Az én generációm többsége a hajón kapta első jazz élményeit. A hetvenes években gimnazistaként a nyári szünetekben a hetente induló Táncsics, azaz a Syrius hajó pár órás útjain mintha elértük volna Amerika partjait. Aztán mikor talán Újpest magasságában visszafordultunk, és közelítettünk a Vigadó tér felé, még egyszer teliszívtuk magunkat Ráduly utolsó szólóival, Jackie rekedtes énekével, és a szárazföldre érve széttört álmainkat összerakva vártuk a következő heti indulást. A Táncsics, ahogy a többi 1910-es években épült, a történelem viharait átélt, és viharai után többször átnevezett gőzös, eltűnt a rakpartról. Egyedül a pénteki koncertnek helyt adó, a korabeli helyesírás szerint annak idején Ferencz Ferdinánd főherczeg nevét viselő, 1913-ban gyártott magyar lapátkerekes gőzhajó egyike azon kevés ilyen vízi-járműnek, amelyet megőriztek az utókor számára, és számos régi gőzhajóval ellentétben, nem vágták szét. Bár 65 évnyi szolgálat után, 1978-ban kivonták a forgalomból, így a hajó nem sétál többé, de szerencsére felújították, és 1985-től a pesti rakpart mellett, a főváros legrégebbi hajóállomásán, a Közlekedési Múzeum műtárgyai közé bejegyezve vár vendégeire. Arra, hogy elinduljon velük hiába, arra, hogy jazzesteken is élettel teljen meg, talán nem.
Az eredeti formájában fennmaradt hajóra lépve már a koncert helyszínhez vezető út is kínál érdekes látnivalókat. Érdemes alaposabban megnézni az épen maradt gőzgépet és lapátkereket, a gőzműködtetésű kormányszerkezet, valamint a kiállított díszegyenruhák és díszkardok mellett olyan ritka hajós relikviákat is, mint például a parancsjelző telegráf. A fehér abroszaival századfordulós hangulatot idéző étteremben szerencsére egy modernkori vívmány, a légkondicionáló tette komfortossá a kinti, még az esti órákban is 30 fokhoz közelítő hőséget. Forróságot így csak a zene hozott, amelyet a trió nem is hagyott kihűlni. Végig magas hőfokon, teljes odaadással játszottak, a reményt keltő előzetes visszajelzések ellenére, a végül kevés számban megjelenteknek. Ez a trió nagyon együtt van, érzik egymás legapróbb rezdüléseit is, és az erre adott válaszok minden oldalról lehengerlők. Az újrafogalmazott standard számok közé saját kompozíció is került, a jazz tradicionális hangzásvilágát a mába emelve. Pár embert lázba hozni nehezebb, mint egy nagyobb létszámú közönséget, ahol a tapsolási kedv hamarabb ragad át a szomszédtól. Itt a gyéren ülőket egyénenként kellett meggyőzni, és a kezdeti merjek - ne merjek bizonytalanság után, már szétszórva ülve is bátran tapsolt mindenki az asztaloknál.
Az este 7-10-ig meghirdetett koncertet a kezdés közönséghiány miatti csúszása ellenére is be kellett fejezni röviddel a közzétett záróra után, és hiányérzetünk akkor sem lehetett, ha Jancsiék még szívesen játszottak volna. Azért még annyi belefért, hogy az utolsó percekben betoppant Oláh Kálmán Jr. negyedikként beszállva eljátssza vadonatúj szerzeményét, egy még el sem nevezett moll blues témát, amelynek címére várja a javaslatokat.
Talán egy este 7 utáni későbbi kezdés, és ennek vonzatában egy későbbi befejezés jót tehetne az ügynek, mivel akár jam session is kialakulhatna, de nem ismerem a helyi önkormányzat erre vonatkozó rendeleteit. Végül is köszönet a muzsikusok mellett a hajó művészeti vezetőjének, Harkó Szilárdnak és csapatának ezért a csodálatos estért. A jazzért mozdulókat megnyugtatom, a belépés ingyenes, nincs fogyasztási kényszer, és ahogy Egri János privát üzenetében írta, úgy tűnik, lesz folytatás. Mi mindenesetre minden tőlünk telhető segítséget megadva várjuk!
Vén Hajó, 2022. augusztus 26.
Fotó: Somogyvári Péter