A holland lemezen hallott trió (Gyárfás Attila – dob, szintetizátor, Fenyvesi Márton – gitár, elektronika és Marco Zenini – bőgő, elektronika) szinte napra pontosan két évvel ezelőtt ismét összeült egy budapesti stúdióban friss anyagaikat rögzíteni. Előrebocsátom: a Randomity szerves folytatása az első lemeznek, vagyis egy makacsul követett zenei kifejezésmód újabb állomása. A néhol töredékesnek, még gyakrabban befejezetlennek ható rövid kompozíciók várhatóan megosztók lesznek: akik dalokat várnak a triótól, esetleg rögtönzöttebb, de szépen lekerekített formákhoz eljutó miniatűr szerzeményeket, azoknak vagy változtatniuk kell befogadói stratégiáikon, vagy más, konvencionálisabb elképzelések jegyében fogant lemezek hallgatásával érdemesebb próbálkozniuk. Úgy is fogalmazhatunk: azok a hallgatók, akik látva, hogy itt egy gitár-bőgő-dob trió játszik, hagyományos jazzalbumnak hiszik a Randomityt, alaposan csalatkozni fognak.

         Szívem szerint nem is nevezném jazznek, amit a magyar-olasz trió játszik. Ez számomra sokkal inkább jazzes motívumokkal vagy patternekkel is élő kortárszene, mely – ha mégis ragaszkodunk a jazzidióma emlegetéséhez – azt bizonyítja, hogy napjainkra szinte átfoghatatlanul széles spektrummá vált a jazz műfaja. Egyfelől beengedi korábban átléphetetlen határokkal védett birodalmába a modern tánczenék egy részét, másfelől viszont lebontja a falakat önmaga és a kortárszene között. Míg hatvan esztendővel ezelőtt Ornette Coleman Free Jazz albuma kétségkívül experimentális zenének hatott, de szigorúan a jazzidiómán belül maradt, addig a mai kísérletezők, például a Gyárfás-trió is, a legnagyobb természetességgel beszéli egy másik műfaj nyelvét. Ez a – mondjuk most így – kortárszene irányába tendáló jazz globális zenének hat, melyről mind kevésbé lehet megmondani, melyik kontinensen keletkezett.

         A lemezkompozíció változott a Cloud Factoryhez képest. Áttekinthetőbb lett, miközben a zenekar előadásainak továbbra is a kiszámíthatatlanság az egyik fő ismérve. A másik, melyet már érintettem korábban, egy bizonyos zenei pointillizmus, melyben igen rövid zenei artikulációk kerülnek egymás mellé, illetve hatnak egymásra („összekoccannak a molekulák”), talán azért, hogy egy nagyobb, totálisabb formát sejtessenek meg a pontokon túl. A felépítés itt úgy néz ki, hogy tíz megkomponált darab (etűd) váltakozik szintén tíz improvizációval. Míg azonban az etűdök szigorú sorrendben követik egymást (1, 2, 3 stb.), a rögtönzések sorrendje kevert, ami azt jelzi, hogy az együttes kerüli a dalcím-adás romantikus gyakorlatát, és arra, amit játszik, sokkal kifejezőbbnek tartja a zenei szakkifejezések (etűd, improvizáció) használatát. Ugyanakkor Gyárfás Attila szerzeményeiben számomra nyoma sincs az etűd romantikus fogalmának, mely a didaxist is magába foglalja, bár a Randomity felépítése távolról emlékeztet Liszt Transzcendens etűdök sorozatára, melyben a dúr és moll hangnem mindegyikében találunk egy-egy etűdöt, mégpedig úgy, hogy a dúr hangnemű darabot annak moll párja követi.

         Gyárfáséknál inkább úgy definiálható az etűd fogalma, hogy önálló gondolatot kifejező és fejlett technikai készséget feltételező, de nem a virtuozitást hangsúlyozni kívánó zenedarab. A trió kifejezetten kerüli a hangszerszólókat, egyáltalán: a szólista-kíséret típusú hierarchikus felállást, így mi sem áll tőle távolabb, mint egy Paganini-féle caprice világa, melyet Liszt később etűddé írt át. A Randomity a három hangszer összjátékára és a három előadó demokratikus munkaközösségére épül. Úgy tűnik továbbá, hogy a hallgatási sorrend semmiben nem befolyásolja az esztétikai élvezetet. Nem véletlen, hogy a lemez hátoldalának egyik sarkában olvasható a szerény javaslat: hallgasd shuffle mode-ban.    

Magánkiadás, 2020

1. Etude No. 1
2. Improvisation No. 8
3. Etude No. 2
4. Improvisation No. 1
5. Etude No. 3
6. Improvisation No. 2
7. Etude No. 4
8. Improvisation No. 4
9. Etude No. 5
10. Improvisation No. 7
11. Etude No. 6
12. Improvisation No. 3
13. Etude No. 7
14. Improvisation No. 6
15. Etude No. 8
16. Improvisation No. 5
17. Etude No. 9
18. Improvisation No. 9
19. Etude No. 10
20. Improvisation No. 10

Közreműködik: 

Fenyvesi Márton: gitár, elektronika
Marco Zenini: bőgő, tárgyak, elektronika
Gyárfás Attila: dob, gong synth