Halper László a szaxofon-lámpájával, ami a Budapest Jazz Clubban található.

Halper László maga is visszamenőleg sokszáz évre tudja bizonyítani a zenészi örökségét, bár ez egy szomorú történelmi esemény következménye. Lacit arról kérdezem, hogyan látja, mikor és hogyan fordultak a roma zenészek a jazz felé?

• Irk Réka / Jazz.hu: Először nézzük a te családfádat. Elmesélnéd, miért volt fontos, hogy elkészüljön?
• Halper László: Az első „Zenészlegendák” című könyvem a Rádió C-ben lévő azonos című sorozatom első kb. 50 része alatt készült interjúkból állt össze. Azt vettem észre, hogy már az én generációmhoz tartozó zenészek sem tudnak azokról a legendás muzsikusokról – Bacsik Elek, Csányi Mátyás, Banyák Kálmán stb. – akikről sokat hallottam nagybátyáimtól és más idős zenészektől. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy ők mind Nyugat-Európába disszidáltak az ötvenes években, így a szocializmus éveiben kitörlődtek a magyar kultúrtörténetből. Amikor elindult a Rádió C a világ első 24 órás roma rádiója, megkerestem őket azzal az ötlettel, hogy emléket kellene állítani ennek a generációnak. Miután sajnos ők maguk addigra már nem éltek, zenésztársaikkal, rokonaikkal, barátaikkal készítettem interjúkat, és felkutattam a még fellelhető zenei felvételeiket, ami nem volt egyszerű, mert nem mindannyian készítettek lemezeket. Ebben a rádiós sorozatban és természetesen a könyvben a saját családomnak is emléket szerettem volna állítani, hiszen kiváló muzsikusok voltak a felmenőim között. Nagypapám id. Mágó Károly 1932-ben Görögországban a Columbia kiadónál jelentetett meg lemezeket.
  
  Egy 1938-as filmhíradóban is látható a zenekara, amelyben már ott játszik a két nagybátyám – Mágó Károly hegedűn és Mágó Béla cimbalmon 15-14 évesen. Később nagybátyim is jó nevű zenészek lettek. Mágó Károly kivételesen nagy repertoárral rendelkező, és több lemezen játszó prímás volt. Mágó Béla Bécsben élt, és szinte egész Nyugat-Európát bejárta a karriere alatt. A cimbalom mellett volt, hogy csellón, bőgőn, sőt néha még dobon is játszott.

A könyvben szerepel anyukám nagybátyja Kompár Tivadar is, aki kiváló hegedűs volt. Hosszú évekig játszott Londonban és Svájcban nívós szalonzenekarokban. A felmenői között volt a legendás prímás, Patikárus Ferkó. Ezek a köteteim már letölthetőek a weboldalamról: www.halper.hu

• Irk Réka / Jazz.hu: Azt lehet tudni, hogy vajon miért fordultak a zene felé az őseid, vagy te vagy az első generáció, aki jazzt játszik?
• Halper László: Azt nem tudom, hogy az őseim miért kezdtek el professzionális módon a zenével foglalkozni, hiszen anyukám családjában több száz évre visszamenőleg minden férfi muzsikus volt. A holokauszt idején 300 évre visszamenőleg kellett a származást igazolni. Anyukám legidősebb testvére kutatott emiatt a levéltárban. Ekkor kiderült, hogy 300 évre visszamenőleg minden férfi zenész volt. Ez az, amit biztosan tudunk, de nyilván, ha régebbre is vissza kellett volna nyúlni a kutatással, akkor valószínűleg még több zenészt találtunk volna a családban. Az unokatestvéreim klasszikus zenészek lettek. Előttem egy unokatestvérem a kiváló hegedűs ifj. Mágó Béla foglakozott jazzel. Ő játszott a híres osztrák gitáros, Harri Stojka egyik lemezén is. Béla jól gitározott is, sok klassz dolgot mutatott nekem sráckoromban.

• Irk Réka / Jazz.hu: A zenésszé vált felmenők különböztek-e azoktól, akik másfelé orientálódtak? Ha igen, miben és hány generációval korábban, milyen volt ez a folyamat?
• Halper László: Nem tudok olyan felmenőmről, legalábbis ami a férfiakat illeti, aki nem zenész lett volna.

• Irk Réka / Jazz.hu: Hol éltek a felmenőid, honnan jöttek, mióta laktak azonos környezeti közegben, mi lett a családok többi, nem zenésszé vált tagjaival?
• Halper László: A családom tagjai már nagyon régen Budapesten, elsősorban a 9-dik kerületben laktak. Ahogy említettem a férfiak zenével foglakoztak. Viszont anyukám legidősebb testvére, a nővére Dr. Nagy Thamérné Mágó Mária egy nagy változást hozott a saját és a húgai életében. Ő szakított azzal a hagyománnyal, hogy egy nő életútja csak a gyerekneveléssel és a házimunkával képzelhető el. Miután kiváló tanuló volt és szakérettségit tett, mindezek mellett kiválóan beszélt németül és franciául, az akkori egyik legnagyobb bank a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank tisztviselője lett. Háború után innen került a Magyar Nemzeti Bankba, ahol később anyukám is dolgozott. Ez egy nagyon úttörő dolog volt nagynéném részéről, különösen egy zenész családban.

• Irk Réka / Jazz.hu: Sokan emigráltak, költöztek ki külföldre. Szerinted miért történt így?
• Halper László: Az 50-es évek elején az akkori politikai hatalom ámblokk meg akarta szüntetni a vendéglátóipart. Ez természetesen nem sikerült, de miután sok vendéglátóhely megszűnt, a külföldre való utazás és az ott való muzsikálás sokkal nehezebb lett – sokaknak szinte lehetetlen-, a zenészekre egy sokkal szűkebb lehetőségekkel bíró pálya várt. Ezért főleg 56-ban sokan úgy látták, hogy egy nyugat-európai élet nagyobb lehetőségeket ad számukra, és ebben, ahogy visszatekintve látjuk, igazuk is volt. Nagybátyámnak Mágó Bélának például Bécs első kerületének egyik legelegánsabb utcájában, a Wollzeile nevű utcában volt főbérlete, ami egy nagyon drága környék volt. Például egy átlag osztrák tisztviselő messze nem engedhette meg magának.

• Irk Réka / Jazz.hu: Neked az őseid közül kik voltak, akik meghatározóak lettek a zenei karrieredben, zenei örökségedben?
• Halper László: Nagyon meghatározó élmény volt, hogy gyerekkoromban rendszeresen hallottam a nagypapám felvételeit a rádióban a Régi Híres Prímások című sorozatban. Sőt azon a kis hegedűn tanulhattam, ami az övé volt gyerekkorában.

• Irk Réka / Jazz.hu: Kik azok, akikre mindenképpen felhívnád a fegyelmet, akik valami olyan dolgot tettek le az asztalra, ami ma is hatással van a jazzre?
• Halper László: Elsősorban Szakcsi Lakatos Bélára gondolok, aki szerintem minden idők legnagyobb magyar jazz-zenésze volt. Az ő munkássága óriási hatással van az egész magyar jazzéletre.

• Irk Réka / Jazz.hu: Kaptak-e külső segítséget, bátorítást? Ki fedezte fel őket, ki biztosította és hogyan a zenésszé válásukat?
• Halper László: A családok, barátok mindig mögöttük álltak. Természetesen mások is sokat segítettek a jó muzsikusoknak. Például Banyák Kálmán rengeteg segítséget kapott Yehudi Menuhintól a külföldi, elsősorban az amerikai karrierje során.

• Irk Réka / Jazz.hu: A roma zenészeknél kiemelten fontos a család, a közösség, de ugyanígy a zenében az érzelmi mélység és a szabadság. Milyen visszajelzéseket kaptak a cigány és a nem cigány környezetüktől?
• Halper László: Hála Istennek rengetegen hatalmas sikert értek el itthon és nemzetközileg egyaránt. Tony Lakatos mára már az egyik legfoglalkoztatottabb jazz-zenész a világon. Most már nincsenek azok az akadályok, amik a szocializmus alatt álltak a zenészek előtt, így maradéktalanul ki tudják teljesíteni a tehetségüket. Érzelemgazdag játékuk magával ragadja a roma és nem roma közönséget egyaránt

• Irk Réka / Jazz.hu: A kávéházi muzsikusokból lettek jazz-zenészek? Ha nem, a felmenőiktől? Miért volt Budapest központú a jazz-zene felé fordulás?
• Halper László: Igen, a kávéházi muzsikusokból lettek a jazz-zenészek. A cigányzenekaroknál mindig fontos szempont volt, hogy játsszák a legújabb slágereket, és természetesen a népszerű klasszikus zenei művekből is repertoáron kellett tartaniuk népszerű részleteket – pl. operanyitányokból. Amikor Amerikában elindultak az új zenei műfajok, a magyar cigányzenekarok nagyon hamar reagáltak erre. Már a tízes évekből fennmaradtak olyan felvételek, amin Berkes Béla zenekarával ragtime-okat muzsikál. Az első híres jazzhegedűs Radics Gábor hosszú időt töltött Párizsban, és Josephine Baker zenekarvezetője lett, akivel Sanghajba is eljutott. A 30-as években, Párizsban egy jazzhegedű versenyen 3. helyezett lett, Stéphane Grappelli és Joe Venuti mögött, de itt meg kell jegyezni, hogy a versenyen ő volt az egyetlen hegedűs, aki nem a saját zenekarával játszott. Későbbiekben az amerikai filmekben hallott jazz volt nagy hatással a magyar roma zenészekre. Ezért ők az amerikai stílusú jazzt játszották, nem az európai roma-jazzt, mint pl. Django Reihardt. Nagyon hamar fordultak a be bop stílus felé.

• Irk Réka / Jazz.hu: Sok cigány jazz-zenésznek volt/van beceneve, mint Pecek, Patkány, Ablakos. Miért és mikor alakult ki ez?
• Halper László: Szerintem ez a kezdetektől így van. Miután a zenész cigány társadalom egy nagyon szoros közösség volt – úgy családi, mint baráti szinten is – és a humor szinte olyan fontos volt számukra, mint a zene, ez ebben a formában is megnyilvánult. Nagybátyám mesélte, hogy egyszer volt egy olyan cigányzenekar, amiben csupa olyan zenész játszott, akinek valamilyen állattal kapcsolatos beceneve volt: Bárányorrú, Sertés, Kakagyerek. A többi névre sajnos nem emlékszem.

• Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan látod, mik azok a tulajdonságok, amik miatt zenészek és jó zenészek lettek a romák közül nagyon sokan?
• Halper László: Ahonnan a romák annak idején elindultak, Indiában nagyon komoly hagyományai vannak a zenének. Ezt az örökséget természetesen magunkkal hoztuk Európába is. Ami egy érdekes dolog, hogy bárhová is érkeztek a romák sehol sem alakítottak ki egy teljesen saját zenei stílust, hanem az adott helyen létező zenei műfajokat forradalmasították és alakították a saját képükre. Erre nagyon jó példa a magyar vendéglői cigányzene vagy a flamenco.

• Irk Réka / Jazz.hu: Egy zenész roma családban fontos, hogy tovább vigyék ezt a hagyományt?
• Halper László: Azt gondolom, hogy igen.

• Irk Réka / Jazz.hu: Miért van olyan kevés női roma zenész, jazz-zenész? Hogyan lehetne ezen változtatni?
• Halper László: Hagyományosan a férfiakból lettek a zenészek, gondolom a zenész életforma miatt. Korábban egy hagyományos életformájú családban egy feleség, egy édesanya szerepe nehezen volt összeegyeztethető a zenész életformával. Azért természetesen már a háború előtt is voltak olyan nők, akik nagyszerű muzsikusok voltak. Például Kathy Horváth Lajos nagymamája kiválóan zongorázott, cimbalmozott, gitározott, brácsázott. A később legendás gitárossá vált fiait ő tanította gitározni. Volt, hogy a férje helyett elment brácsázni a zenekarba, amikor a férje beteg volt. A mai generációban egyre több a kiváló női zenész, és már nem csak elsősorban énekesnőként érvényesülnek.

• Irk Réka / Jazz.hu: Azt hiszem, nem árulok el titkot az olvasóinknak azzal, hogy más művészeti ágban is alkotsz, méghozzá csodálatos tárgyakat. Régi, kiszuperált tárgyaknak adsz új hasznosítást, általában otthoni műalkotás formájában. De a Budapest Jazz Clubban is vannak alkotásaid. Mikor fedezted fel, hogy ehhez is van tehetséged? Árulod ezeket a tárgyakat? Lassan olyan sok műalkotásod van, hogy kiállítást is tudnál rendezni. Tervben van?
• Halper László: Ugyan nagyon korán, nem egész 5 évesen kezdtem el hegedülni, de barkácsolni még ennél is hamarabb. Apukám egy kiváló órásmester volt, és emellett versenyszerűen repülő modellezett. A lakásunkban a kisszobában volt a modellező műhelye, ahol hétvégéken építette a repülőmodelleket. Én, ahogy ki tudtam hozzá totyogni, gondolom olyan két, két és fél évesen, már bütykölgettem valamit. Így a barkácsolás mindig is az életem része volt. A Covid alatt is részben ezzel töltöttem el az időmet, ezért olyan sok tárgy felhalmozódott, hogy kitaláltam, hogy létrehozom a Halper Designt. A Bajcsy-Zsilinszky út 45. szám alatt található Miss Arty boltban lehet megvásárolni a tárgyaimat. Van egy Halper Design nevű Facebook oldalam is. Szívesen rendeznék kiállítást, de ehhez jobb szervezőnek kellene lenni, mint amilyen én vagyok.

• Irk Réka / Jazz.hu: Többen próbálták már meg kutatni, elemezni, hogy alakult ki a magyar jazz, mint pl. Havas Ádám szociológus. Milyen kutatási témáid lennének még a roma zenészek és jazz-zenészek vonatkozásában? Milyen ötletet adnál annak, aki esetleg a doktoriját ebből írná?
• Halper László: A Zenészlegendák című könyvem hatására szerencsére többen is elkezdtek foglakozni ezzel a témával. Bacsik Elekről két könyv is megjelent azóta, és mindkettőben idéznek a könyvemből. A legendás hegedűművész Banyák Kálmán szülővárosában – Kunszentmiklóson – a könyvem hatására kezdtek el megemlékezni róla. Én elsősorban azokat a sztorikat szerettem volna összegyűjteni, amiket az idős zenészek meséltek ezekről a fantasztikus muzsikusokról. Az életük tele volt olyan sztorikkal, mint egy Rejtő Jenő könyv. Az ő korszakukban történt a második világháború, az ötvenes évek stb. Most a könyveimen elindulva, és az internet lehetőségeit kihasználva érdemes lenne a pontos tények alapján monográfiákat írni ezekről a kivételes képességű művészekről.

 Fotó: Irk Réka, Sztraka Ferenc, Lázár Miklós