A Nagykanizsai Jazz Klub megalakulásának 50. évfordulójára ünnepi rendezvényt szervezett Halász Gyula a Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Jazzkutatási Társaság tagja, valamint a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó. A jubileumi program nyitányaként felavatták a Magyarország első jazztörténeti pontját, amely az 1972. február 22-én megalapított Nagykanizsai Jazz Klub emlékét őrzi.

A jazz évszázados történetében az egyik legnépszerűbb formáció és hangzásvilág: a Hammond orgona, a gitár és a dob együttműködéséből adódó fülbemászó, olykor szinte táncra ingerlő, mindenki által befogadható és élvezhető zene.  Ennek a felállásnak egyetlen hazai képviselője volt a vendége a Háló jazzklubjának kedden, ahol a másfél évtizedes klub egyik legnagyobb sikerű koncertjét adták.

Azt hiszem, hogy Myrtill minden Müpa koncertjén jelen voltam az elmúlt hat évben, és mindegyik telt ház előtt került sorra. Ez már csak azért is figyelemreméltó, mert akár a műfaj hazai élvonala is többnyire jó, ha a Fesztivál Színházat megtölti. Művészi rangot és a közönség elismerését jelenti, ha valaki(k) megtölti a Bartók Béláról elnevezett Nemzeti Hangversenytermet. És Myrtillnek mindig sikerül, mégpedig a legváltozatosabb „projektekkel” és formációk kíséretében, múlt pénteken este éppen a tíz éves Swinguistique együttes társaságában. Öröm volt látni a felszabadult hangulatot, amely egyaránt jellemezte az előadókat és a közönséget. A mai időkben pedig még nagyobb eredmény a telt házas „nagykoncert” az ország legrangosabb előadótermében.

Kalmár Zoltán nevét honlapunkon eddig a koncertnaptárban, és jó esetben a programajánlók között találhatták olvasóink. A koncertbeszámolókban, mint minden jazzrajongónak kihagyhatatlan, vagy legalább fontosnak ítélt események törzslátogatójaként volt említve, aki természetesen mindig ott van, aki érdeklődik a jazz meghatározó muzsikusai, és új útjai iránt. Ő volt, aki saját költségén dobfelszerelést vett a korlátozó intézkedések után újra nyithatott iF-nek, hogy szorult helyzetbe került társainak ne kelljen felszerelésük, azaz munkaeszközük szállításáért fizetniük.

Vasárnap ünnepelte a Kossuth- és Liszt-díjas Snétberger Ferenc 65. születésnapját. A székhelyét 1988 óta Berlinbe helyező, de Budapesten is itthon-otthon lévő gitárművészünk legutóbb a GetCloser szervezésében két egymást követő napon adott triójával feledhetetlen koncertet. A hétfői koncertről oldalunkon olvashattak beszámolót, valamint tévéfelvétel is készült, amelyet remélhetőleg rövidesen láthatunk majd. A keddi eseményeket pedig most, a születésnaphoz illően boldogságot, és jó egészséget kívánva érdemes felidézni.

Az utolsó napon a Müpában két egyetemista zenekarának koncertjét élvezhette a közönség. Mindkettő öttagú kvintett formáció volt, és mindkettőben volt trombitás. A nagy érdeklődés továbbra is fennmaradt, sajnos nem mindenkinek jutott ülőhely. Ezen a napon hangzott csak el angol nyelvű köszöntés is a helyszínen tartózkodó, valamint az online közönség, és a külföldi zsűri számára

Vasárnap este nyolc óra után pár perccel elkezdődött a Müpa Jazz Showcase nyerteseinek kihirdetése.

A második napra olyan sokan érkeztek a Müpa tehetségkutatójára, hogy már fél órával a kezdés előtt sor állt az ülőhelyekért. Az óvintézkedés a koronavírus miatt kötelező, mivel csak ülőhellyel rendelkező nézők tekinthetik meg a koncertet.

Tizenötödik alkalommal rendezi meg a Müpa fiatalok tehetségkutató versenyét. Ahogy Bércesi Barbara végigvezette ajánlójában, sokan szép karriert futottak be azóta, hogy először kiválasztották őket a versenyre.

Immár hetedik alkalommal hirdette meg a Magyar Jazz Szövetség tehetségkutató versenyét „Az év fiatal jazz-zenésze” címért, ismert zongoristánk, Pintér Zoltán ötletét felkarolva. A döntőt idén vasárnap rendezték, a hagyományoknak megfelelően a fináléra ez évben is dugig megtelt a Budapest Jazz Club. A döntőbe nyolc tehetséges fiatal, egy-egy énekes, gitáros, trombitás, szaxofonos, zongorista, basszusgitáros, és két dobos hallgató jutott, és az előző években megszokott, magas színvonalú műsorral készült a megmérettetésre. A végeredmény honlapunkon a verseny utáni órákban ismerté vált, 2022-ben a Közönség-díjat Majsai Roland, a Szakmai zsűri díját Sárközi Edina vehette át.

Sok évtizedes „hivatásos  jazzrajongó” státuszom során még nem volt olyan koncert, amelyre két évet kellett várni az esedékességét követően. (Persze nem volt még a történelemben ilyen faramuci helyzet sem, amit a jelenlegi világjárvány hozott a nyakunkra.)  De végre megtörtént a nagy találkozás…

Idén nem kellett sokat várnunk, hogy folytatódjék az immár több mint egy évtizedes múltra visszatekintő, békeidőben rendszerint havonta jelentkezett „Világsztárok a BJC-ben” sorozat. A járvány az utóbbi években sok felfordulást hozott, beharangozott turnék maradtak el. A hol fellángoló, hol lanyhuló hullámokat ebben a sorozatban is nyomon lehetett követni, tavaly például februárban még Kendrick Scott itt járhatott, de Bill Frisell májusra, majd szeptemberre meghirdetett koncertje is elmaradt. Októberben viszont Emmet Cohen megérkezett, viszont novemberben Christian Sands koncertjére újra hiába készültünk. Az év végére megint enyhült a helyzet, és a Bill Stewart Trio december 11-i teltházas koncertje után, reméltük, ez már nem fordul vissza. Szerencsére nem fordult, így januárban újra teltház fogadhatta múlt szombaton, az újév első világsztár fellépőit a Budapest Jazz Clubban. A Kubában született Alfredo Rodriguez és Pedrito Martinez duója forró karibi hangulatot hozott a fagyos pesti télbe.

A Rómer Jazzklub felé sétálva roppant szellemes felkonferáló „szövegriffet” találtam ki, amit már soha senki nem fog olvasni. Felülírta az élet. A koncert előtti szokásos köszöntője előtt Csurák Erzsébet, aki évek óta Győrbe szállította a minőségi koncerteket, bejelentette, hogy eljött a búcsú ideje, ez a Rómer Jazzklub utolsó eseménye. A közönség a róka fogta csuka szituációban érezhette magát, se köpni, se nyelni nem tudtak a meglepetéstől, Mátyás király meg épp nem jött el, hogy igazságot tegyen.

Múlt csütörtökön folytatva a hagyományokat, a Budapest Jazz Club adott otthont az évek során a bor és a jazz kedvelői találkozójaként népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 12. estjének. Az ez évi első, téli rendezvényen ezúttal a pezsgők, gyöngyöző és habzó borok kerültek fókuszba, de a buborékokért egyelőre még nem kifejezetten rajongókat a szervezők megnyugtatták, a kiállítók egyharmad részben az ún. csendes boraikkal is készültek a kóstolóra. Az italok ismertetésével egybekötött kóstoló a hagyományoknak megfelelően már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, este nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a RIEGER RHODES QUARTET lépett fel, és tavaly a patinás svájci jazz kiadó, az UNIT Records gondozásában megjelent első, „Long-lost Brothers” című lemez anyagát adta elő.

Charles Lloyd, a már több mint fél évszázada folyamatosan a világ legnagyobb szaxofonosai  és fuvolistái között jegyzett legenda, legutóbb a 2018-ban, az az évben megjelent „Vanished Garden” európai lemezbemutató turnéján járt Budapesten. „The Marvels” nevű új formációjával, a RaM Colosseumban valóban csodás felállású zenekarában nagy örömünkre Lukács Miklós is helyet kapott. Lloyd idei európai koncertnaptárában, gondolom a pandémia miatt, eddig mindössze két bejegyzés szerepelt, a budapesti MÜPA koncert előtt Hamburgban lépett fel.