A jazz oktatása nem új keletű a dél-zalai városban, hiszen a ’80-as évek második felében itt tanított a több évtizede Helsinkiben élő Süle László. Az azóta felnőtt jazz-generáció a zenei alapok elsajátítása után Budapesten, Grazban, Bécsben és Rotterdamban folytatta a tanulmányait. Egy újabb mérföldkő volt a jazz oktatása területén, amikor Márkus Tibor és Eckhardt Gábor Szombathelyről Nagykanizsára tette át a klasszikus és jazz zongora kurzusát. Az évek óta megrendezésre kerülő nemzetközi nyári tábor során Márkus Tibor jazz improvizációs órákat tart a fiatal tehetséges tanítványok számára. Joggal kérdezhetnénk, hogy mi a helyzet a Nagykanizsán tanító tanárokkal? Többek közülük a Kanizsa Big Bandben játszanak sok éve, de klasszikus zenét oktatnak. Igényként felmerült a helyi zenetanárok részéről az, hogy a jazz elméleti és gyakorlati kérdéseivel mélyebben szeretnének megismerkedni. Ezt szolgálja a Binder Károly és Borbély Mihály által vezetett kurzusok, amiket évről-évre új tematikával közelítenek a jazz és az improvizáció témájához. A Bartók és Kodály zenei univerzumának megjelenése a kortárs improvizációban című előadássorozat már az elnevezésében is figyelemfelkeltő, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy milyen reneszánszát éli a két világhírű zeneszerző munkásságának elemzése a jazz területén. Különösen Bartók Béla és a jazz kapcsolata témakörben számtalan írás, tudományos munka látott napvilágot az elmúlt évtizedben.

A szervezők az immár harmadik alkalommal tartott továbbképzésre keresve sem találhattak volna méltóbb helyszínt a Magyar Plakát Háznál, ahol éppen a Ludvig Nemzetközi Művésztelep gyűjteményes kiállítása adta a hátteret. Baráth Adrienn a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés AMI igazgatójának rövid bevezetőjét követően Binder Károly a jazz keletkezésének történetét idézte fel és azt is vázolta, hogy hol tart ma a jazz. Bartók és Kodály zenei világáról szólva az előadó kiemelte a magyar népdalok harmonizációjának fontosságát. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy Bartók és Kodály kompozíciós technikájának meghatározó része a tengelyrendszerben való gondolkozás. Bartók Béla olyan zenei világot hozott létre, olyan kompozíciós és összhangzattani rendszert alkotott, amit a jazz-zenészek kiválóan tudnak használni. A kurzus első blokkjának lezárása után következett a gyakorlati bemutató, ahol Binder Károly és Borbély Mihály egy-egy szerzemény elhangzása után – a kiosztott kották alapján – közösen elemezték az elhangzott darabokat. Az improvizációval kapcsolatban megemlítették az ösztönös rögtönzést, ami főként a jazz kezdeti időszakára volt jellemző. A jazz korai stílusaiban – főleg ha abba gondolunk bele, hogy a zenészek nagy része még kottát sem tudott olvasni – még elment a zeneelméleti háttér nélküli ösztönös improvizáció, de később a jazz fejlődése során már elengedhetetlenül fontossá vált az elméleti tudás, főként a modern jazz stílusaiban. A továbbképzés lezárásaként az interaktív programon szó esett azokról a módszertani technikákról, amik segíthetik a tanulók felkészítését. Az itt elhangzó kulcsszavak: a ritmus, a fokozatosság elve az elméleti tudásfejlesztésében, a játékosság, mint megközelítés, a dicséret és a biztatás.

Fotó: Halász Gyula
Nagykanizsa, Magyar Plakát Ház, 2020. október 11.