Bár hölgyek esetében nem ildomos az életkort emlegetni, a 74 éves amerikai fekete sztár korát meghazudtolva kétórás lenyűgöző koncerttel kápráztatta el a közönséget. Jómagam szerencsés voltam 2007-ben a Müpában, 2018-ban Quincy Jones születésnapi koncertjén az Arénában, majd 2019-ben a Budapest Kongresszus Központban megcsodálni művészetét, de elmondhatom, hogy ez a „jelenés” semmiben sem maradt el a korábbiaktól. Sőt, mint arra már céloztam is, Dee Dee is azon művészek egyike, akik mindig újabb programmal jönnek európai körútjukra. Így volt ez most is, három fiatal hölgy társaságában adott egy igazi „jazz show”-t  a teltházas nagyteremben. További érdekesség, hogy a nagyasszony és kísérői között három-négy évtizednyi korkülönbség van, hiszen a Carmen Staff névre hallgató amerikai zongorista (aki a művészeti igazgató titulust is viseli) 1981-ben született, a két olasz (nem olasz-amerikai) hölgy pedig, azaz a főleg nagybőgőt, de olykor basszusgitárt használó Rosa Brunella 1983-ban, míg a dobos Evita Polidoro 1995-ben látta meg a napvilágot!

Az egyébként mindig bőséges konferálással szereplő, remek hangulatot teremtő Dee Dee már bevezetőjében elmondta, hogy társadalmi kérdéseket feszegető dalok is lesznek a programban. A koncert elején azonban a frizurát már évek óta nélkülöző énekesnő tinédzser és korai húszas éveinek kedvenc számai kerültek sorra, amelyeket persze később maga is lemezre vett. Mindjárt az első a The Stylistics R&B banda „People Make the World Go Round” c. sikerszáma volt, amelyet Dee Dee is felvett első, 1974-ben kiadott Afro Blue c. albumára. A folytatás is ennek jegyében történt, mert Percy Mayfield „The Danger Zone” c. dala következett, amely Ray Charles korai sikereinek egyike volt. A harmadikként elhangzott szám, Roberta Flack debüt albumáról a „Tryin’ Time”, ugyancsak Dee Dee korai zenei élményeinek egyike.

A „Long Time Ago” c. szám nem más, mint Wayne Shorter közismert „Footprints” c. szerzeményének változata, amellyel Dee Dee (több afroamerikai zenészhez hasonlóan) az afrikai őshaza iránti tiszteletét fejezte ki. De ő több, mint másfél évtizeddel ezelőtt el is utazott Bamakoba, Mali fővárosába és ott vette fel Red Earth c. lemezét (amit egyébként 2007-ben a Müpában is bemutatott).

S ha már említést tettünk arról, hogy a választott repertoárból nem hiányoztak a társadalmi kérdésekkel foglalkozó veretes zeneművek, akkor itt mondhatjuk el, hogy Dee Dee kedvencei között kell említeni Billie Holiday-t és Nina Simone-t, akik nyers őszinteséggel világítottak rá a fajgyűlölet, a szegregáció, a társadalmi igazságtalanság kérdéseire. A két Simone darab előtt hosszasan szólt a 60-as évek polgárjogi mozgalmáról, Martin Luther King tiszteletesről, az Alabama állambéli Birminghamben felrobbantott fekete gyermekekről…  A szomszédos „négerfaló” állam „tiszteletére” hangzott el a „Mississippi Goddam” c. lendületes dal, majd egy másik Nina Simone opusz, a „Four Women”. Ha lehet fokozni a feszültséget, az Billie Holiday „Strange Fruit” c. dala volt, amelynek előadása és lemezkiadása is botránykőnek minősült keletkezése idején a 30-as években, mivel a fán egy meglincselt fekete teste a „furcsa gyümölcs”. (Ennek kapcsán /is/ jegyzem meg, hogy a vokális zene feltételez egy bizonyos nyelvismereti szintet, hiszen a szövegértés fontos része a műélvezetnek. Az ilyen fontos mondanivaló nem tévesztendő össze a Nagy Amerikai Daloskönyv bugyuta szövegeivel, igaz mást is képvisel.)

Nos, éppen a feszültség oldására következett egy kedves francia dal, ahogyan maga Dee Dee mondta, az ő francia „projektjéből”. Ezzel arra célzott, hogy – mint oly’ sok fekete amerikai Josephine Bakertől kezdve Archie Shepp-ig – ő is évekig élt Párizsban. Nem csak kiinduló bázisként tekintett második hazájára, de megtanult franciául és repertoárjára vett olyan dalokat is, mint az itt előadott „La Mer”. A dal, a világhírű francia énekes-dalszerző Charles Trenet kompozíciója, amely Amerikában Jack Lawrence szövegével „Beyond the Sea” címmel óriási sikert aratott. Dee Dee tökéletes franciasággal adta elő, csak egy rövid szakaszban váltott át angolra.

A „Compared to What” is egy politikai töltetű dal, amely az 1969-es Montreux-i Jazzfesztivál után lett közismert, mivel a Swiss Movement c. Atlantic albumon Les McCann zongorista és Eddie Harris tenorszaxofonos élő koncertfelvételével adták ki.

Dee Dee nagy tisztelője Chick Coreának, ezért a fergeteges „Spain” c. szerzemény is sorra került, amely Corea szövegével a „vocalese” tipikus példája volt. Ráadásként pedig John Coltrane tiszteletére a „My Favorite Things” c. dalt adták elő, amelynek az volt a nevezetessége, hogy ezen játszott először szopránszaxofonon a Mester.

Dee Dee Bridgewater „laudációját” felesleges itt taglalni. Röviden: egyike a műfaj legkiválóbb előadóinak. Teljes életet élt már eddig is: három férj, három gyermek, több mint félévszázados fényes pálya, sikeres színházi és filmkarrier, változatos művészi korszakok (először Ellington, Ella, Billie Holiday, majd Horace Silver nyomdokain, párizsi „projekt”, Mali, Memphis stb.) nem is említve, hogy kivel nem került kapcsolatba mind az amerikai, mind pedig az európai jazzelitből. Előadása elképesztően dinamikus, hangja erőteljes és gyönyörű, scattelése is páratlan. Repertoárja lenyűgözően széles és változatos, kommunikációs képessége bámulatos. Sokszor meghökkentő színpadi megjelenése is része az előadás koncepciójának. Bátran választ újabb partnereket, négy hazai fellépésén soha sem volt egyetlen olyan muzsikus, aki már korábban kísérte volna. Jó értelemben vett "jazz-show"-jai viszont mindenkor tökéletesen kidolgozottak. Ráadásul nem fukarkodik a közönség szolgálatával: ezúttal is a másfél órára tervezett fellépése kétórás tömény művészet volt. Köszönjük neki és őszintén kívánjuk, hogy még lehessen vendégünk az örökifjú jazz-sztár!

A koncert programja:

• People Make the World Round (Tom Bell-Linda Creed)
• The Danger Zone  (Percy Mayfield)
• Tryin’ Times  (Roberta Flack-Donny Hataway)
• Long Time Ago /Footprints változat/  (Wayne Shorter)
• Mississippi Goddam  (Nina Simone)
• Four Women  (Nina Simone)
• La Mer/Beyond the Sea (Charles Trenet-Jack Lawrence)
• Compared to What (Gene McDaniels)
• Strange Fruit (Billie Holiday)
• Spain (Chick Corea, szövegét is Corea jegyzi)

ráadás:  My Favorite Things   (Richard Rodgers-Oscar Hammerstein II.)

Közreműködtek: 

Dee Dee Bridgewater  ének,
Carmen Staff  zongora, billentyűs hangszer,  zenei vezető, 
Rosa Brunella  bőgő, basszusgitár,
Evita Polidoro  dobok

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2024. június 30.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa