Nem volt könnyű rávenni magamat, hogy a még mindig forró délutánon „alászálljak” a viszonylag hűvös Budáról a pesti katlanba, jóllehet a klub remek légkondicionálása és a csapolt sör bíztató feltételeket ígért a garantáltan remek muzsika mellé… Magam ugyanis tényleg lelkes rajongója vagyok ennek a formációnak és a lehető legtöbbször megjelenek koncertjeiken.
Már majdnem egy hete tartott az összművészeti fesztivál a Balaton északi partjától nem messze, mikor megérkeztem. Nem egészen véletlen, hogy pont aznapra esett a látogatásom, mikor a legtöbb jazz programot kínálta Kapolcs.
Snétberger Ferenc 10 éve hozta létre Felsőörsön azt a helyet, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek olyan támogatást kapnak, ami az oktatáson túlmutat. Ahol közösségben élhetik át a kiválasztottak, hogy róluk szól az a 10-12 hét egy évben, amikor elismert tanárok csak rájuk összpontosítanak, akár játékosan, akár komolyan, a tanulás, a tehetséggondozás a cél ebben a kis közösségben, sőt figyelemmel kísérik a mentorok fejlődésüket, előrejutásukat. A gitárművész maga is ismeri a hátrányos helyzet küzdelmeit, ám azt is, hogyan lehet tehetséggel és szorgalommal kitörni.
Mindig lázba hoz, ha Budapest jazztérképére új helyet jelölhetek! Ezúttal a magát bemutatkozásként sejtelmesen „Finom kis kocsma a Ráday utcában...” szlogennel definiáló, a Ráday utca 26. alatt található „Kisesti” keddi programajánlata keltette fel figyelmemet. Májusban, a pandémia harmadik hullámának csillapodása következtében enyhült korlátozó intézkedéseknek köszönhetően, a „Nagy Ajtónyitás Napján” újra kinyithatott helyen ugyanis ekkor került először jazz a zenei kínálatba. Az este hétórakor kezdődött eseményen apa és fia, azaz az Egri & Egri, vagy ha úgy tetszik, az „Egri a négyzeten” formáció játszott.
A frissen diplomázott, erdélyi énekesnőre már sokan felfigyeltek, így a Müpa Jazzshowcase szakmai díját is elvihette zenekarával tavaly év elején (még a lezárások előtt). A légkondicionált Opus Jazz Clubban az eredeti zenekarával adott nagysikerű koncertet Nagy-Babos Rebeka a szerdai forró estén.
Szerencsés voltam, hogy a július 14-én kezdődő négy napos fesztivál első három napján sikerült az esti koncertekre eljutnom. A fesztiváloknak is megvan a maga kémiája, ami újra és újra visszahozza a zenészeket és a közönséget is. A boglári rendezvény vegyésze, szíve, lelke, fő szervezője Szalai Tünde. Jósoltak vihart, tornádót, de ő mosolyogva mindig azt mondta: „Nem lesz gond, Gyula velünk van”. Az idei programot ugyanis a haláláig minden fesztiválon fellépő Babos Gyulának dedikálták.
Kétszeresen is rendhagyó, de annál élvezetesebb koncertnek lehettek tanúi azok, aki a hőség ellenére is a Háló Jazzklub rendezvényére „neveztek be” kedden este. Rendhagyóan nyári szünet nélkül zajlanak a jazz-rendezvények, hiszen van mit bepótolni. Már réges-régen szerették volna az Elek István Quartet szellemes című „Jazz-Elek” lemezalbumának bemutatóját a nagy múltú klubban is megrendezni, de ezt a pandémia eddig meghiúsította. Másrészt csak néhány napja volt a klub vezetőjének, Schön Györgynek 60. születésnapja, így teljesülhetett az a vágya, hogy egy ilyen kiváló együttessel mutathassa be „jazzvénáját” is.
Pontosan egy évet vártunk erre az estre. Végre eljött a nagy nap, amikor a világhírű zenekar második hazai szereplése megvalósulhatott. Éppen tizenkét éve, hogy 2009. július 26-án a Budapest Kongresszusi Központban legalább ekkora érdeklődés mellett mutatkozott be ez a jazztörténeti jelentőségű big band.
A Müpa a hazai koncertélet szentélye. A kapunyitás előtti pánikra a „pszichológusuk” a jazzkedvelőknek is megtalálta a leghatásosabb ellenszert. Emlékszem, egy éve pont erre a koncertre készültem (tavaly július 6-án lett volna). Klasszis fellépőket hívtak tehát. Ez valójában nem egy produkció, ők a jazz egészét, múltját és jelenét egyszerre reprezentálják. New York válogatott zenészeiről van szó.
Tavaly júniusban már nagyon készültünk, aztán közbejött a járvány, ősszel felcsillant a remény, talán mégis, aztán kiderült, mégse. Idén júniusra enyhült a helyzet, a sorompók felnyíltak, így a Harmónia Jazzműhely tradicionális nyári évadzárójára végre ideutazhatott Luiza Zan, így mindenki örömére csak összejött a román énekesnő és a Gyárfás Istvánnal kiegészült Sárik Péter Trio várva várt koncertje.
A múlt héten két napon át jazz-zenész palántáké volt a Budapest Jazz Club nagyterme. Két nap összesen 8 zenekar léphetett végre színpadra közel másfél éves kihagyás után.
A vírushelyzet javulásának, és az egyre több szabadságot adó korlátozó intézkedéseknek köszönhetően a zártterű klubok is sorra nyitják kapuikat a közönség előtt. A nyár beköszöntével pénteken a nagy múltú Márványteremben is több mint fél év kényszerszünet után, a hasonlóan nagy múltú „Klasszikus és Jazz” sorozat idei nyitányán, Bágyi Balázs zenekarával közönség előtt mutathatta be „Satie in Jazz” című új, a francia zeneszerző, zongoraművész ihlette kompozícióit, és szerzeményeinek átdolgozásait. Az este hétkor kezdődött ősbemutatón a hét éve alakult New Quartet felállása, ahogy az elmúlt öt évben megszokhattuk, nem változott, így szaxofonon az Ávéd Jánost váltó Soso Lakatos Sándor, zongorán Oláh Dezső, bőgőn Oláh Péter, és a dobokon természetesen az alapító-zenekarvezető Bágyi Balázs játszott.
Nem egyszerű az újranyitás – már másodszor egy év alatt – főleg, ha tudjuk, csak az oltottaknak van lehetőségük beülni egy koncertre. Ráadásul a bezártság alatt megváltoztak a szokások, otthon töltötte ideje nagy részét mindenki, ezután nehéz a kimozdulás – pedig megéri.
Aligha kell bizonygatni, hogy mennyire éhes a közönség a kultúra minden formájára, ilyen – a háborúkat leszámítva – példátlanul hosszú kényszerszünet után. Jártamban-keltemben ezt tapasztaltam mindenütt, az Opustól a BJC-ig, az iF-től a MoM-ig. Újra indulunk azzal a reménnyel, hogy lassan minden visszatér a normál kerékvágásba. Kedden este a Háló Jazzklubban is valamilyen szokatlanul ünnepélyes hangulatban került sor egy rendhagyó duó koncertjére, amelyben Antal Tibor hegedült és Gyárfás István gitározott.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
26
|