De ha már a két külföldi sztárzenészt említettem, akkor nem szabad megfeledkezni a hazai trombitafenomén – Pecze Balázs – közreműködéséről sem, aki nem volt tagja a zenekarnak, ő is „csak” vendégként szerepelt.
Az előzményekhez tartozik, hogy ehhez hasonló Maynard Ferguson „tribute-koncert” volt a BJC-ben 2018 októberében is, amikor négy vendég trombitás lépett fel a BJC Big Banddel. (Azon családi haláleset miatt nem voltam jelen.)

Nos, ezúttal csak két „dudás”, akarom mondani trombitás volt az élen, (név szerint Louis Dowdeswell és Ryan Quigley), de az egész kivitelezés, a helyszín és minden más körülmény is igazi szenzációszámba ment. Ez a vendégművészek reakcióján is visszatükröződött: láthatólag értékelték a nagyszerű magyar zenészeket, élvezték a zenekar játékát, a fúvós szólistákat és a ritmusszekciót, nem is beszélve Gotthard Misi gitárjátékáról vagy Pecze Balázs trombitaszólójáról, ami némi „konkurenciát” jelentett. Végül a helyszín és az értő közönség is feldobta a vendégeket. Ez utóbbi nem is csoda, mert ülőhelyek csak a hatalmas nézőtér szélén voltak, a közönség pedig állva (vagy a ritmusra mozogva) élvezhette a terem és a kültéri növényzet impozáns látványát, a fenomenális muzsikát és a hatalmas hangorkánt. Maynard Ferguson szigetországi tartózkodásáról (1969-1973), ottani zenei munkásságáról nem sok információ jutott el hozzánk, de azt tudjuk, hogy igen intenzív nagyzenekari tevékenységet folytatott a szigetországban. A Varga István harsonás által megküldött setlist-ből (amit a beszámoló végén közlünk) is kiderül, hogy több tétel Ferguson és brit szerzők közös szerzeménye (ezek közül Kenny Wheeler a legismertebb) volt, az elhangzott számok közül pedig éppen Wheeler Country Road-ja, Bronislaw Kaper (az On Green Dolphin Street szerzője) Invitation-je, a Hollywood, a Fireshaker, a Latino Love Walk, a Star Trek téma, és a ráadásként játszott , a Rocky film Gonna Fly Now c. betétdala voltak a közönség többsége által ismert és kedvelt számok. De voltaképpen olyan lebilincselő előadásnak lehettünk szem- és főleg fültanúi, hogy az egész kétórás tömény produkció (azért szünetben kifújhattuk magunkat) permanens siker volt. Úgy tudnám meghatározni, hogy egy funky jazz-rock nagyzenekar szólt, mégpedig világszínvonalon.

Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy akár a rezesek, akár a szaxofonkórus tagjai csodás szólókat produkáltak. Dennert Árpi nemcsak szólóival aratott nagy sikert, de amikor szükséges volt, a helyéről vezényelte a zenekart. Nagy Balázs alt- és Elek Pista tenorszólóit is meg kell említeni, a trombitások közül Koós-Hutás Áron az Invitation főszereplője volt, a többiek helyükön szólóztak, a pozánosok közül pedig Korb Attila érdeme nemcsak a szólóiban nyilvánult meg, hanem – mint megtudtuk – a számok betanításának főszereplője is ő volt. Csapó Krisztián saját játéka mellett remekül konferált is. Tálas Áron is brillírozott, akár az akusztikus zongora, akár a Fender Rhodes szólalt meg ujjai alatt. Egyébként is a nem fúvósokból álló ötös (Gotthard Mihály szólógitár, Tálas Áron billentyűs hangszerek, ifj. Tóth István basszusgitár, Szabó Dániel Ferenc dobok és Szendi Gábor ütőhangszerek) hangzása felért egy élvonalbeli rock együttessel! (Misi gitárjátékától az angolok álla is leesett.)  

Jóllehet a koncertről szóló egyik beszámolóban azt olvashatjuk, hogy Maynard Ferguson soha sem járt hazánkban, én bizony láttam őt 1969 nyarán a székesfehérvári Alba Regia Jazzfesztiválon. Az volt az az év, amikor a kanadai – de már az Egyesült Államokban is zajos sikereket (pl. Stan Kentonnál) aratott – trombitás a ködös Albionba költözött, de még nem indult be ottani karrierje, amit aztán nagyzenekari pályán valósított meg. Így történt, hogy a Magyar Rádió meghívására a Maynard Ferguson Quintet négy brit muzsikussal érkezett hozzánk. Sandy Brown (McJazz) skót klarinétos (aki még remekül énekelt bluest is) volt a másik fúvós szólista, Brian Melon zongorázott, Ron Matthewson bőgőzött és Spike Wells dobolt. Maynard sztratoszférikus magasságú tűhangjait elbűvölve hallgattuk, mert ilyet még nem pipáltunk errefelé. (Gondoljuk el, ez 53 évvel ezelőtt, pontosan 1969. május 17-én történt!)  Ráadásul nemcsak trombitán, de még valve-trombonon (billentyűs harsonán) is remekelt.  Fejes László barátomnak, a Film Színház Muzsika c. lap fotóriporterének Fergusonról készült fotói a hazai lap mellett még a Down Beat címlapján és a kanadai Coda c. jazzmagazinban is megjelentek. De magam is többször írtam már erről a Hivatásos jazzrajongó c. könyvemben, vagy a Világsztárok Magyarországon sorozatban, a rádió hasonló című sorozatában pedig el is hangzottak az akkor készült felvételek.

A zenekar felállása:

Trombitakórus: Csizmadia Dávid lead trombita, Meggyes Ádám, Ducsai Szabolcs, Tulkán Péter, Koós-Hutás Áron
Pozánkórus: Korb Attila, Csapó Krisztián, Varga István, Abbas Murád, Nagy Viktor Dániel
Szaxofonkórus: Dennert Árpád, Elek István, Nagy Balázs, Varga Gergely, Stencli Tamás (alt-, tenor- és szopránszaxofonok, klarinét, fuvola, basszusklarinét)
Tálas Áron zongora, Fender Rhodes, szintetizátor,  Gotthard Mihály gitár, ifj. Tóth István basszusgitár, Szabó Dániel Ferenc dobok,  Szendi Gábor kongák, ütőhangszerek
Vendégművészek: Louis Dowdeswell, Ryan Quigley, Pecze Balázs  trombita

Műsor:

• Blue Birdland (intro) (Maynard Ferguson)
• Give It One (Ferguson – Downey)
• Primal Screan (Jay Chattaway – Ferguson)
• Country Road (Ferguson – Kenny Wheeler)
• Anthony & Cleopatra (Alex North)
• Hollywood (St.Clarke)
• Invitation (Bronislaw Kaper)
• Theme from Start Trek (Alexander Courage – Gene Roddenberry)

szünet

• Theme from Shaft (Keith Mansfield)
• High Voltage (Todd Carlon)
• MF Medley (egyveleg) (Ferguson – Pete Jackson)
• Latino Love Walk (Ferguson – Gary Lindsay)
• If I Tought You’d Ever Change Your Mind (Jay Chattaway)
• Mister Mellow (Ferguson)
• Chala Nata/L-Dopa Medley  (Keith Mansfield)
• Fireshaker (Ferguson – Chris Braymen)

ráadás

• Gonna Fly Now from Rocky
• Blue Birdland (outro)  (Maynard Ferguson)

Magyar Zene Háza, 2022. május 27. 

Fotó: Siklós Péter, Irk Réka