Házigazdaként április második keddjén kezében a klub egyik lelkes látogatójától az erre a még nem jubileumi alkalomra is kapott csillaggal Urbán Orsi Group koncertjét konferálta be a klub vezetője, Schön György.

Az énekesnő 2022-ben alakult zenekarában férje, Kollmann Gábor szaxofonozott, a hozzá a BJO nagyzenekarban kötődő Birta Miklós gitározott, és a saját kvintettjében is játszó Hárs Viktor basszusgitározott, valamint Orsi egykori évfolyamtársa, Banai Szilárd dobolt. Mint a beharangozóból is kiderült, és amit a koncerten végig szellemesen konferáló, az elhangzottakról sok érdekességet megosztó Urbán Orsi a bevezetőjében elmondta, a repertoárt főleg a hozzá közelálló, groove-os hangzású dalokból válogatta, a feldolgozások hangszerelése is ebbe az irányba történt. Már az elsőként játszott, a kortárs géniuszok árnyékában anno kevesebb figyelmet, de több Grammy-jelölést kapott amerikai szaxofonos, Eddie Harris a jazz történetébe is beíródott szerzeménye mindezt remekül illusztrálta.  Harris először az 1965-ös „In Sound” albumán megjelent „Freedom Jazz Dance” Miles Davis látókörébe is bekerült, és a legendás, a modern bop egyik mérföldkövének tartott „Miles Smiles” lemezen már az egész jazzvilág megismerte. Harris később maga is több változatban játszotta koncertjein és lemezein, formációi kiváló zongoristái, Cedar Walton, majd Jacky Terrason lélegzet elállító futamait most Birta Miklós gitárjára hangszerelve élvezhettük. A gitár fontos szerepet kapott az újabb szaxofonos szerző, Stanley Turrentine 1970-ben, a Blue Note évek után, már az akkor a fúziós jazz felé nyitottabb CTI kiadó gondozta „Sugar” címadójában, Freddie Hubbard, George Benson, Ron Carter, Lonnie Liston Smith és Billy Kaye közreműködésével. Az ezredforduló után Turrantine tovább nyitott a smooth jazz és az R&B felé, és „Do You Have Any Sugar?"címmel Niki Harris énekesnővel felvette híres szerzeménye új változatát, amelyet a kritikusok inkább szacharinhoz, mint cukorhoz hasonlítottak. Orsi feldolgozása megőrizte az eredeti cukor ízeit, markánsabbá téve az énekelt verziót. Bár pályafutását saját képére formált, egyből felismerhetően előadott country dalokkal kezdte, de azóta műfaji korlátok közé nehezen sorolható Joni Mitchell  a hetvenes évek közepétől egyre inkább a jazz felé mozdult el, és finoman távolodott folk és pop gyökereitől. A 1976-ban készült „Hejira”, amelyen Jaco Pastorius basszusgitározott, a kanadai énekes-dalszerző nyolcadik stúdióalbuma, és lírai, szerteágazó dalok jellemzik. A magánéleti válsággal küzdött Mitchell gyakran utazott ekkor különösebb cél nélkül keresztül-kasul Amerika szerte, és útjai során születtek jazz orientált kompozíciói, többek között az Orsi választotta „Black Crow” is. Everything’s Alright – énekelte Kevin Mahogany Kollmann Gábor szerzeményét a Budapest Jazz Orchestra 2007-es lemezén, és azóta közkedvelt standard lett hazánkban. Többen énekelték, különböző felfogásban, köztük Malek Andrea és természetesen Urbán Orsi is, én neki hittem el leginkább, hogy minden rendben van. Gyertyafény csillan a boron, meghitt hangulat, mindezt William Eaton szerzeménye, az „In the Winelight” hozta, mely Grover Washington feldolgozásában vált a legjobb jazz fúziós előadás kategóriában Grammy-díjassá, énekelt változatát pedig Kurt Elling „Man In the Air” című lemezén ismerhettük meg. A bor fényét, igaz nem gyertyafénynél, rövidesen a büfébe tesztelhettük.

A hagyományok szerint a szünetben sor került a fellépőkkel egy beszélgetésre, Schön György kérdéseire Urbán Orsi és Kollmann Gábor feleleveníthette zenei pályafutásuk főbb állomásait, beszélhettek tapasztalataikról, terveikről. Kiderült, a Háló Jazz Klubban mindketten külön-külön már többször felléptek, de együtt még csak egyszer, mégpedig 2015. szeptember 8-án, Révész Richárddal trióban.

A házaspár külön-külön, de az utóbbi időben együtt is számos formációban játszik, és emellett mindketten tanítanak az LFZE Jazz Tanszékén és a Bartók Konzervatóriumban. Orsi nyolcéves korában kezdte zenei tanulmányait, első hangszere a zongora volt. Sokévi zongorázás és a gimnázium után felvételt nyert az ELTE Tanárképző Főiskolára, ahol ének-zene, karvezetés szakon diplomázott, majd az LFZE jazzének szakán második diplomáját is megszerezte. Főiskolás évei alatt szaxofonozni is kezdett, de nem ennek, inkább számítógépes ismereteinek köszönheti házasságát Kollmann Gáborral, aki ezen ismeretekben kevésbé jártasként őt kérte meg diplomamunkájának digitalizálására. Végül elmondta, szereti a minőségi, jó zenét, és szeret énekelni, hisz a zene erejében, legyen az szomorú vagy vidám, bonyolult vagy egyszerű. Hiszi, hogy az emberek szeretnek jó zenét hallgatni, csak merni kell adni. A Háló közönsége tanú rá, hitében a folytatásban is bizonyosságot szerezhetett.

A második részben Orsi dalszerzőként is bemutatkozott, a 2012-ben megjelent „Mindig játék” lemezéről ismerhető két saját számmal, először a „Szavak”, majd a „Most mi van?” hangzott el új hangszerelésben, újra a jazz fénye felé vonva figyelmünket. A BJO George Gershwin születésének 125. évfordulója alkalmából a zeneszerző műveiből összeállított műsorából az 1935-ben Porgy és Bess című operához írt „Summertime” most „kiszenekarra” hangszerelve hangzott el. Gershwin eleve pentaton skálát használva, a korabeli afroamerikai népzene stílusában akarta megírni dalát, amely rövidesen olyan népdalként kezdett önálló életet, melynek történetesen a szerzői ismertek voltak. Ebben a hangszerelésben, és Orsi drámai előadásában még jobban kidomborodott a világ legismertebb és legtöbbet játszott zenéi közé tartozó dal blues jellege.

Miles Davis modális időszakában, 1958-ban első nagy kvintettje altszaxofonosa, Cannonball Adderley „Portrait of Cannonball” lemezéhez írta a „Nardis”-t. Miles a végeredménnyel nem volt elégedett. Idővel maga is játszotta, de tökéletesnek Bill Evans verzióját ítélte, akinek aztán számos albumán megjelent, és élete végéig repertoárjának fontos részévé vált. Azt ugyan, hogyan vélekedett volna Orsi feldolgozásáról, már soha nem fogjuk megtudni, a közönség tapsaiból ítélve, és az én szerény vélemény szerint is, méltó volt a múlt század egyik legnagyobb muzsikusához. Méltó lett volna a búcsúhoz is, de a közönség ráadást követelt, és mint tudjuk, egy ilyen kérésnek nehéz ellenállni, így hallhattuk az említett „Mindig játék” lemez címadóját is, a házaspár Mérai Katival írt kompozícióját.

Urbán Orsi karakteres, mély tónusú, talán leginkább a Budapesten is fellépett Lizz Wrightéhoz hasonlítható hangja sokféle zenei stílusban nyűgözte le a közönséget. Akár Gershwin műveiből, akár Sarah Vaughan repertoárjából állította össze műsorát, a legendás londoni 606 Clubtól, a Madách téren felállított színpadig sikert aratott, megtölti a BJC és az Opus nézőterét. Ő is azon énekesnők közé tartozik, akik őszinte átéléssel elő is adják a dalokat, felnőttként kezelve a közönséget nem cukiskodnak, ellenben érdekes háttér információkat osztanak meg dalaikról, és mindemellett, ami nem hátrány, élmény őket nézni is, mert csinos nők, akik mindig az alkalomhoz megfelelően öltözködnek. A Háló koncert zenei anyaga nagy részben groove-os hangzásra épült, a profi hangszerelésnek és természetesen a zenekar tagjainak köszönhetően egységes képet adva. Ehhez a dögös zenéhez nélkülözhetetlen, biztos alapokat adó Hárs Viktor és Banai Szilárd kellő alkalommal játszott szólói, Kollmann Gábor és Birta Miklós ezekre az alapokra építkező lenyűgöző játéka, mind egy csupa nagybetűs JAZZ élményt adott.

A 2008 októberében a Ferenciek terén nyitott, majd 2012 májusától 2019 januárjáig a Horánszky utcai Loyola Caféban működött Háló Jazz Klub úgy tűnik végre nyugodtan, hosszú távra tervezve folytathatja kulturális és közösségépítő tevékenységét az S4 felújított Semmelweis utcai termében. Érdemes áttekinteni a világhálón a klub eddigi jazzprogramjait felsoroló oldalt, és figyelemmel kísérni az újakat, amelyek közül a legközelebbi, a rendhagyó módon május 3-án, pénteken megrendezendő Szakcsi Jr. Renaissance koncert lesz.

Háló Jazz Klub 2024. április 9. 

Fotó: Somogyvári Péter