A kétórás búcsúkoncerten olyan zenésztársak léptek fel, akik lemezt is adtak ki a nagyszerű bőgőssel, természetesen voltak igazoltan távolmaradók, akiknek koncertje volt pont aznap. A tizenkét produkcióból (már az előzetes névsorból egyértelmű volt) hiányzott a bőgő és vele együtt a bőgős.

A fájó hiányt a fellépők zenéjükön keresztül juttatták el a közönséghez. Minduntalan körül ölelt minket a keserű veszteség. Hogy lehet megfogalmazni azt az érzést, amit a jelenlévők megtapasztalhattak, ki előadóként, ki nézőként? A fantasztikusan felépített, felemelő és egyben szomorú műsor elsősorban Dés Andrásnak köszönhető, aki elmesélte, hogy zenésztársaival egy csoportot alakítottak (ők és Matyi közel egyidősek) - Szabó Dániel, Lukács Miklós, Bacsó Kristóf, Tóth Viktor, Palotai Csaba -, ahol támogatni tudták egymást, kibeszélhették, ami bennük megfogalmazódott, és akikkel az emlékkoncert ötlete megszületett és akik együtt hozták létre ezt a megható együttlétet, amit a BMC nagytermében a teltházas közönség megtapasztalhatott. Ezúton is köszönet érte Gőz Lászlónak és minden munkatársának, akik biztosították a helyszínt és a szakmai profizmust. A zenészek a BMC-vel egyetértésben felajánlották a felléptidíjukat Szandai Matyi családjának, és kihelyeztek egy urnát, így akik akarták és tudták, támogatásukkal segíthették az özvegyet és a félárván maradt gyermeket.

Az est Dés András rövid megnyitójával, megható nekrológjával kezdődött, amit a beszámoló végén olvashatnak. Majd jöttek az üzenetek a barátoktól.

Röviden fogok írni a fellépők és Szandai Mátyás kapcsolódásáról:

1; Dés László – Balázs Elemér Trió és a Voces 4
Dés László – szaxofon, Balázs József – zongora, Balázs Elemér – dob, Voces 4 – ének
     2005-ben adták ki a gregorián ének és a jazz találkozására épülő lemezt Contemporary Gregorian címmel. A Balázs Elemér Grouppal két lemezt is készített.

2; Tóth Viktor: The Missing Ones
Tóth Viktor szaxofon, Lukács Miklós – cimbalom, Dés András – ütőhangszerek, Baló István – dob, Szabó Dániel – zongora
      Tóth Viktor 2004-ben alapított Tercetjében volt állandó tag Matyi, aki több albumon is közreműködött, mint a Climbing with Mountains vagy a Tartim. A „The Missing One” című dalt még Mohay András emlékére írta, amit sajnos „The Missing Ones”-ra volt kénytelen módosítani.

3; Oláh Kálmán
      Két katalán művésszel adtak ki közös lemezt 2011-ben Sketches of Pangea címen. Az Oláh Kálmán quartetnek és sextetnek is tagja volt.

4; Baló István: Ballada
Bacsó Kristóf – szaxofon, Ávéd János – fuvola, szaxofon, Dés András – ütőhangszerek, Baló István – dob
      A Dresch Quartetben hosszú időn keresztül játszottak együtt, de a Bacsó Kristóf Quartetben is együtt zenéltek.

5; Dresch – Lukács duó: Bánat, bánat
Dresch Mihály – tárogató, Lukács Miklós – cimbalom
      Dresch Mihály zenekarában bőgőzött Mátyás, amíg ki nem költözött Párizsba. Lukács Mikivel egyidősek voltak, és nem csak a Dresch Quartetben, hanem sok más produkcióban játszottak együtt. A Dresch Quartettel vették fel a Hungarian Bebop című lemezt, mely fontos mérföldkő volt Szandai életében, ugyanis Archie Shepp szaxofonos volt a meghívott vendég, akinek már a felvételkor feltűnt Szandai zeneisége, és Párizsba költözése után bevette zenekarába, így a turnékon is állandó tag lett. A lemezen jelent meg az előadott darab, a „Bánat, bánat”, melyet Dresch úgy magyarázott Sheppnek, hogy úgy képzelje el, mint egy magyar bluest – tudtam meg az Opus Jazz Club korábbi programigazgatójától Wallner Györgytől. Lukács Mikivel pedig sok albumuk jelent meg, mint a német zenészekkel közös Gondellied in the Sahara vagy a Bartók Impressions Mathias Lévy francia hegedűssel trióban.

6; Spányi Emil – Tóth Viktor
Spányi Emil – zongora, Tóth Viktor – szaxofon
      Az előző és ez a duó volt számomra a csúcspont és egyben a mélység, amikor eltört a mécses, a zene a szívig hatolt, az elsőnél a bánat, majd Tóth Viktor sírásba fordult játéka a búcsút, a fájdalmat, a gyötrelmet adta át a közönségnek, amit a szeretett barát elvesztésével éltek át a művészek.
Spányi Emil ugyancsak Franciaországban alkot már régóta, így talán az utóbbi években ő állt legközelebb a bőgőshöz, lemezük is jelent meg, mint az Organic Food, de dolgoztak együtt az Ozone Acoustyle Quartetben is. 2023-ban megjelent a svéd énekesnővel Clara Barry-vel egy Bartók-feldolgozás trió lemezük (melyen magyarul énekel az énekesnő), Clara Barry sings Bartók címen. Hamarosan interjú jelenik meg az énekesnővel.

7; Szandai Mátyás: Azúr
Szabó Dániel – zongora, Bacsó Kristóf – szaxofon, Lukács Miklós – cimbalom, Palotai Csaba – gitár, Dés András – ütőhangszerek
      Bacsó Kristóf elmondta, hogy Szandai remek zeneszerző is volt, egyik dalát játszották el a tiszteletére, az „Azur”-t. A formáció majdnem egybe esett a Szandai Mátyás Quintettel, ezúttal a Franciaországban alkotó Palotai Csaba csatlakozott hozzájuk.

8; Szabó Dániel – Ávéd János duó
Szabó Dániel – zongora, Ávéd János – szaxofon
      Az emlékkoncerten nem beszéltek az előadók, hanem zenével emlékeztek. Szabó Dániel azért elmondta, hogy ők egy saját kompozícióval készültek, de a fellépés előtti pillanatban, Mátyás szabadságvágya miatt úgy érezték, mégis szabad improvizációt választanak. Így alakul ki a közönség előtt a két briliáns zenész megemlékezése barátjukról, kollégájukról. A Szabó Dániel trió oszlopos tagja volt Szandai. Valamint ne felejtsük el, hogy a májusban az Opusban fellépő Szabó Dániel Nonettben, mindhárman játszottak még.

9; Kada Ad Libitum
Válik László – gitár, Váczi Dániel – glissotar (Glissonic tárogató), Sárvári Kovács Zsolt – dob
      A zenekar 2005-ben jött létre, amikor egy albumot is készítettek a szabad zenei alkotásukról, Approximationes, amikor még Mohay András volt a ritmusszekció másik tagja, majd Sárvári Kovács Zsolt vette át a dobos helyét.

10; Szalai Péter
      Szandai Mátyással a Lukács Miklós Quintetben dolgoztak együtt.

11; Dés András: Motherland
Ávéd János – szaxofon, Szabó Dániel – zongora, Fenyvesi Márton – gitár, Dés András – ütőhangszerek
      Dés András rengeteg formációjában szerepeltek mindannyian a Quartettől az Erdőkerülőkig. Együtt alkottak a Bacsó-Dés-Fenyvesi-Szandai Liberation Quartetben és számos más zenekarban. >>Itt még együtt léptek fel 2018-ban és adták elő András kompozícióját, ami megjelent a Tourist No1 lemezen.<<

12; Lukács Miklós
A cimbalom mestere, mielőtt zenével elbúcsúzott volna, szóban is kinyilvánította szeretetét, megbecsülését, tiszteletét az elhunyt iránt, és biztosította a közönséget arról, hogy szellemiségét, a szakmai hozzáállását, gondolatait, emlékét továbbviszik.
A zseniális bőgőstől a fájdalmas búcsú megható záróakkordjaként, a közönséget körbeölelték a zenészek és hangszerekkel jártak közöttük, majd elöl a színpadon összeértek.

Dés András elmondott beszéde:

„Matyi, te egész életedben kérdeztél, a tudásvágy hihetetlenül magas fokon égett benned. A hétköznapokban szüntelenül a zene végtelen univerzumának megértése hajtott. A zenéé, ami a szakmád volt és a szenvedélyed és ami egyszerre volt számodra szentség és gyakorlat, hiszen a zenélésen keresztül viszont az élet kérdéseire kerested a választ.
Azt mondtad, hogy “a zene olyan, mint egy jó pszichológus: megmutatja, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek az erősségeid, és min kell még dolgoznod.”
És te dolgoztál is, olyan keményen, mint nagyon kevesen. Tudtad, hogy a kérdéseket a színpadon kívül kell feltenni, a válaszokat pedig a zenén keresztül fogalmaztad meg.
Már egyetemistaként is határozott állítás, bölcs kerek mondat volt minden gondolatod, amit a nagybőgőn lejátszottál, de az évek során ezek a mondatok mind mélyebb rétegeket nyertek és új dimenziókat nyitottak meg. Saját hangod volt, de képes voltál arra, hogy a személyiségedet úgy mutasd meg a játékodon keresztül, hogy közben egy pillanatig se telepedj rá a zenei folyamatra. Elképesztően hosszú utat jártál be, kompromisszumok nélkül, irigylésre méltóan magasra jutva. Ennek ellenére mindig alázattal szolgáltad a muzsikát, játékod nem vált öncélúvá.
A felvételeidet hallgatva egy érett, komoly, nagy tudású személyiség köszön vissza, viszont a fotók között böngészve nehéz olyat találni, amelyen nem mosolyogsz, amelyen nem csillog a szemedben az a huncutság, amit mindenki jól ismert, aki egy picit is közel volt hozzád. A zene véresen komoly ügy volt számodra, pedig a lényed tele volt játékkal és humorral.
Persze a barátaidnak is jutott bőven a kérdéseidből, mindig megtaláltad azokat, akiket faggathattál arról, ami éppen a legjobban foglalkoztatott, egy perc sem múlhatott el haszontalanul. Hajnalig tartó beszélgetéseink, vitáink során is kérdéseidet formáltad állítássá, hogy újabb kérdéseket vethess fel.
Szerény voltál, talán túl szerény, pedig lett volna mivel felvágnod. Bárcsak mások legalább negyed annyit kérdeztek volna tőled, mint amennyi kérdést te feltettél. Bárcsak többet tudtunk volna rólad, bárcsak kitartóbban próbáltunk volna szóra bírni.
Aztán mintha elöntöttek, túlterheltek volna a megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések. Mintha egyedül maradtál volna a rengeteg vélt és valós kérdőjellel, amelyek sűrű, áthatolhatatlan erdőt vontak köréd.
És most itt állunk mi, számtalan kérdéssel, amit már sose tehetünk fel neked. Itt hagytál minket válaszok nélkül. Nem vagy itt, hogy segíts eligazodni a káoszban, hogy amikor már senki se tudja, merre tart a zene, hogyan lesz ebből újra összhang, feléd forduljunk és Veled együtt találjuk meg a helyes irányt!”

Szandai Mátyás emléke örökké megmarad
1977-2023

Budapest Music Center, 2024. január 13. 

Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka