A Fonóban a Borbély Mihály Balkán Jazz Project és Dresch Mihály közös koncertje után, a szardíniai szaxofonos „The Crossing” formációja következett Lukács Miklóssal, és a végén egy nagy pillanatokat hozó, közös örömzenélésre is sor került a ráadások közepette. Azóta lettem Favata fan, mert a népi gyökereket a kortárs áramlatokkal bátran ötvöző zenéje újra felhívta figyelmem az örvendetes világhálós szabadság adta amerikai dömping közepette, a hajdanán a vasfüggöny mögött kicsit jobb lehetőség híján követett európai jazz napjainkban is sokszínű gazdagságára. Az ő szűkebb hazájában szervezett fesztivál a hegyekből tengerre néző, korahajnali napfelkeltés koncertje ötletét vette át Kleb Attila is, mikor a Gellért hegyről a Dunára nézve ugyan hiába vártuk a felhők takarta nap előbukkanását, de a kurátorok zenéje csodálatos élményt adott. Mindez többeknek is olyan bizalmat ébresztett Favata zenéje iránt, hogy az Ybl Miklós tervezte, 1942-től az olasz állam tulajdonába került épület 1865-től 1902-ig, a Parlament megépüléséig az Országgyűlés Képviselőházának székhelyéül szolgáló terme színültig megtelt. A Földközi-tenger térségében történészek szerint 3000 éve kialakult egyik legősibb, többszólamú éneklési mód, és a fellépő „a cappella” együttes történetét, az intézet igazgatója, Gabriele La Posta úr csinos tolmácsa segítségével vázolta az egykori honatyák helyén ülő közönségnek.
Bitti egy mindössze alig 3000 fős kistelepülés Szardínia hegyekkel borított vidékén, 550 méter magasságban fekszik, de a sziget egyik legértékesebb ékköve, ahol a többszólamú éneklés több évszázados hagyománya szinte háborítatlan formában maradt meg. Az egyedülálló énekstílus, a „cantu a tenore” nemzedékeken át öröklődő hagyomány gyökereit a helyi multimédiás Tenor Énekmúzeumban is megismerhetjük, de szerencsés időben érkezve Bitti utcáin is, a helyi rendezvényeken. Emellett a kezdetek óta részt vesznek fesztiválokon Olaszország-szerte és külföldön, az egyik csoport, a „Remunnu 'e Locu” Peter Gabriel, Steve Coleman, Lester Bowie és Frank Zappa koncertjein is fellépett. Az 1995-ben alakult „Mialinu Pira” együttes négy tagja, kikkel Enzo Favata érkezett, szintén büszkélkedhet különleges koncertekkel, hatalmas sikerrel léptek fel a Vatikáni Karácsonyi koncerten, a betlehemi Születés Templomában és Európa szinte összes országában, és ahogy előzőleg a Liszt Ferenc téri Borbély koncert ráadásában is, spontán ízelítőt adva eredeti hangzásvilágukból, amelynek archaikus nyelvét kedden bővebben megismerhettük.
Enzo Favata szopránszaxofonjával és Omar Bandinu jó ízléssel használt elektronikus effektjeivel kialakult szférikus hangulatba kapcsolódott énekével Marco Serra, Bachisio Pira és Arcangelo Pittudu. Egybefolyt a múlt és jelen. A pásztorokról, természettel való kapcsolatukról szóló polifonikus dalok egy megőrzött népi világot és annak hagyományait a mához szólva elevenítették fel. Váltották egymást a táncos (lestru, dillu, seriu, passu torrau) és lassú (isterrita, boch'e notte) ritmusok, Favata basszusklarinét szólója után Omar Bandinu is csatlakozott az énekesekhez. Repertoárba kerültek ismert, és ismeretlen kortárs szerzőktől származó profán versek népdallá vált változatai, hallhattunk a körmeneteken a védőszenteket dicsőítő egyházi énekeket. Favata a dorombot is megszólaltatta, melynek köszönhetően egy kis szárd pásztortánc bemutatót is kaptunk.
Ahogy Borbély Mihály számos formációjában a Kárpát-medence népzenéjét ötvözi a jazzel, Enzo Favata Szardínia kincseiből merítve alakítja zenéjét. A hagyományokat tiszteletben tartva, de finoman elemelve, új hangzással gazdagítva hoz létre új zenét. Nem múzeumba visz, inkább megmutatja, hogy az ősi többszólamú énekek hogy kelhetnek életre a hegyekből leérkezve szerte a világon, amit korunk városi embere is csodálattal tud befogadni. Az Olasz Kultúrintézet támogatásával és a Festival Musica Sulle Bocche partnerségével létrejött koncert csodálatos élményt adott. A „Mialanu Pira” együttes és Enzo Favata óriási sikert aratott, és a vastapsot boldogan fogadva Bitti énekesei boldogan dobálhatták a magasba sapkáikat.
Jazzfest Budapest, Olasz Intézet, 2024. május 14.
Fotó: Somogyvári Péter