Magyar jazzgitárosként felemelő volt látni, ahogy egy kedd este kígyózó sorban állnak sorban az emberek, hogy bejussanak John Scofield triójának koncertjére. Ráadásul a klub vezetése amerikai mintára a koncert mindkét félidejére külön jegyet árusított, az egész estés telt ház tehát mutatja, hogy van valós érdeklődés a minőségi jazzprodukciókra. Az alábbi koncertbeszámoló az este második, kilencórás kezdetű félidejéről készült.
Az április 27-én „ütős kezdéssel”, a Dave Weckl & Tom Kennedy Projecttel indult „Jazzfest Budapest” május 12-i, csütörtöki zárónapjára vitathatatlanul a világ egyik legjobb altszaxofonosa, Kenny Garrett érkezett zenekarával. Garrett több alkalommal is fellépett hazánkban. Először Miles Davis első, 1989-es és a rákövetkező évi budapesti koncertjén láthattuk, majd az utóbbi években már a világ egyik legjobban jegyzett altosaként, saját zenekarával visszatérve megcsodálhattuk Veszprémben, Esztergomban és természetesen Budapesten, a BJC-ben, a Petőfi Csarnokban, valamint itt, a MOMkultban, ahová harmadik alkalommal tért vissza.
A Háló Jazzklub immáron 124-ik „ülésén” olyan fergeteges jazzkoncert keretében ünnepeltük meg a mindenki által szeretett Gyárfás Pista 60. születésnapját, ami egyben a leginkább kedvelt és alighanem a leginkább „strapabiró” jazzirányzatot képviselte: a mindenki által befogadható melodikus modern jazzt.
A május 12-ig tartott „JazzFest Budapest” az utolsó napokra is fantasztikus koncerteket kínált. Múlthét szerdán a MOMkult volt az első állomása Joey Calderazzo és John Patitucci duó turnéjának. A két muzsikus pályafutása már kezdetek óta összefonódott, többször játszottak együtt különböző formációkban, de most ítélték úgy, hogy közös zenei mondandójuk megérett a nyilvánosságra, és ezt örömünkre Budapesten osztották meg először.
Idén is nyitott kapukkal várták a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak évvégi vizsgái a közönséget május 11-13. között. Minden nap fél kettőkor kezdődött az első koncert és kb. 5 körül fejeződött be. Az utolsó nap kicsit hosszabbra nyúlt, fél 6-kor hajolt meg a kilencedik (9!) zenekar.
Sokszor találkozunk olyan értekezésekkel, hogy a jazz és a klasszikus zene, de sok más műfaj találkozása is újabb értékeket hozhat felszínre. Ma már történelem a jazz és a rockzene fúziója, egy időben divatos volt a crossover is, Bartók, Debussy és még sokan mások is megjelentek a jazzpalettán. Sokszor kétkedve fogadjuk ezeket a kísérleteket. De amennyiben igaz, hogy a „puding próbája az evés”, akkor – maradva a gasztronómiai hasonlatnál – sokunknak rendkívüli élvezetes (zenei) szakácsművészetben volt része a napokban a kiváló fuvolaművész, Pozsár Eszter és a Free Style kamarazenekar jóvoltából.
Nem volt szüksége senkinek a legmodernebb jazzdetektorra, hogy csütörtök este Budán a Csörsz utca felé vegye az irányt a nyári melegben. A jelen egyik legmaghatározóbb és legeredetibb szaxofonosa, Kenny Garrett lépett fel a GetCloser jóvoltából. Ráadásul helyzeti előnyben voltam, mert ajánlót írtam az új lemezről megjelenésekor, most újra betettem a kocsiba, hogy útközben „átnézzem” az anyagot. Nagyjából sejtettem mi következik.
A „JazzFest Budapest” vasárnapi kínálatában szereplő Dresch Quartet koncertjén fellépett Teodoszij Szpaszov, a kaval világszerte elismert virtuóza is. Dresch Mihály a koncert előtt elmondta, a JazzFest szervezőitől kapott lehetőséget egy vendég meghívására. Ő egyből Szpaszovot nevezte meg, a zenei rokonságon kívül azért is, mert bár régóta szeretett volna, de még soha nem játszott együtt a bolgár muzsikussal. Erre a különleges találkozóra sokan zarándokoltak a Sztregova utcába, este nyolcra dugig megtelt a több mint negyedszázada fennálló Fonó koncertterme.
Idén is nyitott kapukkal várják a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak évvégi vizsgái a közönséget május 11-13. között. Minden nap fél kettőkor kezdődik az első koncert és kb. 5 körül fejeződik be.
Idén is nyitott kapukkal várják a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak évvégi vizsgái a közönséget május 11-13. között. Minden nap fél kettőkor kezdődik az első koncert és kb. 5 körül fejeződik be.
A csütörtökig tartó „JazzFest Budapest” gazdag programkínálatából a több helyszínen egy időben kezdődő koncertek közül sokszor nehéz választani. Múlt hét szombaton is a bőség zavara okozott csak gondot, végül a MIXAT (Etienne Mbappe trió + Kőszegi Rhythm & Brass), a FONÓ (Sárik Péter Trió Luiza Zannal és Gyafival), és a Jedermann (Rezervátum Orchestra) izgalmasnak ígérkező koncertjeiről fájó szívvel lemondva, az iF mellett döntöttem. Az immár 15 éves múltra visszatekintő Ráday utcai klubban a Rolling Stones világhírű szaxofonosa, Tim Ries volt a vendége az Oláh Kálmán, Orbán György és Balázs Elemér felállású triónak.
Május 1-én, vasárnap, „Anyák napján” – tisztelegve a Nemzetközi Jazznap előtt is, végre megvalósulhatott az a projekt, amelyet már két évvel ezelőtt rendkívüli érdeklődéssel vártunk a Zeneakadémia színpadára. Időközben a színhely is változott: egy neves japán építőművész, Sou Fujimoto tervei alapján megvalósult a Városligetben az impozáns Magyar Zene Háza, amelynek színpadán óriási sikerrel szerepelt a két virtuóz művész: a japán zongorista és a magyar vibrafonos.
Könnyű dolga lesz annak, aki a jazz tantárgyból a konziban az érettségin a latin jazz tételt húzza, és ott volt a győri koncerten. A Bartók Tavasz idei koncepciója – hogy legyen ez egy országos fesztivál - elhozta a győri olimpiai csarnokba a latin jazz állócsillagát, az eddig tíz Grammyt vitrinbe tett trombitást. Arturo Sandoval felmenői között biztosan rendelkezik mágusokkal és varázslókkal, mert nem csak a fiammal mentem koncertre, ami emberemlékezet óta nem fordult elő, de kifelé sétálva megállapodtunk, hogy legközelebb az unokákat is magunkkal hozzuk.
Kétségtelen, hogy napjainkban hajlamosak vagyunk a bombasztikus jelzők könnyelmű osztogatására, így a „világsztár” kifejezés is kissé degradálódott. Egy azonban biztos: ha van valaki a jazz világában, akit vitathatatlanul ide sorolhatunk, az PAT METHENY. A jazzmuzsikusok azon szűk körébe tartozik, akiknek művészete messze túlmutat a jazz rajongóinak táborán és kultusza világszerte a legmagasabb régiókig emelkedett.
A múlt hét szerdán a MOMkultban DAVE WECKL & TOM KENNEDY PROJECT koncertjével indult „Jazzfest Budapest” megnyitóján, az ötlet- és házigazda Kleb Attila rég látott telt ház előtt mondhatta el impozánsan rövid köszöntőbeszédét. Mint említette, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül több helyszínen, párhuzamosan zajló koncertsorozaton a magyarok mellett, különböző generációkból tizenhárom ország neves muzsikusai lépnek fel. A „Jazzfest Budapest” a helyszínek sokasága, a fellépők száma alapján egyből a legnagyobb európai jazzfesztiválok, a Jazz a Vienne, Glastonbury, A Love Supreme és természetesen Montreux közé lett sorolva.
A nagykanizsai jazzélet egyik méltán meghatározó együttese a Kanizsa Big Band. A 2005 januárjában alakult zenekart helyi zeneiskolai tanárok kezdeményezésére alakították. Tagjai zenetanárokból, régi és jelenlegi tanítványokból és vendégfellépőkből áll. Ebből a termékeny alkotóközösségből számos ma már ismert jazz-zenész került ki. Elég, ha csak a fiatal jazzgenerációból Gayer Mátyásra, Cseke Dánielre vagy Varga Dánielre gondolunk. Jelenleg a 138. fellépésük volt. A következő interjú a Kanizsa Big Band vezetőjével, Vámos Bélával készült.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
27
| ||||||