A jazztanszakon Babos Gyula és Horányi Sándor tanítványaként 2004-ben végzett Lamm Dávid  a Balázs Elemér Group eddig leghosszabb ideig regnáló felállásában tűnt fel, de saját zenekara, a Delalamm, valamint a Hendrix Project és Dés Andrással alkotott duója mellett számos sikeres formációban, többek között a Csanyi - Lattmann kvartettben, Dés László, valamint Egri János formációiban is megismerhette a közönség az évek során. A csodálatos énekesnők, Hajdu Klára, Palya Bea, Szalóki Ági zenekarai, Szőke Niki 'B' Verzió Projektje mindenképp kiemelendő, hasonlóan fontos periódusai pályafutásának, a felsoroltak közül Szalóki Ági lemezein való közreműködéséért több ízben is Fonogram-díjat kapott.

Mindig nagyszerű élményt adó koncertjein volt, hogy Dávid a karibi zene világát mutatta be fanyar humorú történeteivel fűszerezve, volt, hogy magyar népdalfeldolgozásokkal vagy éppen rap zenével állt közönség elé. Sokoldalúsága 2010 decemberében megjelent első önálló „1st the 1 (…then the other)” című CD-jén is megmutatkozott. Akkor nem sejthette, hogy a kedvező fogadtatás ellenére, a következőre kilenc évet, 2019 decemberéig kell várnia. Az „Invisible” melynek címe értékvesztő világunk figyelmén kívüli, láthatatlanul alkotó művészekre, értéket hordozókra utalt, végül a viszontagságok ellenére sem maradt láthatatlan, Dés László ajánlására a TomTom Records kiadta az anyagot, és a következő év elején a lemezbemutató is létrejött a MÜPA Fesztivál Színházában.  Ahogy négy évvel ezelőtti lemezbemutatóján, és eddig nevén megjelent lemezein, Dávid erre a jó részt új kompozícióit bemutató, múlt szerdai koncertre is igyekezett minél több olyan muzsikust hívni, akivel szeret játszani. A Fesztivál Színházban új lehetőséget kapva, szerzeményei és néhány a gondolatkörbe illő standard megszólaltatásához most is a pályafutása során megszeretett muzsikusokból verbuvált zenekart és hívott vendégeket. Az alap kvintettben Fekete István trombitán és Bacsó Kristóf tenorszaxofonon játszott, Barcza Horváth József bőgőzött és basszusgitározott, a jó részt Berlinben élő Snétberger Toni dobolt, közülük Fekete István és Snétberger Toni az „Invisible” bemutatóján is játszott.  

A nyitószám, a „Take Off” után újabb instrumentális Lamm Dávid szerzemény, a „Citrom” következett, és a kvintetthez még egy gitáros, az első vendég, a régi ismerősből az utóbbi években igaz baráttá, az egyre több közös zenélés közben alkotótársává vált Bende Zsolt is csatlakozott.

Steve Swalow 1966-ban írt, először Gary Burton The Time Machine trió lemezén megjelent, majd számos, főleg gitárosok (például Scofield is) készítette feldolgozást megélt „Falling Grace” különleges harmóniája és tonalitása elsősorban Dávidnak kínált improvizációs lehetőséget, amit alaposan ki is használt. A COVID vírus szövődményeinek következtében 92. születésnapja előtt elhunyt legendás zongorista, Barry Harris emlékére a világjárvány idején íródott „BlueBarry” a bebop éra szépségeit emelte át jelen időbe. Eredetileg egy 1941-es film betétdala lett volna a „You Don't Know What Love Is”, Gene de Paul szerzeményét azonban a premier előtt kivágták, végül később mégis megismerhette a közönség, Carol Bruce elénekelhette az 1942-ben bemutatott Behind the Eight Ball című vígjátékban, és miután Miles Davis 1954-ben felvette a dal instrumentális változatát, standard lett belőle. A „The Thrill Is Gone” szerzője, Roy Hawkins is felkerült dalával 1951-ben a Billboard R&B lista hatodik helyére, de a dögös blues a 70-es években, BB King nagy sikereként vált ismerté világszerte. Az izgalom fokozódott, mikor Danyi Diána és a négy éve a vonós szekcióban is játszott Fellegi Anna után Dávid Dés Lászlót is színpadra szólította.

A „Claire” Dávid szerelmi vallomása, akinek szólt, a nézőtéren meghatódottan velünk együtt tapsolhatott. Az idill után dráma, „Brother Can You Spare a Dime?”, teszi fel a dühös kérdést Yip Harburg szövegíró, Jay Gorney a nagy gazdasági világválság egyik legismertebb amerikai dalában. A „testvér, van egy filléred számomra” az amerikai álmot kereső emberről szól, aki akár gazdálkodóként, akár munkásként, vagy akár I. világháborús veteránként mindenét elvesztette, akinek becsületes munkáját nem fizették ki, aki a Wall Street összeomlása után koldulni kényszerült. Meglepő módon egy Broadway musical az 1932-es „Americana” betétdalaként vált ismertté, abban az évben, mikor az amerikai férfiak 25 százaléka munkanélküli volt. Új visszatérő vendég érkezett, Zeek, akinek rövid, de annál hangsúlyosabb rap „monológjai” most is a zene szerves részeként szólaltak meg a női vokállal.

Hajdu Klára 2013-ban megjelent „Come with Me” lemezére is felkerült „In Vain” című szerzeményét Dávid ezúttal áthangszerelte, és ennek fő okát be is konferálta. A pár éve Berlinben élő, 1944-ben született legendás vibrafonos, David Friedman nagy ováció közepette lépett színpadra. A 60-as években tagja volt a New York-i Filharmonikusok és a Metropolitan Opera zenekarának, a hetvenes években a jazz felé fordulva pedig olyan kolosszális muzsikusokkal játszott és készített lemezeket, mint Chet Baker, Wayne Shorter, Joe Chambers, Hubert Laws, Horace Silver, sőt, a korántsem teljes listán Yoko Ono is megtalálható. Szólóit és Dés László hasonlóan fantasztikus szólóját a zenésztársak is megtapsolták.

Dávid vele játszotta duóban Arthur Schwartz „You And The Night And The Music” című szerzeményét, majd Horace Silvertől a zenekarral előadott „Peace” közben tovább csodálhattuk a nyolcvanéves Friedman virtuozitását. A két standard feldolgozás után újra Dávid szerzeményei kerültek a repertoárba, a „Rain” és végül a project címadója, a „Skidaddle”.   

Az anyag a tágan értelmezhető „contemporary jazz” címkét bármelyik szaklaptól megkaphatná, a mai életérzést visszaadó, finom ízléssel írt és hangszerelt, többnyire groove-os alapú, a jazzt rap, hip-hop, funky elemekkel ötvözött, énekkel fűszerezett számok, és a témához illő, jól válogatott, kreatív standard feldolgozások követték egymást. A dalszerzés közben Dávid angolul gondolkodott, de a zene hangulatának és szellemes konferálásainak köszönhetően a szövegek üzenete is eljutott a közönséghez. Az eklektikus darabok, a sokszínű zene egységgé fonódott, egy mai világban a visszásságokat olykor dühösen, olykor fanyar humorral feltáró, emellett mindig szépséget kereső, gondolatait több stílusban is magával ragadóan kifejező muzsikus világképét tükrözve. Dávidnak mindehhez sikerült csodálatos játszótársakat megnyernie, akik legalább olyan jól érezték magukat a színpadon, mint a közönség a nézőtéren. Újabb remek koncert került a MÜPA Jazzműhely sorozatába, természetesen a ráadás sem maradhatott el. Slusszpoénként a „Scram” zárta az estét.

Müpa, 2024. május 22.

 Fotó: Somogyvári Péter