Aztán Misi (régi barátságunk okán nevezném így, de a közönség szeretete révén mindenki így emlegeti) – kiemelkedő szaxofonos lett, és akár a legnagyobb mesterekkel is játszhatott Archie Shepptől Chris Potterig. (De ez későbbi történet, a kezdő lépést – saját bevallása szerint – a „Little Giant”, Johnny Griffin szereplése jelentette.) Miközben felsőfokon „beszélte” a jazz nemzetközi nyelvét, és akár a mainstream jazz kiemelkedő képviselője lehetett volna, rátalált saját útjára és azt makacs következetességgel járja évtizedek óta, mind a mai napig, A folklórból jazzt kreáló „Dresch-jelenség” ugyanis nem a műfaj világzenei divatjának terméke, hanem a népzene mély szellemiségéből fakadó saját belső világ visszatükröződése. Csak tiszta forrásból merít és zenéjét élete természetes részeként éli meg. Népzenei elkötelezettségét a hangszerek megválasztásával is hangsúlyozza, hiszen a tenor- és szopránszaxofon mellett számos – a népzenében használt fúvós – hangszert használ, sőt ő maga is kifejlesztett egy – szaxofon-billentyűzettel ellátott kromatikus fafúvóst – a fuhunt. Egy biztos: Misi hangzás- és dallamvilága olyannyira egyedi és összetéveszthetetlen, hogy másodpercek alatt felismerhető és azonosítható. Néhány éve a népzenében otthonos barátaival még egy vonós kvartettet is alapított, amely éppen úgy koncertezik és készít lemezeket, mint a jazz kvartettje.

Őszintén elmondhatom, hogy Dresch Misi azon hazai művészek egyike, akiknek újabb lemezeit úgy várom és tartom számon, mint annak idején a legnagyobb amerikai jazzikonok esedékes albumait. És íme itt van egy különleges „élő” felvétel, ami ráadásul a külföldi zenerajongók előtt is megmutatta ennek a karizmatikus négyesnek egyedülálló művészetét. Munkatársunk Pallai Péter volt az, aki – angliai kapcsolatai révén – már az ezredforduló előtti években propagálta a hazai jazz különleges irányzatait képviselő muzsikusainkat, így Szabados Györgyöt, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttest és Dresch Mihályt. A londoni November Music kiadó alapítója, Shu-Fong Wang ideutazott és az elkészült felvételekből három album született. A Dresch Quartet lemezét (Kovács Ferenc /trombita/, Szandai Mátyás /bőgő/ és Baló István /dobok/) a Down Beat kritikusa négy csillaggal értékelte. A magyar változat a Fonó Records gondozásában „Mozdulatlan utazás” címmel került a hazai gyűjtőkhöz.

Mindezt csak annak kapcsán említem, hogy Misi – tavaly immáron 40 éve létező – jazz kvartett formációja annak jelenlegi „stábjával” 2022-ben meghívást kapott a londoni jazzfesztiválra, és a brit főváros művésznegyedében, a Soho-ban lévő Pizza Express nevű márkás jazzklubban november 13-án nagy sikerű koncertet adott. Ahogyan azt a lemezborítón is olvashatjuk: Dresch Mihály tenor- és szopránszaxofonon játszott, az évtizedek óta stabil tag, Lukács Miklós cimbalmozott, és a többször változott ritmustandemben most Gyányi Marcell bőgőzött és Csízi László dobolt.
Természetesen az album repertoárja most is Misi élményanyagának, tapasztalatainak tükörképe: örömökről és bánatokról mesél. Persze egyik-másik már korábban is felcsendült valamelyik stúdió-albumon (pl. mindjárt a lemezindító szám, a Siratós a 2016-os Tördelős című CD-n.) Itt jut eszembe, hogy a londoni koncert anyaga vinyl lemezen jelent meg, mondanom sem kell, a hozzám hasonló régi zenerajongók legnagyobb örömére. Az érdem Gyányi Marcellé, aki nemrégen alapított Morotva Records nevű kiadójával ilyen zenei csemegéket kíván megjelentetni.

A londoni koncert forró hangulata és kedvező fogadtatása a felvételeken is „átjön”. De mit is mond a főszereplő minderről? „A zenének akkor van értelme, ha van energia. Ezen a koncerten nagy szeretettel fogadtak minket, ahogy felléptünk a színpadra már lehetett érezni a közönség energiáját. Együtt lélegeztek velünk. A dalok nálam mindig jó érzetből születnek. Ha van egy jó érzés, akkor azt elkezdem dalként építeni. Sokszor, mint egy csíra, elkezd kibomlani magától.”

Misi ezúttal csak a két – a modern jazz minden stílusirányzatában használatos – hangszerét vitte magával: a tenor- és szopránszaxofont. Játékában szabadon szárnyal, akár melankolikus kesergőt, akár extra gyors „legényest” is ad elő. Olykor prímásként szerepel, csak éppen nem hegedül, hanem öblös hangú tenoron adja elő a legszebb melódiákat, olykor pedig a legrafináltabb improvizációkkal kicsit a free felé is kacsintva idézi a modern jazz olyan ikonjait, mint Coltrane vagy Shepp. A záró, egyben leghosszabb számban még énektudását is megcsillantja, ami ugyancsak autentikusan idézi a népzene iránti elkötelezettségét.  
A zongora cimbalommal történt „kiváltása” kifejezetten szerencsésnek mondható, mert sokkal jobban illeszkedik ehhez a – magyar népzenei kultúrából levezethető – dallam- és hangzásvilághoz. Lukács Miklós is káprázatos muzsikus, olyan érzelemmel és kreativitással játszik hangszerén, amely ugyancsak páratlan a maga nemében. Bensőséges, szinte mágikus kapcsolat fűzi hangszeréhez. Virtuóz szólói nagyban járulnak hozzá az együttes sajátságos koloritjához. Számomra kiemelkedő a zárószámban, az „Árnyékban” nyújtott játéka.

A ritmustandemben Gyányi Marcell vonós bőgőzése (pl. a Siratóban) ugyancsak fokozza a népzenei hatást, de jazzes pengetős játéka is szervesen illeszkedik az összképhez. (Talán a bőgős posztján volt a legtöbb változás az elmúlt években, reméljük hát, hogy Marcell hosszú ideig lesz a behemót hangszer „gazdája”.) Csízi Laci itt is a tőle megszokott magas színvonalat hozza, bár a dobjáték olyan mértékű dominanciája, ami a mai kortárs jazzben tapasztalható, itt nem annyira elvárt.   

Érdekesség, hogy a lemezborító Misi lányának, Dresch Annának a munkája. Vele kapcsolatban az az emlékem, hogy amikor az ezredforduló után a Fiksz Rádió egyik kétórás jazzadásában Misi volt a vendégem, elhozta kislányát is, aki durcásan üldögélt, és ezt sikerült fényképen is megörökíteni. Ezen aztán jó nevettünk húsz évvel később egy Dresch koncert szünetében, ahol Anna is jelen volt

DRESCH  QUARTET    LIVE  IN  LONDON         Morotva Records.  

A oldal 

• Sirató
• Te-ka-ta
• Ha felmegyek 

 B oldal 

• Jó hír
• Nomád
• Árnyékban

Minden szám szerzője Dresch Mihály.

Közreműködnek:

Dresch Mihály  tenor- és szopránszaxofon, ének (II/3.)
Lukács Miklós  cimbalom
Gyányi Marcell  nagybőgő
Csízi László  dobok   

Pontos leírást ITT talál.