Harcsa Veronika jazzénekesnő vezeti az első Kurátori hétvégét a Magyar Zene Házában. A különböző műfajokban elmerülő énekesnő a MagyarJazz közönségszavazásán már két éve vezeti az év jazzénekesnője kategóriát.

Mint honlapunk programajánlójában olvashatták, idén március 3-6. között került megrendezésre a GetCloser Jazz Fest. A MOMkult-ban 2016-ban indult, azóta évenként jelentkező fesztiválon már az első alkalommal világsztárok léptek fel, és ahogy az alapításkor kitűzött célok között szerepelt, a neves külföldi előadók koncertjei előtt, a jazz hazai tehetségei is bemutatkozhattak. Az évek során sem a helyszín, sem a koncepció nem változott, tavaly mindössze a pandémia miatt a márciusi időpont az éppen enyhébb korlátozó intézkedéseket hozó szeptemberre került. Idén pedig az eddig háromnapos koncertsorozat négynaposra bővült, a hosszú jazzhétvége már csütörtökön elkezdődött.  
 A nyitónapon a vokális jazz került a fókuszba, Hajdu Klára - José James duplakoncertje után, a második nap, melyen már én is ott voltam, Párniczky András, majd Christian McBride kvartettje lépett fel. Fesztivál beszámolóimat a pénteki első koncert eseményeivel kezdem.

A MOMKult bejáratánál még nem lehetett előre sejteni, mi fog történni, óvatosan – reméljük maszkban utoljára - szállingóztak az érdeklődők. Még Kleb Attila felvezetőjénél, aki a GetCloser szíve-lelke, sem számítottunk arra, ami következett. Előre nem prognosztizált földmozgást észlelnek péntek este Budán 10 körül a Csörsz utca közelében. Az epicentruma a szeizmográf szerint a MOMKult tájékán lehetett.

Nem szoktam írni saját rendezvényeinkről a Budapest Jazz Clubban. (A Harmónia Jazzműhelyről lévén szó, melynek - Kerekes György és Irk Réka mellett - én vagyok az egyik szervezője.) Ez a hazai szaksajtó feladata, melyhez én is tartozom, de nem szeretem magam kitenni az összeférhetetlenség vádjának. Most mégis kiteszem, mivel, noha jelen volt a szaksajtó egyik jelessége (a minősítés egyáltalán nem ironikus), eddig nem jelezte, hogy írni is óhajt róla, legalább is a MagyarJazznek nem. (Ezzel a cikkel szeretnénk minden női olvasónknak és női zenésznek boldog nőnapot kívánni, különösen a négy fantasztikus énekesnőnek, akikről Pallai Péter ír – a szerk. )

A következő koncert a Háló Jazz Klubban március 8-án lesz 19 órakor, amikor a Pataj György Jazz Quintet lép fel.

A dupla album alcíme: „Her Greatest Hits & Remixes” azaz Nina „legnagyobb sikerei és remix felvételei” egyértelműen jelzi, hogy korábbi albumok válogatott számainak újrakiadásáról van szó. Ez már csak azért is így van, mert az ikonikus énekesnő és sajátos stílusban játszó zongorista már csaknem 20 éve elhunyt.

Az minden hazai jazzbarát számára vitathatatlan tény, hogy a nemzetközi jazzszíntéren a legismertebb magyar jazzmuzsikus Szabó Gábor volt, és tartok tőle, hogy marad is ki tudja meddig. Pár nappal 46. születésnapja előtt hunyt el egy budapesti kórházban pontosan 40 évvel ezelőtt. Ez a szomorú évforduló adta az alkalmat a kiváló és igazán népszerű gitárosnak Gyárfás „Gyafi” Istvánnak, hogy triójával egy Gábor emlékének szentelt koncerttel emlékezzen a szomorú évfordulóra az Opus színpadán.

“Zsolt nagyszerű gitáros. Mindig is csodálója voltam hangszínének, dallam- és kompozíciós érzékének.” – mondta róla egykori bostoni évfolyamtársa, Lionel Loueke, akivel a barátság még a Berklee-ben töltött időszakban szövődött. Bende Zsolt tehetségét kedden a Budapest Jazz Club közönsége is megcsodálhatta, a tapsokból ítélve teljes egyetértés alakult ki, a csaknem három évvel ezelőtt ugyanitt emlékezetes koncertet adott, világhírű benini gitárossal, mely után az alábbi kép készült a két egykori Berklee ösztöndíjasról.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban március 4-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Csapó Krisztián – Korb Attila Quintet 

Mint minden művészeti alkotást, Ayumi Tanaka albumát is számos oldalról közelíthetjük meg. Jelen kritika azt veszi alapul, hogy e zenei produkció (a lemez magyar címe Víz alatti csend) visszavezethető (s talán vissza is vezetendő) bizonyos 1945 utáni művészeknek a csendről szóló meditációjáig. Minthogy felsorolhatatlanul sok műről lehetne szót ejteni, most elégedjünk meg két különösen jelentős alkotás felidézésével. Nem állíthatjuk, hogy közvetlenül inspirálták Tanaka szerzeményeit, de spirituális jelenlétük a CD-n nagyon is elképzelhető.

Közönségsiker szempontjából a jazz az 1930-as évek második felétől az 1940-es évek derekáig élte az aranykorát. Ez volt a swing korszak, a big bandek évtizede. Az elkülönített fúvós szekciókra bontott, főként táncoló közönségnek játszó nagyzenekarok uralták a terepet. De mi is volt a swing lényege? Szerintem senki nem testesítette meg jobban ezt a stílust, mint az ismeretlenségből, Kansas Cityből New Yorkba valósággal berobbant Count Basie zenekar.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik? 

László Attila idén is zsűritag volt a Jazz Showcasen. Már 15 éve figyelik a kiemelkedő fiatal tehetségek előadásait a Müpában. Bércesi Barbara ajánlójában jól ismert neveket említett, akik a kultúra fellegvárában mutathatták meg magukat a közönség előtt és a szakmának. Ugyanitt, de a Fesztivál Színházban vagy a Bartók Teremben a fiatalok fellépései után minden évben már befutott zenekarokat hallgathatott meg a közönség, többször az előző évek nyerteseinek sikeres formációit.

A 2022. március 11-ei budapesti fellépésük lesz az első, ahol hagyományos koncert formájában, zenekarral együtt fognak zenélni. 

A modális jazz az 1950-es években alakult ki New Yorkban. George Russell 1953-ban megjelent zeneelméleti műve, a The Lydian Chromatic Concept and Tonal Gravitation adott elméleti muníciót a modális jazz kialakulásához, de Miles Davis Kind of Blue című 1959-ben megjelent nagylemeze tekinthető a fordulópontnak, amely után világszerte elismert lett a modális gondolkodás a jazzben.