A közel másfél évtizede, 2008 ősze óta a Budapest Jazz Club műsorába került, legendássá vált „harmóniás jazzpéntek” most éppen a koncertek, lemezfelvételek mellett filmzenéket író, és tanító Luiza Zan szabadnapjához igazodva került szombatra, de ez a nap nyilván kedvezőbb volt az ugyancsak Romániából érkezett Sárik Péter Triónak is. A napokban az Artisjus „Az év könnyűzeneszerzője-díját” elnyert zongorista majd 3000 kilométer utazással és 12 koncerttel járó, 15 napos partiumi- erdélyi- bánsági Bartók-turnéja csütörtökön ért véget, úgyhogy gondolom sem neki, sem társainak, a bőgős-basszusgitáros Fonay Tibornak és a dobos Gálfi Attilának, nem hiányzott az érkezés másnapján színpadra állni. Így viszont a Gyafival kiegészült, pár éve joggal „Luiza Zan & Hungarian All Stars” néven, több fesztiválon is sikert arató formáció minden tagja kipihenten, csúcsformában örvendeztethette meg a nagyérdeműt. Mint a koncerten végig akusztikus zongorán játszó Sárik Péter bevezetőjében elmondta, előzetes próbára nem volt idő, a koncert előtti beálláson egyeztettek a dalokról, és azok sorrendjéről, melyeket többségében természetesen Luiza 2016-ban megjelent, a magyar sztárzenekarral készült, kizárólag saját szerzeményeit tartalmazó „Heritage” című lemezéről válogattak. Ezek mellé került néhány korábban többször együtt játszott, különösebb próbát szintén nem igénylő régebbi dal, és standard feldolgozás, mint az elsőként játszott, Herbie Hancock a fúziós jazz mérföldkövének tartott „Head Hunters” című lemezéről ismert „Chameleon”.   

A románul énekelt „Prin iarba” viszont a „Heritage” lemezről ismert, de Luiza népzenei ihletésű szerzeményét élőben akár a BJC-ben is többször hallhatta a magyar közönség. A dal történetét, ahogy a következőkét is, Luiza próbálta magyarul is elmondani, de ezúttal Sárik Péter nem segítette ki. Az elfelejtett magyar szavakat angolul pótolta, mindenesetre kiderült, a cím magyarul nagyjából azt jelenti, „Át a füvön”, a feszes ritmusú dal üzenetére, ahogy belekezdett, pedig már az első percektől ráérzett a közönség, és szinte együtt szaladt Luizával. A „Like Water” egy korábbi, Pedro Negrescu basszusgitárossal készült lemez címadó dala volt, de mivel Luiza szerzeménye, felkerült a Péterékkel felvett „Heritage” lemezre is, amelyről a folytatásban a szerzői lemez sorrendjét követve kerültek a régi családi emléket felidéző dalok a repertoárba. Az eredetileg román, „Bărcuțe De Hârtie” címet kapott „Paper Hats”, mint azt Luiza angolul elmesélt történetéből kiderült, az újságból papírcsákót, majd abból ügyes mozdulatokkal papírhajót hajtogató testvéréről szól. A papírhajót a folyón úsztatta, és amikor eltűnt szeme elől, gondolta, eljut a tengerig is. Gyerekkori élményekről szólt a „Still, Sad, Silent” is, ezzel a dallal viszont a szünetig jutottunk el.

A szünet után Luiza egy szál magában adta elő Eminescu versére komponált dalát, és az is kiderült, erre a koncertre is két fellépő ruhával készült. A pentaton dallamok, és az új ruha is sikert aratott, a tapsok közepette bevonult a zenekar is, és Wayne Shorter szerzeménye, a „Footprints” következett. A „Heritage” dalaihoz visszatérve, a „Her Violin” Luiza közelmúltban elhunyt hegedűművész-tanár édesanyjának állított emléket, életének meghatározó pillanatait felidézve. Az „Untill I Fall Asleep” előtt hosszan beszélt a mindig vidám, jó humorú nagymamájáról, aki még a kórházi ágyán is tréfásan csipkelődve zavarta haza az érte aggódó családtagokat. A színészi képességeit felvillantva ebben a dalban is finoman egyensúlyozott, mert derűt vinni a gyászba is, a bossa nova andalító, majd pörgősre váltó ritmusai hűen adták vissza az elmúlás, a halál iránt érzett fájdalom, és a mosolyt hozó emlékezés kettősségét. Az utolsónak szánt, újra románul énekelt „Călare” a balkáni cigányzene hagyományait elevenítette fel, a megénekeltetett közönség ütemes tapsával kísérve.

A vérpezsdítő ritmusok extázist hoztak, így természetesen jött a ráadás, egy Monk standard, a „Straight No Chaser” után vehettek búcsút a közönségtől. Jó volt a zenészekkel együtt újra átélni, feleleveníteni a régebbi koncerteken elhangzottakat. A többségében dallamos, latinos vonulatú kompozíciók, meglepő ritmusváltásokkal, bő teret engedtek az improvizációkra, amelyekkel éltek is, igazi örömzenének lehettünk részesei. Sárik Péter még a meghajlás előtt felhívta figyelmünket a kétszeres Fonogram-díjas trió 15. születésnapjára szervezett nagyszabású koncertre. A MOMkult színpadán szeptember 8-án az elmúlt másfél évtized alatt velük közreműködött énekesek között Luiza Zan mellett ott lesz Falusi Mariann, Berki Tamás, Illényi Katica, Szőke Nikoletta és a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus is.

A Harmónia Jazzműhely a nyári szabadság után szeptemberben tér vissza, és kezdi majd a „jazzpéntek” őszi évadját, de a jazzélet folytatódik a Budapest Jazz Clubban, és természetesen a többi koncerthelyszínen is, érdemes a programajánlókat figyelni!

Budapest Jazz Club/Harmónia Jazzműhely, 2022. június 18. 

Fotó: Somogyvári Péter