A lemez bemutatója nagyszerű időzítéssel, Szabó 88. születésnapja előtt 2 nappal, március 6-án volt az Opus Jazz Clubban. A zenekar nevével kiadott album nem egyszerűen egy tiszteletadás a leghíresebb magyar gitárművész felé, hanem Szabó életeseményeinek zenében leképzett érzelmi visszhangja, mivel majdnem az összes tétel (szám) a művész életéből merített eseményhez kapcsolódik.

          A lemezbemutatót felvezető számok (Horace Silver darabja: Opus de funk és Jimmy Raney dala: Five) után következett a lemez eljátszása. A 9 számos album dalainak mindegyikéhez Gyafi (Gyárfás István) mesélt egy történetet; a könnyebb megértés, kapcsolódás végett – hiszen a lemez összes darabjának ő a zeneszerzője. Így most sorra bemutatnám a történeteket (ahogy a koncerten is hallhattuk!).

A nyitódarab három barátról szól, akik többször játszottak együtt, illetve az életük egy szakaszában fontos viszonyítási pontjaik voltak egymásnak. Garay Attila, Szabó Gábor és Zágon Iván barátságáról szól a Three brothers {Három testvér}.

A fiú, akit beszippantott a hangszer, aki életét „már” csak a zenének kívánta szentelni; aki arról álmodozott, hogy egyszer a „nagyokkal” játszik igazi jazzt… (Guitar boy {Gitáros fiú}).

Az 1956-os forradalom elbukása után a három barát elhatározta, hogy elindulnak a még nyitott határon át Nyugatra. Viszont a pályaudvarra a megbeszélt időpontban már csak Szabó érkezett meg: Zágon Iván a családi nyomás hatására elállt a tervétől (így lehetett később Gyafi apósa), Garay pedig valami fertőzés miatti hasmenése miatt nem tudott/mert elindulni (East Railway station {Keleti pályaudvar}).

Az ígéret földje azonban nem rögtön jött el, még várni kellett a kiteljesedésére. (Way to the promised land {Út az ígéret földjére}). De az új világ végül befogadta őt. Nem úgy, ahogy képzelte: amerikai zenét játszva amerikaiul, hanem amerikai zenét játszva magyar elemekkel, háttérrel - azaz magyarul (New world {Új világ}).

Szünet után egy régi Gerry Mulligan-darabot (Bernie’s tune {Bernie dallama}) játszottak, majd folytatódott a lemez bemutatása. Mondanám, hogy ezután már a hangulat – és Szabó élete is – a csúcsra került (On the top {A csúcson}), mely hangulatában, eszközeiben az első latinos darab volt a koncerten.

Szabó Gábor honvágya, családi problémái, szakmai sikereinek visszaesése – például a nagy lemezcégével (¡mpulse!) való szakítása, saját kiadója csődje – barátja halála, kábítószerproblémája stb. olyan kényszerpályára helyezték, ahol fokozódott az őt körülvevő szakmai csönd érzése (Alone {Egyedül}).

          Szabó 1974-ben jött először haza. Ennek zenei vetülete a Way back home {Hazaút}. Innen már csak egy zenei összefoglalás, a szabói életműhöz konkrétan nem köthető, viszont szellemiségébe beilleszthető Guitar madness {Gitárőrület} következett – tulajdonképpen a zenekar művészi hitvallása! – a lemezbemutató utolsójaként. A ráadásban pedig Ray Brown örömzenéjével zárták a koncertet: Ray’s idea {Ray ötlete}.

A három gitáros egy színpadon – nyilván! – együttjátékukat és szólóikat helyezte előtérbe, de azért a kitűnően szereplő két kísérőnek is jutott játéktér. Az egésznek örömzene hangulata volt; a jelenlévők fenn és lenn egyaránt élvezték a muzsikát. A három gitáros a legtöbb számban külön is szólózott, s olykor együtt is serénykedtek, feleselgettek egymással. Számomra minden nagyon tökéletes volt, mindössze azt kifogásoltam, hogy Gyárfás és Rieger – nagyjából! – azonos típusú gitárja ugyanabból az erősítőből szólt, hasonló színkeverésben. Ezt 2 szám kivételével – ahol mindez csodálatos összhangokat eredményezett (Alone, Way to home) – inkább kicsit zavarónak éreztem.

A csöppet sem egyszerű szabói karrierből adódóan blues és ballada csak 1-1 szám erejéig illusztrálta az életművet (New world, Alone), és latinos hangok is csak egyszer; a csúcson szólaltak meg (On the top).

A lemez:

Giutar Madness: ÷ (Hommage à Gábor Szabó)
STS-CD-059, kartontok.
Magánkiadás: 2024.

Aki a lemezanyagát szeretné meghallgatni vagy megvásárolni a lemezt, őket várják március 28-án 18 órától sajtótájékoztatóra, majd 20:00-tól a lemezbemutató koncertjükre az iF Jazz Caféba.

Opus Jazz Club,  2024. március 6.

Fotó:  Stépán Virág