Bende Zsolt 1967-ben született Marosvásárhelyen. Hegedülni tanult, a klasszikus zenei képzés közepette kamaszodván fogta meg a rock zene, melynek hatására gitárra váltott. A mai fiatal, a vasfüggöny korszakát csak hírből ismerő generáció el sem tudja szerencsére képzelni, milyen kincset jelentett akkor egy Nyugatról bekerült lemez. Még nálunk is, nemhogy Nicolae Ceaușescu Romániájában. A lemezek azonban mégiscsak eljutottak Marosvásárhelyre is, és a rock nagy generációja után a figyelem ott is a friss és új hangzást hozó jazz felé irányult. Ezek a zenék kezdték egyre jobban érdekelni Zsoltot is, aki tanulni szeretetett volna, csak éppen nem volt kitől és mit. Jazzoktatás ugyanis nem volt Romániában. Ezért amint lehetősége nyílott Magyarországra költözött. Budapesten a Postásban vett pár órát, aztán bátor eltökéltséggel nekivágott a világnak.1993-ban Londonba költözött, hamar beilleszkedett a brit főváros pezsgő jazzéletébe, rendszeresen koncertezett. 1996-tól lett a világhírű bostoni Berklee College of Music ösztöndíjasa, ahol hangszerelést és zeneszerzést tanult. Tanulmányai ideje alatt koncertezett az Egyesült Államokban, Európában, sőt egy brazil turnén is részt vett. Londonba visszatérve több albumot is készített a brit jazz elitjéhez tartozó magyar származású bőgőssel, Arnie Somogyival és Neil Yates trombitással. Nagy sikerrel szerepelt a híres londoni Ronnie Scott's és Pizza Express klubokban, és számos angliai jazzfesztiválon.

Bende Zsolt Perspectives Project néven alakított nemrégen egy laza alkotóközösségnek is nevezhető trió formációt, melyben többen is megfordultak. 2020 óta adnak koncerteket, felléptek többek között a MOMKult-ban és a BMC-ben is. A meggyőző erejű, leginkább mainstream jazzt játszó trióban eredetileg Gyányi Marcell bőgőzött és Csízi László dobolt, zenéjükben a régi formákat új ötletekkel, elektronikus effektekkel ötvözték. Ebbe belefértek a zenei világok összefonódását jó ízléssel bemutató, Bach és klasszikusokból, indiai zenéből, deep electronics-ból merítő kompozíciók is. A trió vendégeinek névsora is erről tanúskodik, fellépet velük Lantos Zoltán, Onczay Zoltán csellóművész, és az élő elektronika mestere Andrew J is.

A BJC keddi programjában fellépett Perspective Trio lényegében a project alkotóközösségéből állt össze, azokból a zenészekből, akiket Bende Zsolt már alaposan megismerhetett. Orbán György bőgőzött Zsolt legutóbbi, a Balázs testvérekkel felvett 2018-ban kiadott „Cycle of Change” című lemezén, és a Szlovákiából kifejezetten erre a koncertre érkezett Hodek Dávid is több formációjában dobolt előzőleg. Hármójuk játékával indult a koncert, elsőként Sam Rivers 1964-es, „Fuchsia Swing Song” című debütáló lemezéről igen ritkán feldolgozott, feleségéhez írt kompozíciója, a „Beatrice” hangzott el.

A szerelem után a szakítás zenei megfogalmazása került sorra. Gene de Paul 1941-ben írt örökzöldje, az „I Remember April” előtt azonban eljött az idő, amit én is kíváncsian vártam. Zsolt bekonferálta a trió vendégét, Fekete-Kovács Kornélt, akivel ezelőtt soha nem játszott együtt. Kornél szárnykürtjét vette elő, és később sem cserélt trombitára, végig ezen a hangszeren játszott az est folyamán.

Szomorú aktualitást kapott Horace Silver ugyancsak ritkán elővett szerzeménye, a „Peace”. A közönség külföldiekből álló része is megértette a napjainkban különösen fontos üzenetet, és a cím hallatán békevágyát a magyarokkal együtt egyből kitörő tapssal demonstrálta. A ballada után Billy Strayhorn az átmeneti felgyógyulását segítő orvos csapatnak hálából írt, hosszú címe miatt gyakran csak a kezdőbetűkből alakított „UMMG” mozaikszóval jegyzett, a szerzőre jellemző akkordok sokaságában bővelkedő „Upper Manhattan Medical Group” került sorra, és zárta az első részt.

A szünet után a „Con Alma” latin lüktetése egyből visszahozta a koncertbe a közönséget. Gillespie szerzeménye a bebop gyakori változásairól ismert ritmus aspektusai közepette az énekelhető dallamot megtartva kínál bő lehetőséget a szólókra, és úgy tűnik, 1954 óta bármilyen felfogásban feldolgozva megteremti a kontaktust a színpad és a nézőtér között. A melankolikus „Days of Wine and Roses”, Henry Mancini az azonos című filmhez írt Oscar-díjas betétdala után kissé hasonló hangulatot hozott Jimmy Van Heusen eredetileg a mindössze 13 előadást megélt Swingin' the Dream című Broadway musicalben debütált szerzeménye, a „Darn That Dream”. Benny Goodman adaptációjában világsláger lett, és azóta napjainkig a jazz olyan óriásai feldolgozásában hallhattuk, mint például Miles Davis, Dexter Gordon, és hogy kortársat is említsek, Jane Ira Bloom. Zsolt is a nagy elődökhöz méltóan közelített a műhez, igazán finom, míves szólókat is hallhattunk, engem mégsem győzött meg ez esetben a sorrendről hozott döntésével. McCoy Tyner utolsóként játszott „Blues on the Corner” című remeke viszont a lehető legjobb választásnak bizonyult a búcsúra.

Egy nagyotmondástól mentes modern, de a hagyományokat is tiszteletben tartó, letisztult zenét kaptunk. Az elhangzott standard feldolgozások úgy szóltak, mintha saját szerzemények lettek volna.

Bende Zsoltnak sikerült őket saját képére formálni, és bennük saját gondolatait kifejezésre juttatni. Társai ehhez remek partnerek voltak. Ahogy több évtizedig Ron Carter, úgy hazai pályán Orbán György esetében is talán egyszerűbb lenne felsorolni, mely formációkban nem játszik, mint ahánynak tagja. Most is megmutatta, nem véletlenül az egyik legfoglalkoztatottabb bőgős hazánkban. A csodagyerekként feltűnt Hodek Dávid felnőttként is bámulatosan dobol, játékából sugárzott a zene szeretete, a muzikalitás. Fekete-Kovács Kornél vendégként egyből megtalálta a trióval a közös zenei nyelvet, ő már olyan magasságokban játszik, ahová nagyon kevesek értek el.  

A formáció nevét adó perspektíva szónak konkrét és átvitt értelemben is többféle jelentése van. Szinonimái között szerepel a nézőpont, szemszög, álláspont, felfogás, szempont, távolság, távlat, mélység. Átvitt értelemben reménnyel, fejlődéssel, lehetőségekkel kecsegtető távlatot jelent. A koncert után megkérdeztem Zsoltot, tervez-e Fekete-Kovács Kornéllal több közös fellépést. Van perspektívája a dolognak, nemcsak átvitt értelemben.

Budapest Jazz Club, 2022. március 1.

Fotó: Somogyvári Péter