Hajdu Klára top 10-es listája:
Nem volt könnyű 10 kedvenc felvételt vagy albumot írnom, még a TOP40 is kevés lenne. Valószínűleg minden nap mást írnék a hangulatomtól függően. Mindig is sokféle zenét hallgattam, több stílusban, vokálisat és instrumentálisat egyaránt. Most megpróbáltam a régi nagy idolokon túl az épp aktuális kedvenceimet is felsorakoztatni, műfajtól függetlenül, nem rangsorban, pusztán az alapján, hogy mik azok, amik feltöltenek és elvarázsolnak mostanában.
-
Chet Baker - The Touch of Your Lips (az egész album nagy kedvenc)
Aki ismer, tudja, hogy Chet Baker a kedvenc jazz előadóm, mint énekes és mint trombitás egyaránt. Még a szakdolgozatomat is róla írtam a főiskolán, Fekete-Kovács Kornél volt a konzulensem, akinek vendégszereplésével később felvettünk egy Chet Bakernek dedikált standard lemezt a zenekarommal. Akkoriban az összes általunk összegyűjtött Chet lemezt megosztottuk egymással, így egy nagyon komoly diszkográfiára tettünk szert mindketten. Direkt nem a legkedvencebb albumomat írom most (“It Could Happen to You”), azt már annyit emlegettem, hanem a másodikat, ha lehet ilyet mondani. A mostani hangulatomhoz ez az album sokkal jobban passzol. Ez az egyik kedvenc felállásom, annyira finom atmoszférát teremtenek trióban. Imádom, hogy nagyon levegős és cool, de olykor még a balladákban is úgy bedupláznak, hogy 200 lesz a pulzusom. A "But Not for Me" ezen verziójában pedig az egyik legjobb scat szóló hangzik el, ennek a transzkripcióját vittem az államvizsgámra. Imádom.
- Joni Mitchell - Both Sides Now
Joni Mitchellt mindig is kedveltem, de valahogy az én szívemhez igazán közel akkor került, amikor már ez az érett és sokat tapasztalt hang szólalt meg. Az egész album nagy kedvencem, de ez a dal mind közül a legkedvencebb, minden alkalommal mellbe vág, ha meghallgatom és levegőért kapkodok. Elképesztő az az átélés, ahogyan énekel, minden egyes kiejtett szó súlya és jelentése átjön. Talán az egyik, ha nem a legszebb hangszerelés, amit valaha hallottam, nem véletlen nyert érte Grammy-t Vince Mendoza 2001-ben.
- Natalie Williams - Good for Me
Többször is hallottam élőben a brit énekesnőt, mikor Budapesten koncertezett és volt szerencsém személyesen is találkozni és beszélgetni vele, így nem csak mint előadót rajongom, hanem mint embert is nagyon megkedveltem, mert egy természetes, pozitív, kedves teremtés. Mikor az Incognito együttessel először hallottam, nagyon meglepett, hogy fehér. Majd mikor először Budapesten láttam és az első dal után elkezdett magyarul konferálni...leesett az állam. Később elmondta, hogy büszke a magyar származására és egész jól beszéli a nyelvünket.
Elképesztő hangi adottságokkal rendelkezik és nagyon jó ízzel, frazírral, dinamikával énekel. Csupa zene ez a nő. Az egész "Kaleidoscope" albumot nagyon szeretem, de ezt a dalt különösen. Ez lett a "happy song"-unk Milánnal. Iszonyú húzása van, nagyon dögösen énekel benne. Natalie együtt zenél, hangszerel és lélegzik basszusgitáros férjével, Rob Mullerkey-jel . Hallottam ezt a dalt egy live session verzióban is és hát, le a kalappal előttük. Minden a helyén, pedig ez a dal tényleg sportteljesítmény minden szempontból.
- Triosence feat. Sara Gazarek - Where Time Stands Still
Erre a remek német trióra akkor figyeltem fel, mikor egyik kedvenc amerikai énekesemmel, Sara Gazarekkel elkészítették ezt az albumot. A többi lemezüket is nagyon szeretem, van amikor kifejezetten jól esik instrumentális zenét hallgatni, mikor már tele van a fejem dalokkal. Na de most maradjunk ennél az albumnál. Nem tudok csak egy dalt választani róla. Imádom mindet, a hangszereléseket, a szövegeket, Sara hangját, frazírját, ahogy a dalokat megformálja. Nagyon kreatív zene és az utóbbi tíz évben mindig nagyon szívesen hallgatom, sokat adott nekem.
- Gretchen Parlato - The Lost and Found
Gretchen Parlato az egyik kedvenc modern jazz énekesem, nagyon különleges a hangszíne és egyedi az előadásmódja. Nem tudok egyetlen dalt választani erről a lemezről, az összeset más miatt szeretem. Szuper hangszerelések és nem mindennapi ötletek Gretchennek és nagy kedvencemnek, Robert Glaspernek köszönhetőek, akivel együtt producerelték az anyagot. A saját dalain túl a feldolgozásokat is teljesen magáévá teszi, mintha neki írták volna. Nem tipikus "énekes dalokat" vesz a repertoárjára, inkább úgy tekintek rá, mint muzsikusra. Hangszerként hat az előadásmódja, nem sok, nem hivalkodik, szinte suttogva énekel. Nagyon kedvelem azokat az énekeseket, akik nem különülnek el a zenekartól, inkább szinte beolvadnak a zenészek közé úgy előadásban, mint alkotásban. Nagy kedvencem a Simple Red klasszikus, "Holding Back the Years", a Wayne Shorter "Ju ju"-ja, vagy Ambrose Akinmusire "Henya" című dala, amibe annyira beleszerettem, hogy Oláh Krisztiánnal mi is felvettük duóban.
-
Oláh Szabolcs Quintet & Kalmár Panni - Ígéret (az Álomösvény c. albumról)
Mikor a Zeneakadémiára bekerültem, már akkor nagyon megszerettem Szabolcs játékát és munkásságát. Azóta is figyelemmel kísérem a megjelenéseit, igyekszem a fontosabb állomásain, lemezbemutatóin ott lenni. Korábban a quartetem vendége is volt egy koncert erejéig, el is játszottuk pár számomra kedves szerzeményét, többek közt az Ígéretet is, ami azóta is a repertoárunkban ragadt. Imádom a páratlan lüktetését, a zenekar játékát, a téma mindezek feletti lubickolását, a szövegét. Csodálom Szabit amiatt, hogy dalszövegeket is ír (ami a muzsikusoknál nem tipikus) és ezen az albumon ráadásul csak magyar nyelvű szebbnél szebb szerzemények hallhatók.
A zenekar tagjaihoz egyébként egytől-egyig valamilyen személyes sztori fűz. Ávéd Jánossal együtt koptattuk a jazztanszak padjait, ráadásul egy napon születtünk, Cseke Gábor és Soós Márton barátaim a quartetemben zenélnek, Dés Andrással éveken át játszottunk együtt a Balázs Elemér Groupban, Kalmár Pannit is régóta ismerem és nagyon szeretem, ahogy fadot énekel.
- Charles Turner - November (a Single & in Love c. albumról)
Teljesen véletlenül bukkantam rá Charles Turnerre, a "Bluesette"-et hallottam tőle először és nagyon megszerettem. Bravúrosan énekel. Azóta több lemezét hallgatom és élő felvételeit is. Dalaiban a hagyományos jazz énekléséhez olykor modern, de akusztikus jazz hangszereléseket párosítanak, ami közel áll a szívemhez, hiszen mi is hasonló világot képviselünk a zenekarommal. Nagyon szuggesztív előadó, ízlésesen formálja meg a dalokat. A "November" a kicsit melankolikusabb dalai közé tartozik, de emellett érdemes meghallgatni azt is, ahogy swinget énekel.
- Deva Premal Sings the Moola Mantra
Amikor már tele van a fejem hangokkal, gondolatokkal és szeretnék lenyugodni, akkor sokszor mantra zenét hallgatok. Több mint tíz éve szerettem bele a jógába és nem csak mint mozgásformába, a keleti kultúra és a filozófia is nagyon vonz. Aztán már adta magát, hogy a mantrák és a meditáció iránt is érdeklődtem. Deva a kedvencem ebben a műfajban. Csodálatosan énekel, gyönyörű hangja van és különleges hangszereléseket készítenek ezekhez a dalokhoz. A “Moola Mantra” a kedvencem, sokszor ha utazunk is ez szól a kocsiban. Milánnal annyira szeretjük, hogy mi is feldolgoztuk duóban és forgattunk hozzá egy klipet is.
- Gabriel Latchin Trio - The Moon and I
Gabrielt Pallai Péternek köszönhetem, aki múlt szeptemberre szervezett egy közös koncertet nekünk Londonba a 606 Clubba. Mikor jóval korábban levelezni kezdtünk erről a lehetőségről, csak annyit tudtam, hogy egy brit trióval fogok játszani, majd kb. augusztusban újra írt Péter, hogy Gabriel Latchin, Jeremy Brown és Josh Morrison fognak kísérni. Meghallgattam őket és izgatottan vártam a közös muzsikálást. Életem egyik legjobb koncertélménye volt. Péter annyira jól ismeri a zenészeket idehaza és Londonban egyaránt, hogy pontosan tudta, mi nagyon passzolni fogunk egymáshoz. A buli után tudtam meg Gabrieltől, hogy egyébként Stacey Kent ritmusszekciójával énekeltem. Elképesztő! Úgy váltunk el, hogy még folytatjuk, és azóta is követjük egymást, hallgatjuk egymás lemezeit. Az aktuális kedvencem tőle, a legfrissebb, a "The Moon and I", ami épp most indul útjára Japánba is. Az albumon, Gabriel és Josh Morrison mellett Dario Di Lecce bőgőzik. Intelligens, letisztult, finom mainstream muzsika, kiváló hangszerelésekkel. Az egyik kedvencem a "Brigi, My Dear", amit Gabriel a feleségének írt.
Egyébként Gabriel online szóló koncerteket ad minden csütörtök este az otthonából, érdemes meghallgatni a facebookon.
- Modern Art Orchestra Plays the Music of Cseke Gábor - Cloudchaser (a Beat in Space c. lemezről)
Gondolom, nem kell hosszan taglalnom, mennyire szeretem Gábor világát, zenéjét és milyen jó embernek tartom, pontosan ezért muzsikálunk együtt. Mikor a "Beat in Space" lemezbemutatóját élőben hallottam, azonnal a "Cloudchaser" lett a kedvencem az anyagból. Viszonylag sokat kellett várni rá, hogy digitálisan is elérhető legyen az album, de most már végre mindenki meghallgathatja. Nagyon tetszik a dal hangszerelése, a téma dallama, Komjáti Áron gitárjátéka és szólója, Csízi Laci dobszólója, a kíséret lüktetése, a finom belső szólamok, ahogy egymásba fonódnak, és ahogy egymásnak átadják a "szót", mindig valami más, szép dallam bukkan fel. Imádom utazás közben hallgatni, és nézni, ahogy a szél kergeti a felhőket.
Fotó: Irk Réka