Hangulatos, családias környezetben, Réka meg én történetesen nyugágyban hátra dőlve vártuk a zenét. A Kovász kvartett formáció, amely már tavaly is jelen volt a hazai fesztiválokon, bemutatkozott a Fonóban és az Opusban is, de egyelőre nem rendelkezik jelentős követőtáborral. Szaxofonon és fuvolyán (nem elírás) Kováts Gergő, a billentyűkön és a különböző elektronikus kütyükön, valamint (saját gyártású) digitális furulyán Pozsár Máté, bőgőn és ütőgardonon Dénes Ábel, ütőgardonon és a dobokon Gyárfás Attila alkotja a csapatot.
A zene minden ceremónia vagy felkonferálás nélkül kezdődött, különböző zajokkal, amelyektől azonnal menekülésvágyam támadt. Attól tartottam, hogy most valami polgárpukkasztó avantgárd, szándékosan kaotikus, zabolátlan önkifejezési orgia fültanúi leszünk. Nagyot tévedtem! A zajok szépen összeálltak gyönyörű motívummá és a zenekar összhangja az elektronika és az akusztikus hangzás roppant ízléses ötvözetét tanúsította. Kováts Gergő kerek, gyönyörű tónusú szaxofonja a magyar etno-jazz aranykorát idézte, témái és szólói leginkább a haló poraiból időnként feltámadni látszó Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes témáira hajaztak, noha nem csak a magyar, de a román és általában a balkáni népzene inspirálta a repertoárt.
Pozsár Máté zenei intelligenciája egyenesen lenyűgöző volt, szólói nem voltak hosszúak, de annál kifejezőbbnek bizonyultak.
Dénes Ábelt már ismertük a Harmónia Jazzműhely „Csillagvizsgálóiról”, de most elképesztő teljesítményt nyújtott szólóban és kíséretben egyaránt. Valóságos ötletparádét produkált.
Gyárfás Attiláról már sokan mondtak sok jót, de nem lehet eléggé dicsérni. Vérbeli poliritmikus dobos, aki a többiek minden fordulatára maximális érzékenységgel reagál. A zenekar egészének produkciója sokhelyütt az avantgárd újdonságát sugallotta anélkül, hogy disszonanciába, aritmiába vagy diszharmóniába fulladt volna. Új volt, gyakran meglepő és gyönyörű. Melegen ajánlom még azoknak is, akik nem kedvelik amúgy az etno-jazzt. Azoknak is, akik csak akkor járnak jazzkoncertre, amikor valami világhíresség lép fel, és azoknak is, akik a hazai kínálatból is csak akkor latolgatják a jelenlétet, ha az illető már játszott amerikaiakkal.
Hogy miért ilyen rövid ez a beszámoló? Hogy miért nem ömlengek a Kovászról megérdemelt terjedelemben? Egyszerűen azért, mert eszem ágában nem volt beszámolót írni, nem jegyzeteltem, de miután még másnap is a zene hatása alatt voltam, gondoltam mégis leírom, milyen benyomást tett rám ez a nagyszerű zenekar.
Kiegészítés: a Kovász Youtube-on elérhető, régebbi anyaga minőségi szempontból még nem tükrözi az együttes jelenlegi formáját.
G-major, 2024. június 21.
Fotó: Irk Réka