A klub vezetői: Schön György és Deseő Csaba

Az ünnepi est programja visszatekintésekkel kezdődött, amelyeket megőrzött számunkra a technika. Mivel a klub művészeti vezetője, Deseő Csaba és a vendégművész, Tony Lakatos barátsága nem kevesebb, mint 45 évre nyúlik vissza, elsőként részletet láttunk a korabeli tévé népszerű „Egymillió fontos hangjegy” c. könnyűzenei adásából  – 1979-ből! Csaba vérpezsdítő funky zenét játszó együttesében az ifjú Lakatos Tóni tenorozott!

Ezt követően a Háló Jazzklub legelső koncertjeiből láttunk rövid részleteket: Fritz Józsi együttesét, Fábián Julit Gyárfás Pista triójával, a Tommy Vig–Oláh Kálmán duót, Micheller Myrtillt Pintér Tibivel, Révész Ricsivel és Sárkány Sanyival, és végül Vukán Gyuri szólózongora koncertjét. (Amikor a kamera megkerülte a zongoristát, a nézőtér első sorában feltűnt e sorok írója és hat éve elhunyt felesége…) És bizony a Hálóban egykor fellépett kiváló művészek közül sincs már közöttünk Juli és Gyuri, de sok más muzsikus sem Csepregi Gyulától Mohay Andrisig!

Az ünnepi élőzene segítségével visszatértünk a jelenbe! Parádés koncertnek nézhettünk elébe, hiszen a nemzetközi jazz színpad kiemelkedő tenorosa társaságában Szakcsi Lakatos Béla Jr. játszott zongorán, a mindössze 35 éves, de már legalább két évtizedes fényes pályával bíró Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött és a formáció legfiatalabb tagja, Éles Máté dobolt.

Tóni nagyon bölcsen a Nagy Amerikai Daloskönyv sztenderdjeit tűzte repertoárjára, amellyel fényesen igazolta azon közhely igazságát, mely szerint a jazzben nem a „mi”, hanem a „hogyan” a lényeg. Az előadott hét gyöngyszem katartikus előadásban került sorra, felejthetetlen élményt nyújtva a jelenlévők számára! Két Jerome Kern örökzöld, két Schertzinger és egy-egy Youmans és Cole Porter sztenderd került sorra. Külön kiemelném Billy Strayhorn ritkán játszott meseszép balladáját, ami – véleményem szerint – az est csúcspontja volt. De minden muzsikus csúcsformában játszott. Ráadásul az is hozzájárult az extra zenei élvezethez, hogy a szólók terjedelmesek lehettek, hiszen az effektív játékidő legalább két teljes óra volt, ami azt jelenti, hogy átlagosan közel 20 perc jutott egyre!

De ilyen kolosszális tenorszólókat nem is tudom mikor és hol hallottam, ugyanez mondható el Szakcsi Jr. zongorajátékáról is. A második szett második tételét (Yesterdays) olyan, gyönyörűen felépített több perces piano-introval indította, amely elbűvölte a hallgatóságot, de még Tóni is felfigyelt rá. A koncert napján 35 éves Krisztián legalább 20 éves profi karriert mondhat magáénak. Mind vehemens kísérőjátéka, mind pedig lenyűgöző szólói nagy sikert arattak. Az ifjú dobos kellő respektussal kísérte három befutott „kollégáját”, Tóni két-három alkalommal tenor-dob „párbeszédet” rögtönzött vele, ami különleges színfolt volt a zenefolyamban.  

Tóni játékáról csak a legfelső fokon lehet beszélni. Vitathatatlanul a leg(el)ismertebb magyar jazzmuzsikus a világban, az európai jazzéletnek pedig kifejezetten magasan jegyzett szereplője. Lemezek tucatjait készítette Amerikában is olyan ottani jazz-nagyságokkal, mint Jim McNeely, Joanne Brackeen, Kirk Lightsey, Cecil McBee, George Mraz, Al Foster, Adam Nussbaum, Billy Drummond, Kevin Mahogany és sorolhatnánk végtelen hosszan. Többszáz lemezen működött közre, de saját nevén is több tucat albuma született. A koncerten is azt az erőlködésmentes, mégis feszes, lendületes, szabadon szárnyaló játékot produkálta, amit annyira szeretünk. Egyszerre zenei és vizuális élmény Tóni játékát figyelni – és élvezni!

Egyébként a két félidőt elválasztó szünetet követően a hagyományos beszélgetés következett az est „főszereplőjével”, ezúttal persze Tóni volt a „nyilatkozó”, akit a köztük fennálló félévszázados barátság okán Deseő Csaba kérdezett.  Az első kérdés a pályaválasztásra vonatkozott. Tony is, Roby öccsével együtt sok generációs muzsikus felmenőkkel rendelkezik, akit ugyancsak hegedűsnek szántak. Neki azonban a papája gyűjteményében lévő 1958-as Coltrane-felvétel, a „Good Bait” döntötte el a sorsát, ami annyira lenyűgözte, hogy a szaxofon mellett döntött. Csaba és Tóni felidézték a korábban már említett tévéfelvételt, a Finn Rádió meghívására együtt lebonyolított Helsinki-i vendégszereplést Gárdonyi Lacival, aki ma a bostoni Berklee College of Music tanszékvezető professzora. Szó esett arról a „fegyvertényről” is, amikor Michael Brecker betegsége miatt Tony-t kérték fel szólistának a Frankfurti Rádió Big Bandje által készített komplett Porgy and Bess dupla album felvételére! Tóninak továbbra is két helyen van otthona: Német- és Spanyolországban, de sokszor látogat haza. Legfrissebb „projektje” pedig a szellemes „Organisation” névre keresztelt tenor-Hammond orgona-dob felállású trió.

Alig lehetett véget vetni a forró hangulatú koncertnek, de mivel a Háló egy belvárosi lakóház földszintjén van, a megállapodás szerint este 10-ig lehet zenélni. A Tangerine végén Máté olyan parádés dobszólóval búcsúztatta a közönséget, hogy miközben élveztem a fantáziadús megoldásait, komolyan aggódtam, hogy mi lesz. Tóni pedig mindkét szettet a „Happy Birthday” dallamával zárta, lévén szeptember 20-a Krisztián születésnapja. 

És a záró mondat mi más lehetne, (amit Schön Gyuri, a Háló jazzklub vezetője is – hivatkozva korábbi beszámolóimra – idézett tőlem):  AZ ÉLŐ ZENÉT, A JELENLÉTÜNKBEN SZÜLETŐ MŰVÉSZETET SEMMI SEM TUDJA FELÜLÍRNI!

A koncert programja:

I. félidő

• I Remember You (Victor Schertzinger – Johnny Mercer)
• Without A Song (Vincent Youmans – Billy Rose – Edward Eliscu)
• My Little Brown Book (Billy Strayhorn)
• Just One of Those Things (Cole Porter)

II. félidő

• Nobody Else but Me (Jerome Kern – Oscar Hammerstein II.)
• Yesterdays (Jerome Kern – Otto Harbach)
• Tangerine (Victor Schertzinger – Johnny Hartman)

Közreműködtek:

 Tony Lakatos   tenorszaxofon
Szakcsi Lakatos Béla Jr.    zongora
Pecek Lakatos Krisztián   bőgő
Éles Máté    dobok

A cikk szerzője Tony Lakatossal.

Háló Jazzklub (150. klubest), 2024. szeptember 20. 

 Fotó: Sztraka Ferenc