Nemzetközi oktett fergeteges koncertje a Müpa Jazztime fesztiváljának első estjén. Remek swing műsor indította az immáron hagyományosnak nevezhető háromnapos rendezvényt, amelyet minden évben augusztus utolsó hétvégéjén tartanak a Müpában, mint Szalóky Bélától megtudhattuk, ezúttal már tizenhatodik alkalommal. 

Különleges élményt kínált az Egri János Trió péntek esti koncertje, a Lánchíd pesti oldalához közel, egész pontosan a Vigadó téri hajóállomás 2. számú pontján horgonyzó Kossuth Múzeumhajón üzemelő Vén Hajó étteremben. A közönség az ezúttal nagybőgőn játszó Egri János és zongorista fia, Egri János Jr., valamint a dobos, Pecek Lakatos András játéka közben a díszkivilágítást kapott főváros szépségeiben is gyönyörködhetett, így a muzikális és kulináris élmények mellett vizuális élményekben is részesülhetett. Az eddigi nemzetiségi estek, és egyéb zenés-táncos rendezvények között most első ízben szerepelt jazz, és mint kiderült, ha elsőre nézőcsúcsot nem is döntött, a Vén Hajó ideális helyszínnek bizonyult mind a muzsikusok, mind a közönség számára.

Kedden Al Di Meola egymás után két koncertet is adott, és mindkétszer megtelt az Újlipótváros és Angyalföld határán épült RaM, annak ellenére, hogy sokáig nem tudhattuk, egyáltalán kikkel és milyen programmal érkezik ide. A világ egyik legjobbjának tartott virtuóza honlapján amerikai koncertekkel zsúfolt naptárjában nyoma sem volt európai turnénak, más forrásokból mindössze annyit lehetett megtudni, júliusban, 20 év után újra Görögországba látogatott, és részt vett a harmincéves múltra tekintő „Sani Festival” égisze alatt rendezett, Jazz on the Hill koncerten.

A nagy fesztiváloknál már több éve kérdés, miért van a nevükben a jazz, ha a fellépők többségének köze sincs a jazzhez. Legtöbbször az a válasz, hogy hajdanán még jazz-zene volt túlnyomóan a programban, ami időközben változott mindenfelé stílusra. Paloznakon is így lehetett, de mára lassan elfogytak a jazzt játszó fellépők, vajon azért, mert a kereslet megváltozott időközben. De ne legyünk borúlátóak, hiszen idén is kaphattunk igazi vérbő jazz-zenét is.

A Paloznaki Jazzpiknik a Pori Jazz kistestvére. Lássunk néhány hasonlóságot: Pori a Botteni-öböl partján fekszik, Paloznak egy sétányira a Balatontól. A Nagyszínpadok lejtős, füves dombok alatt állnak, előtte a közönség Woodstock hagyományait követve heverészhet, sétálhat és táncolhat, az élelmesebbek és kényelmesebbek még a kellemest is összeköthetik a még kellemesebbel, elpoharazgatva az alkalmi vendéglők teraszán és padokra telepedve nézhetik a koncertet.

A latin zene bármelyik ágának komoly tábora van hazánkban, de azon Castagno Claudia is meglepődött, hogy a kitartóan rekkenő hőség ellenére, ráadásul hétvégére meghirdetett koncertjén is megtelik a BJC némi enyhülést adó, légkondicionált nézőtere. Az októberben még csak huszadik születésnapját ünneplő argentin-magyar énekesnő a közönségnek is tartogatott meglepetést, a kellemes, lazulós élményeket sugalló LATIN AMERICAN SONGBOOK végül igazi karneváli hangulatot teremtett. Ebben a zsenialitást munkaeszközként kezelő rutinos öreg rókáknak, a basszusgitáron játszó Egri Jánosnak, az ütős-dobos Szendi Gábornak és az énekesként indult, zongoristaként berobbant ifjú Egri Jánosnak is oroszlánrésze volt.

Régen nem örültem ennyire ifjú hazai muzsikusok játékának, mint ezen a forró júliusi estén. Ugyan a régi sláger szerint „nemcsak a húszéveseké a világ”, de az övéké is, mert belőlük lesznek a jövő harmincévesei és a műfaj jövendő magas színvonalú művelői.

Aki figyelemmel kíséri a progresszív zenei törekvéseket hihetetlen intenzitással támogató Budapest Music Center tevékenységét, az nem csak az Opus Jazz Club remek koncertkínálatát követheti, de az ugyancsak rendkívül fontos lemezkiadói aktivitásukat is.

Néhány éve többször Balatonboglárra akartam eljutni komoly energiákat mozgósítva. A Balaton-átúszáson, minden tapasztalt nevező tudja, félúton nem ajánlatos megállni. Mostanában pedig egy másik célpont vonz ide: a Kultkikötő. Ezt ne a tóparton keressük, egyszerűbb az autópálya központba vezető kijárója felöl érkezni. Aki ismeri a kilátó alatti parkolót, meg is találta.

Jó hírem van Marciac, Barcelona és San Sebastian jazzkedvelőinek, és mindenkinek, akinek jegye van a turné bármelyik következő állomásának a koncertjére. Diana Krall élete formájában zenél. Ez egyben rossz hír azoknak, akik nem jöttek el História Kertbe a VeszprémFest nyitó napján, mert jó messzire el kell utazniuk, hogy meggyőződjenek az állítás igazáról. Mondom, Diana Krall jobb, mint valaha, pedig valaha is nagyon jó volt. Azért választottam címként az egyik legismertebb standard variánsát, mert ez így kiválóan összefoglalja a véleményem lényegét.

A hol csillapodó, hol újra támadó Covid idején bizonytalan időre elhalasztott turné idén végre megvalósulhatott, július 2-án, a baszkföldi Getxo nemzetközi jazzfesztiválján Ron Carter megkezdte Foursight néven ismert zenekarával várva várt európai körútját. Mint ahogy oldalunkon is örömmel közzétettük, ennek magyar vonatkozása is volt, a fesztivál keretein belül rendezett, fiatal zenekaroknak kiírt versenyt a Drippey Máté szaxofonos, Kapolcsi-Szabó Levente billentyűs, Virág Benedek gitáros, Gyányi Tamás bőgős és Majsai Roland dobos felállású Symbiosis 5 nyerte, a díjjal járt honorárium mellett jutalmul a nagyszínpadon léphettek fel  Ron Carter előtt. A 85 éves bőgősfejedelem másnap már az Andorrában rendezett fesztiválon lépett fel, majd egy újabb rangos fesztivál, a rotterdami North Sea előtti napokban kizárólag saját zenekarával hódított tovább Budapesten és Bécsben.

A múlt hét szerdán a Budapest Jazz Clubban fellépett Waking Vision nevére eddig csak trió formációban kaphattunk találatot a google keresőjében. Az óceán ezen a partján szintén kevésbé ismert John Shannon gitáros alapította, kvartetté bővült nemzetközi formáció valamennyien New Yorkban élő kelet-európai tagjai, Ruslan Sirota zongorista, Peter Slavov bőgős és a dobos Martin Valihora neve viszont jól csenghetett minden jazzel mélyebben fertőzöttnek. Ahogy a klub programajánlójában is megjelent, mindegyikük a jazz szűk elitjéhez tartozó muzsikusok zenekaraiban szerzett hírnevet, és előzőleg mindnyájan a bostoni Berklee hallgatói voltak.

Valószínűleg utoljára láttuk őt színpadon. Ezt a koncertturnét már el kellett egyszer halasztani, s most a lekötött programok után nem vállal több fellépést Európában. Emlékezetessé tette a búcsút, az biztos. Nem azért szerettük, mert valamikori önmagát idézte, annak szólt gyakran az ováció, hogy még mindig piszok jó zenész. Ha lesz Év koncertje szavazás, nálam az egyik tuti jelölt megvan.

A nyári hónapok nem igazán tekinthetők a klubkoncertek időszakának. A Kiss Attila Band múlt keddi koncertjén a tartós kánikula közepette viszont nemcsak az évszakhoz képest telt meg a BJC légkondicionált nézőtere. A gitáros zenekarvezetőt is meglepte a szépszámú közönség, de ő is szolgált meglepetéssel, a zenekar most készülő lemezéről is eljátszott néhány új kompozíciót.

A gyártósorról aznap lekerült, és néhány órával a koncert kezdete előtt érkezett Melodies & Harmonies című lemezét mutatta be múlt szerdán Fritz Jóska a Budapest Jazz Clubban. A fősodor hagyományainak következetes őrzőjeként és életben tartójaként Joe Fritz néven népszerűvé vált klarinétos, hosszú idő óta együttjátszó triójában, ahogy a lemezen is, Szili Róbert gitározott és Radics József bőgőzött.