Az idei Művészetek Völgyében olyan sok jazz-zene szólt, amennyi még sosem, de egyéb programokból sem volt hiány, teljes kikapcsolódást és feltöltődést jelent a tíz nap a Völgyben. Ami még rendkívüli volt, az időjárás, de kivételesen pozitív szempontból.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve), valamint a markánsan egyéni hangzást produkáló formációkat, a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációk a youtube-ról valók, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek.

Lassanként tradícióvá válik, hogy a MAO minden alkalommal két koncertet ad a Harcsa Veronika Udvarban, mégpedig két különböző műsorral.

Zenei szempontból mozgalmasan zárul az idei július Nagykanizsán. Jazz , rock, blues és fúziós műfajok jellemezték az elmúlt napokat. Elmondhatjuk, hogy ezeken a rendezvényeken főszerepet játszott az a nemzetközi formáció, ami luxemburgi-holland-magyar zenészekből jött létre 2004-ben. A garázszenekarból verbuválódott Benoit Martiny Band alakulásuk óta nagy karriert futott be Euróbában és Ázsiában egyaránt. Idei turnéjukon Luxemburgban, Németországban, Hollandiában, Koszovóban és Magyarországon léptek és lépnek fel klubokban, fesztiválokon.

Az idei Pori Jazz Fesztivál fő programja július 18-20. között zajlott a Finnország nyugati partján fekvő városban. 

Idén is igazi New Orleans-i swing hangulattal várják a Kecskemétre látogatókat, ahol a tánc sem maradhat el. A 8. BOHÉM JAZZFŐVÁROS nulladik napja augusztus 1-jén kezdődik, majd a Gumbo a következő három napon augusztus 2-án, 3-án és 4-én vasárnap is hallható lesz a fesztivál.

Azt feltételezem és remélem, hogy sok írás, recenzió, komment fog megjelenni Gonda János életét feldolgozó regényről. Előrebocsátom, remek könyvnek tartom. Gondolom regényként is élvezetes, de a magyarországi jazz alakulása iránt érdeklődő olvasónak roppant érdekfeszítő.

Sok van, mi összenőtt. Jók, rosszak, de összetartoznak, mint Hacsek és Sajó, vagy szakági példával élve Miles Davis és a cizellált szemantikai attitűdök. Bizonyos szempontból hasonló dolog a zene és a tánc kapcsolata is, azzal a különbséggel, hogy zenét önmagában is lehet élvezni, de zene nélkül a tánc már nem annyira kellemes tevékenység.

Idén már 14. alkalommal rendezik meg Székelyföld központjában a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivált, ahol francia, spanyol, román, skandináv és természetesen magyar fellépői is lesznek a fesztiválnak. Mini fesztiválként indultak, ami 3 év alatt nemzetközivé fejlődött.

A sok vidéki fesztivál, a nagykanizsai jazzéletről nem is beszélve, nyáron elvonja a figyelmet a fővárosi jazzkluboktól, ezért nyaralás után azonnal belevetettem magam a helyi jazzklubok kínálatába, hogy megnézzem, hogyan alakul a fővárosi jazzkínálat.

A július 28-ig tartó összművészeti fesztiválon jazz-zene is lesz bőven az idén. Több helyszínen is jazz fog szólni.

Berki Tamás – évtizedek óta – a férfi énekesekben nagyon szűkölködő hazai jazzszcéna emblematikus figurája. Minden lemezét nagy érdeklődéssel hallgatjuk, koncertjeit látogatjuk. Sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy „privátim” nem csak a nagy jazzikonok hazai fellépésein lehet találkozni vele (és kedves feleségével), de legújabb lemezét például Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész kiállításán kaptam meg tőle.

Szabó Gergő zenekara az Up To The Surface a Müpa tehetségkutatójában februárban különdíjat kapott. Modern, de mégis a hagyományokat tiszteletben tartó zenéjükkel sikert arattak.

Idén is lesznek érdekes, jazzről szóló előadások a koncertek mellett a Művészetek Völgyében a kapolcsi Magyar Jazz Szövetség udvarán. A tavalyi siker után idén is változatos témákkal próbálják közelebb vonzani a völgylakókat a jazzhez. Az előadások izgalmasak lesznek és érdeklődésre számot tartóak.

Tizenhárom évvel ezelőtt, mikor a budapesti Jazztanszakon lediplomáztam és úgy döntöttem, hogy külföldön szeretném folytatni a zenei tanulmányaimat, akkor hallottam arról, hogy Grazban egy világhírű New York-i jazztrombitás tanít, akit Jim Rotondinak hívnak. Rotondi a mainstream, hardbop világszínvonalú előadója volt, e stílusok a jazz-zenén belüli kedvenceim. Fényes, virtuóz trombita játékát leginkább Freddie Hubbardéhoz tudnám hasonlítani. Nem volt kérdés, hogy tőle szeretnék tanulni!