Személyében egy igen sokoldalú művészt köszönthettünk a színpadon, aki előadói tevékenysége mellett tanít, komponál, hangszerel és zenei rendezőként is kipróbálta magát.

Gondolkodtam, hogy kell-e bármit írni a száz éve született Barney Kesselről – némi kérdezősködés után arra jutottam, hogy nem árt, ugyanis a fiatalabb jazzkedvelők egy része sajnos már nem ismeri a munkásságát. A magyar gyökerekkel rendelkező Barney Kessel a múlt század közepének egyik legjelentősebb gitárosa volt, a modern jazzgitár játék egyik megteremtője. Több, mint hat évtizedes, a modern jazz nagy korszakain átívelő pályafutása alatt számtalan kiváló felvételt készített a legnagyobb muzsikusokkal, többek közt Charlie Parkerrel, Oscar Petersonnal és Ray Brownnal is.

A műsor gerincét nem meglepő módon Kessel leghíresebb felvételeinek interpretációi alkották, többségében ismert sztenderdek.  A számok közt Juhász Gábor mesélt a művészről, valamint a hozzá fűződő különleges viszonyáról – ettől az egész koncert sokkal érdekesebbé, élményszerűbbé vált, mintha egyszerűen csak eljátszották volna a számokat. 

A műsor az előadott kompozíciók jellegében, hangulatában és hangszerelésében meglehetősen egységes volt, így nem tartom értelmét egyenként írni a darabokról (setlist a cikk végén). A cool-korszakra emlékeztető hangszerelés két meghatározó eleme természetesen Juhász Gábor gitárja és Holló Aurél vibrafonja volt, megítélésem szerint mindvégig egyensúlyban és összhangban. A két hangszer egyaránt kifejezetten kellemes hangszíne egymással váltakozva vagy egymást kiegészítve, érzékien kényeztette a fület, szinte tapinthatóan mindenki a zene hatása alá került a teremben. Nyugodtan elmondható, hogy a könnyen befogadható harmóniavilágú, jó érzékkel összeválogatott kompozíciók szinte tökéletes hangzással megszólaltatva teljesen elbűvölték a közönséget, amely egyébként elég sokszínű volt, a reakciókból láthatóan-hallhatóan nem csak kifejezetten jazzkedvelőkből állt.

A koncert után sokat gondolkodtam, hogy mitől szólt ez a kvartett ennyire jól? Az anyag ismételt, otthoni meghallgatása világított rá arra, hogy a hangszínek mellett a tempók és az arányok is mindvégig nagyon jól voltak megválasztva. A kvalitatív jellemzőkön túl persze az igazi titok: az alázat egymás és a zene iránt, ami mindvégig érezhető volt.

Bár ahogy fentebb írtam, nem tartom szükségesnek a darabokról egyenként beszámolni, egyet mégis kiemelnék, amely számomra az este csúcspontját jelentette: a koncert második felében hallottuk Michel Legrand „What are you doing the rest of your life” című balladáját. Emlékezetes a vibrafon szinte éteri hangszíne, de igazságtalan lenne bármit kiemelni, az egész kvartett nagyon-nagyon közel volt a tökéletességhez ebben a dalban.

Holló Aurél játékát egyszerűen élmény volt hallgatni, ütői nyomán számomra meglepően sokszínűen, széles dinamikai skálán kelt életre a vibrafon. Improvizációinál mindig az volt az érzésem, hogy szívesen hallgatnám még tovább. Nem tudom mennyit tudtak együtt gyakorolni, de kiválóan élt együtt a zenekarral.
Juhász Gáborral elfogult vagyok, mert játékstílusa egész egyszerűen nagyon közel áll hozzám. Szokás szerint igényesen felépített szólókat, ízléses, jó arányú kíséreteket hallottunk, a gitár kiválóan szólt.
Jeszenszky György mai dobolása úgy volt nagyszerű, hogy egyetlen öncélú ütés sem volt a játékában. Alázattal, mégis elegánsan játszott, csakúgy, mint Kovács Zoltán.

Vendégként csatlakozott az utolsó néhány számra Jevgenyij Ponomarjov orosz zongorista, akiről a koncert alapján csak a korlátozott benyomásunk lehet, az minden esetre rövid idő alatt is kiderült, hogy kiváló muzsikus.

Holló Aurél és a Juhász Gábor Trió egy kiváló estét szerzett mindannyiunknak. A műsor ékes bizonyítéka volt, hogy létezik magas színvonalú jazz, ami ugyanakkor szélesebb közönségnek is képes befogadható élményt adni - ahogy az a műfaj hőskorában volt.

Setlist:

1. Nagasaki (Harry Warren)
2. Moon River (Henri Mancini) 1961, Breakfast At Tiffany’s
3. A Foggy Day In London (George Gershwin) 1954, Kessel Plays Standards
4. How Long Has This Been Going On (George Gershwin) 1954, Kessel Plays Standards
5. East Of The Sun (Brooks Bowman) 1957, El Tigre
6. It Might As Well Be Spring (Richard Rodgers) 1954, Oscar Peterson, Ray Brown, Barney Kessel

1. Joy Spring (Clifford Brown) 1963, Barney Kessel Swingin’ Party at Contemporary
2. On Green Dolphin Street (Bronislaw Kaper) 1957, The Poll Winners (Barney Kessel, Shelly Manne, Ray Brown)
3. What Are You Doing The Rest Of Your Life (Michel Legrand) 1983, Solo
4. It Could Happen To You (Jimmy Van Heusen) 1957, The Poll Winners (Barney Kessel, Shelly Manne, Ray Brown)
5. Summertime (George Gershwin)
6. Now’s The Time (Charlie Parker) 1963, Barney Kessel Swingin’ Party at Contemporary

Ráadás: I’ve Got Rhythm (George Gershwin)

Harmónia Jazzműhely 6 Budapest Jazz Club, 2023. október 20.
Fotó: Csíkos Gábor