A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna. A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.
Zavartalanul, sőt sikeresen folytatódik a zenei cserekereskedelem a Budapest Jazz Club és londoni ikerlétesítménye, a 606 Club között. A kereskedelem létrehozásában és fellendítésében, a két jazz szentélytől eltekintve, a Nemzeti Kulturális Alap részfinanszírozása, a Harmónia Műhely Alapítvány (barátok közt: Harmónia Jazzműhely) szervező munkája és a londoni Magyar Kulturális Központ reklámtevékenysége is feltétlen említést érdemel.
Ebben a részben a jazz történetének első jelentős stílusváltozását előkészítő muzsikusáról és zenekarainak felvételeit tartalmazó válogatott kiadásról lesz szó. Fletcher Henderson: Study in Frustration: Thesaurus of Classic Jazz című, három CD-t tartalmazó kiadása kerül terítékre. A kollekció a Columbia/Legacy 57596 jelzéssel jelent meg, és Hendersonnak és zenekarainak 1923 és 1938 között készített felvételeit tartalmazza.
A Jazztanulmányok, eredeti elnevezésével Jazz Studies művelői több évtizede alkalmazzák a társadalom- és bölcsészettudományok módszereit a jazz által felvetett kérdésekre. Az ezzel foglalkozó tudósok legfontosabb nemzetközi fóruma a Rhythm Changes nevű konferenciasorozat, amelynek hatodik etappját április közepén tartották az ausztriai Grazban, a Kunstuniversität termeiben. Jól mutatja a nemzetközi érdeklődés magas szintjét, hogy összesen harmincöt szekcióülést, illetve plenáris előadást tartottak Európa, Amerika, Ausztrália és Afrika országaiból érkezett szakemberek. Magyarországot a Jazztanulmányi Kutatócsoport három tagja képviselte, miután mind a hármukat beválogatták a konferencia szekció-előadói közé.
A Csillagvizsgálóban mindig egy fiatal tehetségnek adunk bemutatkozási lehetőséget.
Girincsi Fruzsina idén fog diplomázni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének szakán. Az idei első Harmónia Jazzműhely Jazz-Csillagvizsgáló koncertjén Fruzsina volt az egyik, aki telt ház előtt mutatkozhatott be. A hétvégén pedig a Perpetuum zenekarával megnyerték a Budafoki Pincejárat Zenei Tehetségkutató versenyét. Kíváncsi voltam az idáig vezető útra, mik a jövőbeni tervei, hogyan látja egy fiatal énekesnő, milyen lehetőségek kínálkoznak számára a jazz zene világában.
A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna. A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.
Már magam is mulatságosnak tartom, hogy minden londoni koncertbeszámolót a koncert viszontagságos előzményeivel kell kezdenem. Természetesen nem a Royal Festival Hallról, hanem a brit főváros egyik jazz szentélyéről, a 606 Clubról van szó. A viszontagságok fő oka általában a londoni közlekedés, melynek következtében, az általában du. 5-re beütemezett próbákról a sokszor vidékről vagy londoni külterületről érkező zenészek rendesen elkésnek. Pedig az ember úgy gondolná, hogy miután 7-kor már beengedik a klubba a közönséget, még akkor is, ha az előadás csak 8.30-kor kezdődik, arra a 2 órás felkészülésre égető szükség van, hiszen a vendégszereplő magyarok általában életükben akkor találkoznak először brit zenésztársaikkal.
Évtizedekkel ezelőtt hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a jazz csak Amerikában, Európában és legfeljebb Japánban számíthat kedvező fogadtatásra. Azért a csordogáló nemzetközi jazzirodalomból (elsősorban a hozzánk eljutó Down Beat jazzmagazinból) olykor értesülhettünk arról, hogy az amerikai külügyminisztérium, a State Department jóvoltából közismert amerikai zenekarok számára rendeztek koncertkörutakat egzotikus országokba, olykor a vasfüggöny mögé is.
Ebben a részben Louis Armstrong munkásságának egy időszakát reprezentáló kollekcióról lesz szó. A 4 CD-t magába foglaló album címe: „The Complete Hot Five and Hot Seven Recordings”, amely a Columbia Legacy C4K 63257 jelzéssel ellátott kiadásában jelent meg. A CD-k zenei anyaga Armstrong és együtteseinek 1925 és ’29 között készült felvételeit tartalmazza.
Ebben a sorozatban rövid, remélhetően közérthető jegyzetek és zenei illusztrációk segítségével – a teljesség igénye nélkül - elevenítem fel azon zenészek munkásságát, akik a 19. század végétől az 1970-es évekig formálták, alakították a jazz műfaját. Helyet adok azoknak is, akik nem szereztek maguknak világhírt, noha megérdemelték volna. A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.
A lemez Morton első igazán komoly zenei felvételeit tartalmazza.
Ebben a sorozatban rövid, remélhetően közérthető jegyzetek és zenei illusztrációk segítségével – a teljesség igénye nélkül - elevenítem fel azon zenészek munkásságát, akik a 19. század végétől az 1970-es évekig formálták, alakították a jazz műfaját. Helyet adok azoknak is, akik nem szereztek maguknak világhírt, noha megérdemelték volna. A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.
Ez a rész a jazz története egyik korai nagy alakjának, a kornettjátékos Joe Olivernek a „The Quintessence” című albumáról szól. Az album a Fremaux 220 jelzésű 2 CD-t tartalmazó kiadásban jelent meg és Joe Oliver 1923 és ’25 között készített felvételei hallhatók rajta.
Április 18-án csütörtökön két magyar migráns zenész volt hivatott fényezni az országimázst a kultikus londoni jazz klubban, a 606-ban: a javarészt most már Dániában játszó szaxofonos fenomén, Bolla Gábor és a nemrég Angliába áttelepült csodálatos fiatal zongorista, Gayer Mátyás. A két muzsikus kirobbanó tehetsége dacára nagyon rosszak voltak az előjelek.