Miután a levelét nyílt levélként írta, így mi is megjelenítjük oldalunkon. Kicsit meglepődve értesültünk arról, hogy Lisztes úr nem tartja magát jazz-zenésznek, mert az elmúlt években elég sok jazzhez kötődő helyszínen lépett fel, a saját honlapján is így ír a triójáról, mellyel több jazzklubba, sőt jazzfesztiválra is kapott meghívást, ahol bizonyára sok jazz-zenész játszott volna szívesen: „has his own jazz trio called Jeno Lisztes Cimbalom Project.” - https://www.jenolisztes.com/bio/. Többek közt fellépett 2024-ben a Jazzfest Budapest rendezvényén, mint „klasszikus jazz zongoratrió mintáját követő formáció”, az Opus Jazz Clubban, előtte években, mint „improvizatív jazz játszó” előadó a Müpában és a Magyar Zene Házában is. Az is tény, hogy magyar egyetemen egyelőre nincs jazzcimbalom képzés, így akik cimbalmon játszanak jazzt, közülük egyikőjük sem a Jazz Tanszéken végzett. Ehhez még hozzáteszem, hogy sok olyan jazz-zenész van, aki nem végzett a Jazz Tanszéken, mégis remek jazzmuzsikus.
A magam részéről tiszteletben tartom a kérését, de a kollégáimat nem befolyásolom a döntéseikben, így saját jogon fogják eldönteni, hogy miként szavaznak egy év múlva.

A válaszom alatt található az eredeti nyílt levél.

Kedves Lisztes Jenő!

Köszönöm levelét! Én is hasonló jókat kívánok erre az évre, és további sikereket!

Sajnálom, hogy rossz érzéseket váltott ki Önből nevének megjelenése a Jazz.hu kritikusai, illetve olvasói között tartott év végi értékelési listán. Miután a jazztörténet két legismertebb szaklapja, a jelenleg is működő Downbeat és a néhai nagy múltú Metronome is rendezett ilyen felméréseket, sőt Angliában a Jazzwise, de még sorolhatnám, hogy világszerte még hány ilyen nyomtatott vagy internetes orgánum tart mindmáig ilyen népszerűségi versenyeket, nem hiszem, hogy a Magyar Jazz.hu különösebben kilógna a sorból.

Elfogadom azt is, hogy ezek a besorolások nem feltétlenül képeznek le örök művészi értékeket, inkább pillanatképek a közönség, illetve a szakírók ízléséről egy adott korban. Persze voltak és vannak is olyan besorolások, amelyek meghökkentik az embert. 1940-ben a Downbeat olvasói közt a Glenn Miller zenekar énekes-tenorszaxofonosa Tex Beneke népszerűbb volt a stílusformáló, legendás, akkor csúcsformában játszó Lester Youngnál. De még a kritikusok is gyakran későn ébrednek. Összegezve, magam sem gondolom, hogy ezek a listák örök érvényűek, de még a Grammy-k, az Oscarok vagy az irodalmi Nobel-díjak sem azok. Az, hogy egy dobogós helyezés egy ilyen listán kinek mennyit ér, szintén egyéni értékrend kérdése. De azért bátorkodom megjegyezni, nem eshet jól érintett zenésztársainak levelének ez a kitétele: “…hogy ezt a két listát ( közönség és szerkesztői) sok kolléga propagálja az online térben, mintha egy nagy állami díjat kaptak volna, holott ez a lista semmiféle tudást vagy elért sikereket nem tükröz, abszolút görbe tükröt mutat a többi zenész és a közönség felé is véleményem szerint.” Ezzel, esetenként kiváló kollégákat és többezer jazzkedvelő szavazót minősít.

Ami az Ön nevének megjelenését vagy helyezését illeti a Magyar Jazz.hu kritikusi, illetve az olvasói listáján, az nem főszerkesztői döntés volt, hanem a szerkesztői/szakírói függetlenség és az olvasók véleménynyilvánítási szabadságának eredménye. Szavazatszámlálási módszereink bármikor kiállják a nyilvánosság próbáját, és ha Lisztes úr óhajtja, Önnel is szívesen megosztjuk. Hangszerének kategóriai besorolása természetesen kényszerű bezsúfolás eredménye, mivel az ide tartozó hangszerek előadói ebben a műfajban külön-külön igen kevesen vannak, egyetemi szintű képzés a Jazz Tanszéken egyelőre nincs. Szívesen mérlegelnénk alternatív javaslatokat e tekintetben.
Természetesen, sajnálattal meghajolok kérése előtt, hogy a továbbiakban Önt ne tekintsük jazz-zenésznek, bár ahogy írtam, a szerkesztőség tagjait biztos nem fogom kötelezni, hogy ne szavazzanak önre, és őszintén megvallva, még mindig kicsit értetlenül állok a leveléből kiolvasható indulat előtt.

Kívánok legalább ugyanannyi jazzkoncertet Önnek - nem jazz-zenészként - 2025-ben is, mint amennyi az elmúlt esztendőben volt.

Tisztelettel:

Irk Réka
főszerkesztő

Lisztes Jenő nyílt levele:

Kedves Réka!

Először is szeretnék nagyon boldog új évet kívánni sok szeretettel!

Szeretnék egy számomra kellemetlen szituációt elkerülni a jövőben és ehhez az Ön segítségét szeretném kérni.

Én nem vagyok jazz zenész, végzettségem szerint klasszikus cimbalomművész és tanár vagyok, 2010-ben végeztem a Zeneakadémián klasszikus cimbalom szakon.
Nagyon szeretem a jazzt játszani, hallgatni, tanulmányozni, de nincs semmiféle ilyen végzettségem. Van egy saját zenekarom, ahol játszom jazz-szerű dolgokat, népzenei-balkán zenei elemekkel, saját gondolatokkal, illetve van pár zenekar ahol néha-néha improvizálok de nem voltam illetve nem vagyok része a magyar jazz-szcénának.

Mikor megláttam hogy én is helyet kaptam ebben a szavazásban, vegyes érzelmek keringtek bennem, igazából rögtön azt gondoltam hogy jelzem Önök felé hogy vegyenek le erről a szavazásról, de pár kolléga lebeszélt róla, amiatt hogy ne tűnjek ellenszenvesnek, illetve ezek a listák nem számítanak annyira.

Most még is úgy éreztem hogy írnom kell Önnek mert a jövőben nem szeretnék részt venni ebben az év jazz-zenésze szavazásban.

Két indokom is lenne rá: az egyik már tudott, hogy nem vagyok jazz-zenész, a másik pedig az hogy ezt a két listát ( közönség és szerkesztői) sok kolléga propagálja az online térben, mintha egy nagy állami díjat kaptak volna, holott ez a lista semmiféle tudást vagy elért sikereket nem tükröz, abszolút görbe tükröt mutat a többi zenész és a közönség felé is véleményem szerint. Példának okáért említeném a szerkesztőségi listán elért 8-ik helyemet a dallamhangszeres kategóriában. Ez a bekategorizálás most az én karrierembe abszolút nem fér bele, sőt egyenesen degradáló.

Szeretném kérni hogy bármikor is a nevem felmerül ebben a szavazásban, kérem ignorálják.

Nagyon köszönöm!

Üdvözlettel:

Lisztes Jenő