Az év decemberében ez a trió játszott a Village Vanguardban adott koncertsorozata első napjain is, melyről készült felvételeket friss melegében ki is adták lemezen („Live at the Village Vanguard /2015/”). A hátralévő napokon a 2009 táján alakult „Inside Straight” zenekarával folytatta fellépéseit. A tavaly megjelent „Live at the Village Vanguard” ezeket, a 2014. december 5-7. között készült felvételeket tartalmazza. A lemez megjelenése után újra összeálló Inside Straight február végén, hazai pályán kezdte lemezbemutató turnéját, majd Európába érkezve Brno, és második állomásként Budapest következett.

McBride vezetésével a zenekar az eredeti, a hajdani Village Vanguard koncerten, és a tavaly kiadott lemezen szereplő felállásban kezdte a turnét, Európába azonban az Amerikában maradt Steve Wilson (1961) helyett, egy jóval fiatalabb, de hasonlóan kiváló szaxofonos, Jaleel Shaw (1978) érkezett. A kvintett többi tagja viszont hiánytalanul itt volt, így a MOMkult pénteki második koncertjén McBride mellett a vibrafonos Warren Wolf, a zongorista Peter Martin, a dobos Carl Allen, valamint természetesen a szoprán és altszaxofonon játszó Jaleel Shaw játékát élvezhettük, a ráadással együtt közel két órában.

Christian McBride szupercsapatot hozott össze, bár a kvintett tagjai a nagyobb közönség előtt nem igazán váltak ismerté. Zenekara bemutatásakor mindenkiről mondott pár mondatot, érdemes hát ezeket a kitűnő zenészeket olvasóinknak is jobban megismerni.

A Baltimore-ban, 1979-ben született vibrafonos Warren Wolfot három éves korától kezdte apja tanítgatni a vibrafon és „rokona”, a marimba mellett a dob és természetesen a minden zenésznek alaphangszernek számító zongora alapismereteire. A helyi School for the Arts elvégzése közben évekig klasszikus zenét tanult, majd a bostoni Berklee hallgatója lett, ahol diplomája átvétele után két évig az ütőhangszer tanszéken tanított, emellett vibrafonosként, dobosként, és zongoristaként is keresett zenész lett a bostoni jazzkörökben. Kétévnyi tanítás után visszatért szülővárosába, jelenleg többek között a csodás altszaxofonos hölgy, Tia Fuller dobosa, turnézik Bobby Watson „Live and Learn” szextettjével. Több lemeze is megjelent, melyeken olyan neves muzsikusok játszottak, mint Mulgrew Miller, Kendrick Scott, Rodney Whitaker és Jeff „Tain” Watts. „Olyan ember szeretnék lenni, aki megpróbálja a zenét egy másik szintre emelni” – fogalmazta meg hitvallását.

Peter Martin 1970-ben St. Louis-ban született, ahogy McBride, ő is a New York-i Juilliard zeneiskolában tanult, de ezenkívül még jó pár egyetem kurzusain vett részt. Klasszikus zenei képzettségének köszönhetően fellépett és lemezfelvételeket is készített a Berlini Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikusokkal és a New York-i Filharmonikusokkal. Filmzenéket írt és hangszerelt, köztük George Clooney 2005-ös „Good Night, and Good Luck” című filmjében szereplőként is feltűnt. Obama elnöksége alatt meghívták a Fehér Házba, és világszerte tartott mesterkurzusokat rangos egyetemeken. Alapított egy forradalmian új jazzoktatási web platformot, az Open Studio-t, melyben több mint 120 ország diákjai vehetnek részt. Játszott többek között Dianne Reeves, Wynton Marsalis, Joshua Redman, Terence Blanchard, Roy Hargrove, és 2009-től McBride formációiban.

Carl Allen a kvintett legidősebb tagja 1961-ben született Milwaukee városában. Már tinédzserként olyan legendákkal játszott, mint Sonny Stitt és James Moody, majd 22 évesen bekerült Freddie Hubbard zenekarába. Nyolc évig dobolt Hubbardnál, de játszott Jackie McLean, George Coleman, Phil Woods zenekaraiban is. Sajátot is alapított The Art of Elvin néven, tisztelegve egyik nagy példaképe, Elvin Jones emlékének. Mint mondta: „Végső célom az, hogy elérjem azt a szintet, ahogy Art Blakey, Art Taylor, Elvin Jones és Billy Higgins dobol”. Erre a koncert után mit mondjak, úgy érzem sikerült!?

A Philadelphiában 1978-ban született Jaleel Shaw középiskola után teljes tandíjas ösztöndíjat kapott a bostoni Berklee-n, 2014-ben a DownBeat kritikusai az ígéretes tehetségek (Rising Star) között őt választották az év altszaxofonosának. Roy Haynes, Tom Harrell, Jason Moran, a Mingus Big Band, Pat Metheny, Stefon Harris, Roy Hargrove, Chick Corea, Dave Holland, JimmyCobb – néhány név a teljesség igénye nélkül, akikkel Shaw eddig játszott, hozzátéve, McBride-dal sem ezen a turnén találkozott először.

Christian McBride is Philadelphiában született, igaz, kicsit korábban, 1972-ben. Nyolc évesen kezdett basszusgitározni, majd két évvel később már bőgőzni tanult. Kezdetben apja és nagybátyja tanította, mindketten jó nevű bőgősnek számítottak Phillyben. A középiskola után a világhírű New York-i Juilliard részleges ösztöndíjasaként folytatta tanulmányait, ahol a jazz mellett intenzív klasszikus zenei képzést kapott. A szemeszter első két hetében csatlakozott Bobby Watson szaxofonos zenekarához, a Horizonhoz. Rendszeresen játszott New York jazzklubjaiban, és tehetségére igen hamar felfigyelt John Hicks, Kenny Barron, Larry Willis és Gary Bartz is. Benny Golson szextettjével mehetett európai körútra, a legnagyobb zenészektől kapott felkéréseket, és élt is a lehetőségekkel, a tőlük szerzett tapasztalatot többre tartotta az iskolában tanultakénál. Egy év után abba is hagyta tanulmányait, és Roy Hargrove zenekarával indult turnéra. 1990-től három évig Freddie Hubbard zenekarában bőgőzött, később aztán már nehéz lenne felsorolni kikkel játszott együtt, azért Joshua Redman, Diana Krall, Pat Metheny és Chick Corea nevét illik megemlíteni. A május 31-én 50. születésnapját ünneplő, hétszeres Grammy-díjas McBride eddig több mint 300 lemezen játszott, saját formációival pedig 1994-től 18 albumot készített. Ron Carter mellett minden bizonnyal ő minden idők legtöbbet foglalkoztatott bőgőse.

A koncert a tavaly megjelent lemezhez hasonlóan Warren Wolf „Sweet Bread” című szerzeményével indult. Egyből ízelítőt kaptunk milyen az a sound, amelyet élőben jószerivel New York-i jazzklubokban lehet hallani. Úristen, mi jöhet itt még, néztünk össze többen is, aztán kezdtük megszokni az egyre csak jövő csodákat. Laza eleganciával játszott szólók, parádés együtt zenélések, mindezt szívből, és jó humorral előadva. Mikor Shaw egy kissé hosszasan keresgélt kottái között McBride egy bravúros bőgőfutammal oldotta a feszültséget, melybe Martin is beleszólt pár hang leütésével és máris nevettünk, és már Shaw sem volt ideges, meg is találta az elkeveredett kottát, és ment minden tovább gördülékenyen. Az Inside Straight első, 2009-es Kind of Brown című lemezéről McBride szerzeménye, a „Used 'Ta Could” is a repertoárba került. Bár akkor még Eric Reed zongorázott a zenekarban, a blues téma Peter Martinnak sem okozott nehézséget. Játszottak standard feldolgozásokat is, melyek gondolom a Village Vanguardban elhangzottak, de egyik koncertlemezre sem kerültek fel. A „Sophisticated Lady”, Duke Ellington gyönyörű kompozíciója alatt Wolf és Shaw pihenhetett, klasszikus trió felállásban játszották. Chick Corea első, 1968-ban kiadott lemezének címadója, a „Tones for Joan’s Bones” már teljes felállásban hangzott el, a muzsikustársra méltóan emlékezve. Sajnos az a Chick Corea trió koncert, amelyen McBride bőgőzött és Brian Blade dobolt volna, bár kétszer is meghirdette a MÜPA, végül nem jött össze. Először a pandémia miatt maradt el, aztán Chick Corea nem tudott eljönni…  A ráadásban egy másik, hasonlóan legendás egykori pályatárs, Freddie Hubbard „Theme for Kareem” című kompozíciója, ugyancsak a Kind of Brown lemezről válogatva, újabb ráadást hozott volna, ha McBride és zenekara lágyszívűbb, és csaknem két órás lehengerlő, apait-anyait beleadó, dögös, virtuóz, és finom ízléssel összeállított fergeteges koncert után kivonultak volna még egy újabb számot eljátszani. Ezt azonban a közönség sem gondolta már igazán komolyan, a tapsok szépen csendesedtek, és mindenki nagyon elégedetten térhetett nyugovóra, annál is inkább, mert a GetCloser fesztivál szombatra újra izgalmas koncerteket ígért.

GetCloser /  MoMKult, 2022. március 4.

Fotó: Somogyvári Péter