Ki mit hallgat / Barcza Horváth József

Pallai Péter 2020. június 29.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Barcza Horváth József top 10-es listája:

Izgalmas feladat volt végiggondolni, mely zeneszámok, felvételek voltak rám a legnagyobb hatással. Egyébként is abban a korban vagyok, amikor az ember sokszor próbálja összegezni az eddigi életét, és ennek fényében folytatni az útját.
Nyilván sokkal több zene hatott rám, mint amennyit itt meg fogok említeni, de én most úgy döntöttem, hogy régebbre nyúlok vissza, a kamaszkoromba és a ’20-as éveimbe. Úgy gondolom, ekkor alakul ki az útirány, és később bármekkora kanyarokat is tesz az ember, végül is ugyanarra az útra tér vissza, és ugyanazt a csomagot viszi magával.

Michael Jackson - Thriller

Ezzel a lemezzel még a jazzel való megismerkedésem előtt találkoztam, és azt hiszem, annak előszobája lehetett… (akkor persze még nem tudtam, hogy a lemez producere Quincy Jones eredetileg jazz zenész…) Még kisgyermekkoromban a KGST Magyarországán videó kazettákon becsempészve ismerhette meg a generációm Jackson zenéjét és táncművészetét. Én úgy emlékszem vissza, hogy a ’80-as években a legjobb, ami történt velünk, az a Star Wars és a Jackson Thriller volt.
Azért a vidóklipet linkeltem ide, mert itt a látvány ugyanolyan fontos, mint a zene…

Brecker Brothers - Straphangin’

Legelső meghatározó jazz élményem egy élő koncert volt, amire véletlenül keveredtem oda, viszont ez a lemez volt az első kedvenc albumom. Ahogy ebből a katonás indulóból átvált a lemez elején funky hangzásba, olyan volt, mintha szimbolizálta volna számomra, ahogy az eddig ismert zenei világok után kitárulkozik előttem ez az izgalmas, menő, új világ…

Pat Metheny - The Longest Summer /Secret Story/

A Metheny Group szinte minden lemeze meghatározó volt számomra, mint pl. az Offramp, Life Talking, Letter from Home, de a Secret Story az életem legnagyobb zenei szerelme, ma már azért hallgatom ritkán, mert túlságosan felzaklat… Kevés dolgot tudnék ilyen biztosan kijelenteni, de nincs kétségem afelől, hogy ez a lemez volt a legnagyobb hatással rám egész életemben. Volt szerencsém Pat Metheny-vel erről a lemezről személyesen beszélgetni, és elmondása szerint neki is kivételesen fontos ez az album, egyedülálló módon 2 évig dolgozott ezen a lemezen, és a szüleinek dedikálta…
Zenetörténeti jelentőségű lemeznek tartom, minden pillanata tökéletes… Máig őrzöm a dedikált példányomat belőle.

Weather Report - Port of Entry /Night Passage/

Joe Zawinul, Jaco Pastorius, Wayne Shorter és Peter Erskine Weather Report nevű zenekara atombombaszerűen robbant be a ’70-es években, de még az én tinédzserkoromban, a ’80-as években is jelen volt a hatása. Persze rám is nagy hatással volt ez a zene és Jaco Pastorius, aki szerintem mindenkire hatással volt, aki valaha basszusgitárt fogott a kezébe. A zenekar később is létezett még, de a tragikusan elhunyt Pastorius helyét Victor Bailey, Peter Erskine helyét pedig Omar Hakim vette át.

Chick Corea and Elektric Band - King Cockroach /Guitarraleão/

Ebben a zenekarban hallottam először John Patituccit játszani az ő hathúros basszusgitárján (először kimerevítettem a videón a képet, hogy megszámoljam a húrokat, ma pedig én is ilyenen játszom). Patitucci volt gyerekkoromban a legnagyobb példaképem, és ma is az egyik kedvenc bőgősöm/basszusgitárosom… Ennek a madridi koncertnek a teljes videója volt meg nekem anno, rengetegszer néztem meg. Nagy hatással volt rám ez a lendületes, változatos, nagyon újszerű, modern zene…

Béla Bartók - Sir Neville Marriner, Academy of St. Martin in the Fields - Divertimento

A rádióban hallottam Bartók Divertimentóját először, fel is vettem kazettára, és rengetegszer meghallgattam, ma is ez a kedvenc Bartók darabom. Mivel akkor a rádióban a St. Martin in the Fields kamerazenekar játszotta, a mai napig ezt a felvételt szeretem a legjobban, annak ellenére, hogy tudom, jó néhány ugyanilyen jó vagy “jobb” előadás létezik, pl. magyar zenekaroktól, de én már az ő változatukat szoktam meg, fura dolog ez…később CD-n is megvettem…

Keith Jerrett - My Song

Ez a dal egyfajta himnusszá vált számomra a megható, érzékeny mivoltával. Egyszerű, esszenciális tökéletes dal. Jan Garbareket, Jon Christensent és Palle Danielssont ezen a lemezen hallottam először, és még rengeteg zenét hallgattam tőlük. Palle Danielssontól pedig évekkel később magán bőgőórákat vettem Svédországban.

Bill Evans Trio - With Symphony Orchestra

Életemben először külföldön, Finnországban voltam a zeneiskola szimfonikus zenekarával, mondanom sem kell, milyen nagy hatással volt ez egy 13 éves gyerekre 1988-ban. Ott mutatták nekem meg ezt a lemezt bakeliten először. Bill Evans érzékeny, letisztult zongorajátékának és Claus Ogerman tökéletesen arányos hangszereléseinek csodálatos találkozása a századok nagy zeneszerző géniuszaival, mindkét énemet megérintette: a klasszikus zenészt és a jazz zenészt is…

Miles Davis - So What /Kind Of Blue/

Ez a lemez, minden zenész számára maga a hivatkozási pont. A jazztörténelem egyik legfontosabb darabja. Bár az általam említett lemezek közül ez készült a legrégebben (még a szüleim gyermekkorában), de én magam később ismerkedtem meg vele közelebbről - már a húszas éveimben, de a hatása nem került el engem sem. Paul Chambers minden hangját lekottáztam anno, amit a So What-ban játszik…

Branford Marsalis Quartet - The Ballad Of Chet Kincaid /Crazy People Music/

Egy rövidebb, de annál fontosabb és intenzív korszakom legfontosabb lemeze volt ez. Lenyűgözött ennek a quartetnek a robbanékony, mégis könnyed játéka. Fontos volt még, hogy ennek a lemeznek a hatására kezdtem el a régi nagyokat is hallgatni, mint Coltrane vagy Rollins…