Óriási jazzforgatag várta a Kecskemétre látogató közönséget augusztus 4. és 7. között a Jazzfővárosban.
Sztárvendégként Gunhild Carling multiinstrumentalista zenész koncertezett többször, ráadásul a családjával. A zenész famíliát a Covid alatti lezáráskor heti többször is láthattuk online, folyamatosan szórakoztatták követőiket, és ez a mai napig megmaradt. (Ez az interjú a fesztiválra készült, de az internet rejtelmeinek köszönhetően csak most jelenhetett meg.)

A Jazz.hu portált fantasztikus képekkel segítő Siklós Péter kiállítása jövő csütörtöktől tekinthető meg a Magyar Fotográfiai Múzeumban, Csak Jazz címmel.

Lattmann Béla, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem basszusgitár tanszékvezető tanára a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét kapta a hazai zenei életet gazdagító pályafutása, a Csanyi-Lattmann Quartet egyik alapítójaként és közel három évtizedes oktatói munkájának elismeréseként.

Augusztus 19-én több jazz-zenészt is hallhat a közönség Budapest különböző pontjain, mint az megszokott.

Januárban a Magyar Jazz Szövetség zsűrije Sárközi Edinát választotta az év fiatal jazz-zenészének. Az énekesnő idén végzett a Bartók konzervatóriumban, Budapesten. Augusztus 28-án pedig a Magyar Zene Házában lép fel zenekarával, a Sárközi Dina Quintettel.

Hölgyek esetében jó szokás, hogy nem számoljuk az éveket, ráadásul ünnepeltünk esetében nem is szükséges a „kozmetikázás”, nyugodtan letagadhat egy évtizedet. Különben is napjainkban az internet „jóvoltából” mindenki tájékozódhat a reflektorfényben álló személyiségek legfontosabb adatairól. Szóval elégedjünk meg azzal, hogy a mi igazi, jó értelemben vett dívánk születésnapja éppen ma van. Szívből kívánjuk, hogy még sok éven át élvezhessük remek énekhangját, lebilincselő előadásmódját, kedves kontaktusteremtő egyéniségét!

Az örmény zongoravirtuóz áprilisban megjelent lemezét legutóbbi európai turnéján részben a hazai közönség élőben is megismerhette, a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adott májusi koncertjén. Hamasyan a lemezen játszó, Matt Brewer bőgőssel és Justin Brown dobossal indult útnak és érkezett Budapestre is. Az élővarázs átélése után, a koncerten ott voltaknak is ajánlom a „StandArt” valamilyen formában való beszerzését, a nem ott voltak miatt, ugyanis a stúdió felvételen egy-egy számban Ambrose Akinmusire, Joshua Redman, valamint Mark Turner is „vendégművészkedik”, akik sokat tettek Hamasyan az 1920-as évektől az 1950-es évekig tartó időszakból válogatott standard feldolgozásaihoz.

A nagy fesztiváloknál már több éve kérdés, miért van a nevükben a jazz, ha a fellépők többségének köze sincs a jazzhez. Legtöbbször az a válasz, hogy hajdanán még jazz-zene volt túlnyomóan a programban, ami időközben változott mindenfelé stílusra. Paloznakon is így lehetett, de mára lassan elfogytak a jazzt játszó fellépők, vajon azért, mert a kereslet megváltozott időközben. De ne legyünk borúlátóak, hiszen idén is kaphattunk igazi vérbő jazz-zenét is.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.

Nagyon távolra kerültünk azoktól az időktől, amikor még nem jelentett különösebb nehézséget annak a meghatározása, hogy mi is a jazz tulajdonképpen. Adottak voltak a bevett ritmikai képletek, adott volt a kompozíciók szerkezete és egy kvartett, de egy nagyzenekar megszólalása is teljesen tipikus volt. Létezett néhány kivétel, de ezeket jól ismerte minden rajongó.

Augusztus 12. és 21. között ismét a tokaji régió felé érdemes útnak indulni a komoly és jazz-zene kedvelőinek.

A műfaj több mint százéves történetének alighanem legintellektuálisabb és egyik legmodernebb pianistája, egyben a trió formáció mestere volt Bill Evans, akinek hatása mind a mai napig meghatározó. Így aztán nem csoda, hogy egyre-másra adják ki újonnan felfedezett felvételeit, vagy – mint ebben az esetben is – többé-kevésbé a felvételt követő időben publikált, ugyanakkor ma már joggal klasszikusnak minősíthető lemezeit. Most éppen egy 1977-ben készített, de pár évvel későbben megjelentetett remekmű vált ismét elérhetővé.

A Paloznaki Jazzpiknik a Pori Jazz kistestvére. Lássunk néhány hasonlóságot: Pori a Botteni-öböl partján fekszik, Paloznak egy sétányira a Balatontól. A Nagyszínpadok lejtős, füves dombok alatt állnak, előtte a közönség Woodstock hagyományait követve heverészhet, sétálhat és táncolhat, az élelmesebbek és kényelmesebbek még a kellemest is összeköthetik a még kellemesebbel, elpoharazgatva az alkalmi vendéglők teraszán és padokra telepedve nézhetik a koncertet.

Amikor világhírű zenész hazai koncertjéről adunk hírt egyre gyakrabban írhatjuk le, hogy „nem először játszik magyar színpadon”. Nos, ezúttal úgy fogalmazhatnánk, hogy szinte nem is lehet pontosan felmérni, hogy a sokoldalú gitárművész hányszor is lépett fel nálunk, és milyen változatos projektekkel varázsolt el minket nemcsak a fővárosban, de Gyulától Székesfehérvárig számos vidéki helyszínen is. Legutóbb 2019 májusában találkozhattunk a húrok nagy varázslójával, amikor a MoMKult színpadán mutatta be Opus c. albumát (2021 augusztusában pedig a Mandoki Soulmates vendégekén lépett fel). Évtizedek óta telt házakat vonz, és ez most sincs másképpen. Az augusztus 16-án a RaM Színházban egymást követő két koncertje közül az elsőre már minden jegy elkelt.

A latin zene bármelyik ágának komoly tábora van hazánkban, de azon Castagno Claudia is meglepődött, hogy a kitartóan rekkenő hőség ellenére, ráadásul hétvégére meghirdetett koncertjén is megtelik a BJC némi enyhülést adó, légkondicionált nézőtere. Az októberben még csak huszadik születésnapját ünneplő argentin-magyar énekesnő a közönségnek is tartogatott meglepetést, a kellemes, lazulós élményeket sugalló LATIN AMERICAN SONGBOOK végül igazi karneváli hangulatot teremtett. Ebben a zsenialitást munkaeszközként kezelő rutinos öreg rókáknak, a basszusgitáron játszó Egri Jánosnak, az ütős-dobos Szendi Gábornak és az énekesként indult, zongoristaként berobbant ifjú Egri Jánosnak is oroszlánrésze volt.