de az egyéni ízeket megőrző, és - mint minden zene - közösséget teremtő kifejezési formája.”

A Balázs József alapította zenekar a hihetetlen kasztokat magába foglaló cigányzene gyökereiből merít úgy, hogy az eredeti zenének jazzel ötvözve is, - de inkább jazzel finoman alávarrva, és semmiképp megerőszakolva - megmaradt ugyanaz a lüktetése, dallamvilága, levegője. Balogh Guszti elmesélte miről is szólnak a lovári nyelven énekelt dalok, a „Madárka”, a „Gyere velem”, a „Nincsen pénzem” és az „Elveszlek”, amelyeket a törzsközönség javarészt ismert az East Gipsy repertoárból.  

A virtuózokból álló, régóta azonos felállásban játszó formációból a gitáron és hegedűn egyaránt szenzációs Sárközy Lajos most nem tudott a többiekkel tartani, de az élmény így is teljes lett. Balázs József, Oláh Vilmos, Lakatos Pecek Krisztián, Balázs Elemér és persze Balogh Guszti magával ragadta a többször ritmusra tapsoló közönséget.

Az átállás a Forma-1-es kerékcserékhez hasonló látványt nyújtott, a profi csapatban mindenki tudta a dolgát, pillanatok alatt minden a helyére került, és a hangszerek is tökéletesen szólaltak meg. Pontban délután 5-kor elkezdődött a Szakcsi Lakatos Róbert Quartet koncertje. A többször változó felállású négyesben főként a szaxofonosok váltották egymást, Bolla Gáborral lemez is készült, de Molnár Sándor, valamint Oláh Kálmán Jr. is sokszor játszott Robival az évek során. Ezúttal Soso Lakatos Sándor játékát élvezhettük, ő eddig annak a kvartett alapját adó triónak vendégeként lépett fel több koncerten is, melyben két tehetséges fiatal, a bőgősként máris korosztálya legkeresettebbjének számító Jónás Géza, és a saját formációjával is szép sikereket elért dobos, Éles Máté Szakcsi Lakatos Róbert partnerei.    

Többek között a 2000-es Montreux-i Jazz Fesztivál nemzetközi szólózongora-versenyén első, valamint a 2005-ben az avignoni jazzfesztivál keretében megrendezett, fiatal európai együttesek számára kiírt vetélkedőn a Bolla Quartettel a legjobb szólista díját elnyerő Szakcsi Robiért a ráváró műtétje miatt tavasszal még sokat aggódtunk, de hál’ Istennek, ahogy májusi FB üzenetében közzétette, és azóta több alkalommal meggyőződhettünk, egészségesen tért vissza. Koncertjei bármilyen formációban, és felállásban továbbra is különleges élményt nyújtanak, nem csoda, hogy iránta mind a közönség, mind a szakma érdeklődése is töretlen maradt. A fesztivál második napján fellépő, újabban a fotózásban is tehetséget mutató Tzumo is lelátogatott megörökíteni a nagy pillanatokat.

A jazz mellett a klasszikus zene világában is otthonosan mozgó zongorista saját szerzeményeiben inspirációs forrásként Debussy és Ravel műveiből is idézett, a repertoár többségét képező, ’60-as évekbeli standard feldolgozások mellett. A kvartett előadásában hallhattuk Wayne Shorter egy homályos eredetű, már az 1600-as évektől ismert klasszikus angol tündérmese ihlette „Fee-Fi-Fo-Fum” című szerzeményét, és elhangzott J.J. Johnson balladája, a „Lament” is.

Bár a fesztivál első napja még sok különleges koncertet kínált, 18 órától a vonósokkal kiegészült Őri Kis Botond Szeptett, majd az Oláh Kálmán Quartet, a Canarro és végül 21 órától az Éles Gábor Trió mind bemutatták, ha más megközelítésből is, a jazz szépségét és sokszínűségét, mégis megelégedtem az East Gipsy Band és Szakcsi Lakatos Róbert Quartet nyújtotta csodálatos élménnyel. Egy múzeumba is ha bemegyek, inkább egy kiállítást választok, de azt alaposan megnézem. Ha végig szaladva mindent megnéznék, semmit sem látnék, az élmények elvesznének. Többen is hasonlóképp vélekedtek, nemcsak a zenekarok, a közönség jó része is óránként cserélődött, és az üresen maradt stokik pillanatok alatt újra gazdára találtak. A II. Józsefvárosi Jazzfesztivál első napja igazi ünneppé vált.

Rákóczi tér, 2022. szeptember 16.

Fotó: Somogyvári Péter

Józsefvárosi Jazzfesztivál - 1. nap     - 2. nap      - 3. nap