Budapesten született 1936-ban, és gyermekként élte át a háborút és az azt követő nehéz esztendőket. Tizennégy évesen karácsonyra gitárt kapott a szüleitől, de csak néhány hétig járt zenetanárhoz. Mint igazi autodidakta saját maga dolgozta ki játékstílusát. Hamarosan a féllegális pesti jazzélet ismert figurája lett, miközben a másik szenvedélyét a képzőművészeti gimnáziumban elégítette ki. Az októberi vihar sodorta Amerikába, mert azt világosan látta, hogy itthon nem sok lehetősége lenne jazzmuzsikusként karriert csinálni. Tragikomikus volt, hogy a menekülttáborból New Yorkban a legendás Birdland klub keresésére indult 1956 szilveszterén, de csak évekkel később találta meg azt. 1957 őszén sikerült bejutnia a bostoni Berklee zeneiskolába, sőt a következő évben már képviselhette elhagyott hazáját a Newport-i Jazzfesztivál nemzetközi ifjúsági zenekarában.

Az iskola elvégzése után a 60-as évek első felében Chico Hamilton, majd Charles Lloyd együttesében játszott és lemezeket készíthetett. Ezek révén hirtelen világszerte olyan ismert lett, hogy 1964-ben Zoller Attilával holtversenyben első helyezést ért el hangszerén a Down Beat jazz szaklap kritikusainak fiatal tehetségekre vonatkozó listáján. Az egyre fokozódó szakmai elismerés és közönségsiker eredményeképpen 1966-ban végre megjelenhetett saját nevén első nagylemeze Gypsy '66 címmel, mégpedig az igen tekintélyes Impulse! kiadónál, ahol abban az időben John Coltrane is szerződésben állt...

Szabó Gábor az elsők között ismerte fel, hogy a 60-as évek mindent elsöprő zenei forradalmának hatását a jazz sem kerülheti el. Az erre vonatkozó nézeteit 1967-ben hosszú cikkben fejtette ki a Down Beatben, mi több a lap címlapján Szabó fotója mellett szenzációt keltő nagybetűkkel volt olvasható: „Az a fajta jazz, amit eddig ismertünk – meghalt.” El lehet képzelni a dühödt felzúdulást, pedig az idő őt igazolta. Valóban ekkor kezdődött a jazz-rock, a fúziós zene és az etno-jazz máig tartó története, amelynek egyik első képviselője éppen ő volt.

Divatos sztár zenész lett, tucatnyi albumot készített, amelyek a legnagyobb márkákon, majd saját kiadójánál jelentek meg. Végre szabadon megvalósíthatta elképzeléseit. Mindig is törekedett arra, hogy művészetébe beépítse a szülőhazájából hozott zenei hagyományokat. Lemezein sok szép magyar dallam tűnik fel az „A csitári hegyek alatt” c. népdaltól Kodály Zoltán Háry János-parafrázisáig. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta és használta fel más népek zenekincsét is az indiai rágáktól az arab dallamokig. A latin zene iránti rajongása pedig egész életpályáján végighúzódik. Ennek köszönhető együttműködése Carlos Santanával és a Gypsy Queen című szerzeményének világsikere. Apró érdekesség, hogy a Spellbinder c. Impulse albumának borítóját Szabó Gábor saját festménye díszíti.

Először 1974-ben látogatott haza, amikor különféle klubokban játszott hazai zenészekkel az addig itthon agyonhallgatott világhírű muzsikus. A televízió rögzítette vele a rádióban rendezett zártkörű koncertjét, amelyen Másik János (Fender-zongora), Pege Aladár (bőgő és basszusgitár), Kőszegi Imre (dobok), Dely István (konga és ritmushangszerek) kísérték és néhány számban Kovács Kati énekelt. A hosszú interjúval kombinált film világszerte figyelmet keltett. Másodszor négy évvel később jött Budapestre, amikor már nagyszabású koncertet rendeztek a tiszteletére a Hiltonban. Szenzációnak számított, hogy az Amerikában felvett „Femme Fatale” c. nagylemezét a Hungaroton adhatta ki.

Ezt követően egyre gyakrabban jött haza, részben magánlátogatások, de egyre inkább gyógykezelés céljából. Magánéleti problémái, az alkohol és a kábítószerek kikezdték egészségét. Még voltak szűk körben fellépései pl. Szakcsival 1981-ben, nagy tervei is, de betegsége miatt utolsó hónapjait már végig kórházban töltötte. 1982. február 26-án (43 éve) halt meg Budapesten, ahol 46 évvel korábban született. Édesanyjával együtt egyszerű sírban nyugszik – az általa oly' nagyra tartott Bartókkal és Kodállyal azonos – Farkasréti temetőben.

Koncertek idézték emlékét: a Gyárfás István Trió 2022. február 23-án, halálának 40. évfordulójára emlékezve adott koncertet az Opusban, tavaly ősszel pedig kiállítással és koncerttel emlékeztünk rá a Rockmúzeumban!

Munkásságát ma is ismerik és becsülik világszerte. A halála óta eltelt több, mint negyven év alatt számos albumát láthattuk viszont CD kiadásban, sőt az említett tv felvételek is hozzáférhetők. Libisch Károly zenetörténész már 1992-ben megjelentette Szabó életrajzát és diszkográfiáját „Feketére festve” címmel, amelynek kibővített, reprezentatív új kiadása öt éve készült el.

Szenzációsnak nevezhető, hogy a nemrégen Zoller Attilával kapcsolatos cikkünkben említett olasz jazzrajongó, Stefano Orlando Puracchio Szabó Gáborról még Zollert megelőzően publikált egy olasz nyelvű kötetet 2022-ben „Gábor Szabó: Il jazzista dimenticato” címmel. 

Végül a hazai jazz híveit örömmel emlékeztetjük arra, hogy a Magyar Jazzszövetség 1992-ben – az aktív zenészek számára – alapított szakmai díját is Szabó Gáborról nevezték el! A bronzplakett a Kossuth-díjas Gyémánt László munkája, aki 1950-54 között együtt járt a képzőművészeti gimnáziumba Szabó Gáborral.     

  Budapest, 1936. március 8.  –  
Budapest, 1982. február 26.

Pontos leírást ITT talál.