Nem tudom, hogy mennyire van visszhangja a Budapest Jazz Club „Világsztárok a BJC-ben” sorozat legutóbbi koncertjének, amelyet az új Ethan Iverson Trio (Thomas Morgannal a bőgőnél és Kush Abadey-jel a doboknál) adott január utolsó napján. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, akit érdekel némi információ a három muzsikusról, az megtalálja honlapunkon megjelent koncertajánlómat…

Február 4-én hirdették ki a Grammy-díjakat Los Angelesben (ami azt jelentette, hogy a magyar idő szerint hajnali 1 órára lett vége az élő közvetítésnek). 

Köszöntjük kerek születésnapján az egyik legjobb magyar jazzbőgőst, basszusgitárost, Barcza Horváth Józsefet.

Enyedi Sugárka dalszerző-jazzénekes legújabb, 4. lemeze az 'Everyday happiness' címet kapta.

Tavalyra lekötött, végül elmaradt koncertjét pótolta be múlt szombaton a tavasszal induló JazzFest Budapest keretében, az elmúlt évtized jazzének egyik meghatározója és legnagyobb trombitása, Ambrose Akinmusire. A legutóbbi, decemberben megjelent „Owl Song” című lemezét az eredeti, bőgős nélküli trióval bemutató európai turnéja a tervek szerint Budapesten kezdődött volna, de közben előbb Lengyelországban is adódott három lehetőség. Már akkor kiderült, a legendás gitáros, Bill Frisell mellett a lebetegedett és otthonmaradt dobos, Herlin Riley helyét átvevő Gregory Hutchinson lép majd fel az Eiffel Műhelyházban, és a turné többi állomásán.

1924. február 2-án Bostonban született az amerikai szaxofon óriás, Sonny Stitt. Az évforduló napján a nagyszerű magyar szaxofonos, Lakatos „Soso” Sándor kvartettje szenteli az estét emlékének a Budapest Jazz Clubban. Sonny Stitt pályafutását idézi fel és munkásságát méltatja az alábbi írásban Pallai Péter.

Bár igyekszünk lépést tartani a mára már valóban nemzetközivé vált jazzvilág eseményeivel, az előadók örvendetesen hatalmas számával, de lássuk be, hogy ez még akkor is lehetetlen lenne, ha semmi mással nem is foglalkoznánk a nap 24 órájában, nem is beszélve a műfaj jeles hazai képviselőinek munkásságáról…

Csütörtökön, a Budapest Jazz Clubban került sor Gerlóczy Zsigmond rendhagyó szóló zongoraestjére. Rendhagyó, mert nem készült előzetes szett lista, a koncerten ugyanis nem már megírt darabok vagy feldolgozások, hanem az első perctől az utolsóig ott helyben született dallamokból kibontakozó improvizációk hangzottak el, és rendeződtek végül a folyamatnak ívet adva, egységgé. A nézőteret jórészt egyáltalán nem a szerencsének köszönhetően megtöltő közönség részese lehetett a kompozíciók születésének, a kezdeti vajúdástól a beteljesedésig.

A nagykanizsai Cukker Művek Kávéház az utóbbi időben jelentős bázisává vált a helyi közösségi életnek. A kiállítások és a zenés rendezvények sorában a könnyebb jazz stílusok képviselői rendre szerepet kapnak. A farsangi szezonra tekintettel Cserti Csilla a Cukker vezetője egy merész ötlettel rukkolt ki. A másodvirágzását élő klasszikus 20-as évekbeli jazzkorszak szellemiségét idéző programot szervezett január 26-án. Ezen a helyi Triad Combo lépett fel.

Bánházi István a 80-as években kezdte el gyűjteni és árulni a hazai és külföldi lemezeket, majd CD-ket, majd újra a bakeliteket. A jazz-zenészek szerint, nála minden lemezt meg lehet találni. Az ünnepek előtt szerettük volna elkészíteni az interjút, de a forgalom növekedése miatt, áttettük januárra, így már a következő ünnepre lehet gondolkodni, milyen lemezekkel lepje meg az olvasó a szeretteit.

Ralph Townert hallgatni rendkívül megnyugtató érzés. Otthonos. A világban rend van és nyugalom, éteri tisztaság, templomi tér, izgalmas sokszínűség. Jó Ralph Towner világában élni. Még vendégségbe menni is jó oda.

Két pályázatról kaptunk hírt a Jazz Szövetségtől. Az egyik magyar, a másik francia.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációk a youtube-ról valók, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek.

A magyar jazz történetének egyik legnagyobb alakja, a Pege Quartet, a Szabados zenekar, a Rákfogó és a Syrius egykori szaxofonos zsenije január 25-én nyolcvanéves lett. Az egykor a Bercsényi klub fal mellé ledobott tornaszőnyegein kuporogva játékát áhítattal hallgató korosztályom örökre a szívébe zárta, mert sokunkkal ő ismertette és szerettette meg a jazzt, ami akkor a szembenállás zenéjének számított, a szocialistának nevezett értékrenddel szemben. Hűen követtük őt a Petőfi Sándor utcába, a Ganz Mávag művházba, és persze a Syrius hajóra.

Hétfőn már háromórás bemutatónak örülhetett a közönség, persze azok, akik a koncertterembe befértek. Vasárnap és hétfőn a Bartók konzervatóriumba járó fiatalok telt ház előtt mutatkozhattak be a Budapest Jazz Club színpadán.