Ebben a sorozatban pontosan egy évvel és hat nappal korábban történt meg a következő eset, amikor a magyar jazzénekesnők egyik csillaga, Urbán Orsi vendégszerepelt a 606-ban. Lusta újságíró lévén szóról-szóra reprodukálom a történteket:

A zongorista, aki a csereakció keretében már a Budapest Jazz Clubban három éve a magyar közönséget is lehengerelte, Tim Lapthorn volt, akiről előljáróban talán elég a budapesti koncertről író Márton Attila kollégát idézni, aki a "Mr. Dinamit" névvel illette, amire Tim mindmáig nagy örömmel emlékszik. Egyébként Tim veretes "magyar szakértő". Pesten Oláh Peti és Jeszenszky Gyuri kísérte. Ő maga pedig Londonban Fábián Juli, Vörös Niki, Bencze Alma, a néhai Winand Gábor, a trombitás Subicz Gábor és a hegedűs-gitáros Sárközi Lali csapatát erősítette. Tim mindig képes fokozni az izgalmakat, de ez esetben már a próbán is sikerült neki, amit egyszerűen teljes egészében lekésett, mert annyi ideig váratták autójának műszaki vizsgájával, hogy csak akkor esett be a klubba, amikor a vendégek már vacsoráztak és ilyenkor nincs próba. Illetve van abban az értelemben, hogy a zenésztársak és a szervezők idegeit teszik próbára.

Hogy miért is hánytorgatom fel ezt a tavalyi esetet? Azért, mert az idén pontosan ugyanez történt. A próba idején a mi Bolba Évánkkal együtt várt Tim Lapthornra a bőgős Jeremy Brown, aki már Hajdu Klári társaságában is felvillantotta tudását, - Brad Mehldauról, Art  Farmerről, John Hendricksről és Johnny Griffinről nem is szólva, valamint a fantasztikus dobos, Chris Higginbottom, akiről Horváth Cintiának, Oláh Krisztiánnak, Jónás Rezsőnek, Lakatos Sosonak és az ifjú Egri Jancsinak is lenne több mint pozitív mondanivalója, nem feledve Kyle Eastwoodot és a Ronnie Scotts All Starst, ahol mindkét formációban törzstag.

A vacsoraközönséggel együtt aztán Tim Lapthorn is megérkezett, örömmel mesélve, hogy most esett át az autója a műszaki vizsgán. Az ismerős történetet megmosolyogtuk, mondván, hogy kocsija valószínűleg allergiás a magyarokra. Ezekután a zenekar, amely így együtt még soha nem lépett pódiumra, komótosan leült megvacsorázni és megbeszélték, hogy milyen sztenderdeket fognak milyen sorrendben játszani. Ez volt a próba, és rögtön kezdtek is.

A nyitószám a Gershwin klasszis "S'wonderful" volt. Tim helyben költött hozzá egy szellemes bevezetőt, Éva pedig néhány strófa után scattelni kezdett, míg Chris a dobokon egy kis latinos hangulatot csempészett a folyamatba. Utána a csapat sebességet váltott és szédületes tempóban vágtázta végig a "The Lady is a Tramp"-et. Itt már kiviláglott Éva nagy erőssége, hogy - akár csak nagy elődei, Billlie Holiday vagy Anita O'Day - ő is menetközben kissé átkölti és feldobja a témákat. Ezt követően Tim egy rögtönzött romantikus költeményt öntött hangokba, amelyekből egy idő után kibontakozott az "I'm Confessing That I Love You" című örökzöld ballada és Éva gyönyörűen, zökkenőmentesen vette a lapot. Mindkettőjük romantikus természete került előtérbe.

A következő szám, meglepő módon, fordulópontnak számított ezen a koncerten. A háború előtti korszak vidám slágere, az "I Cannot Give You Anything But Love" menetközben hatalmas zenei egymásra találást eredményezett az énekesnő és a zongorista között. Eszeveszett szving volt, ahol Éva és Tim -nincs is szebb ural-altáji kifejezés rá - nem csak stenkerolta egymást, de egy ponton jóformán uniszónóban improvizált. Chris, aki addig elegáns diszkrécióval dobolt, szintén tűzbejött. Ebben a tobzódó rögtönzésben senki sem hibázott, pedig buktató az lett volna. A mellettem ülő úriembernek mondtam is, hogy zenei szempontból ritka az ilyen tökéletes érzelmi és hangulati egymásra találás. Mosolyogva válaszolt, hogy Timben is megvan az, a szó jobbik értelmében vett gátlástalanság, ami Évában. Ő csak tudhatta: Éva férje volt, a harsonás Bera Zsolt.

Innen aztán zenei négyes ikrekként kezdett működni ez az alkalmi együttes. Nekilendültek brazil témának is, de a "No More Blues" (eredetileg Chega de Saudade) után az "All of Me" került terítékre a Nagy Amerikai Daloskönyvből, ahol Jeremy és Chris vívott egy lélekemelő párbajt a ritmusszekcióban. Viszont már épp ideje, hogy említsem, mennyire üdítőek és a szó leghétköznapibb értelmében szívhez szólóan dallamosak voltak Jeremy Brown rövid bőgőszólói, amelyek számomra a mi Berkes Balázsunk fénykorát idézték.

A szünet előtt még egyszer visszatértek Braziliába, ez alkalommal Antonio Carlos Jobim "One-note Samba"-jával, ahol már csak tökéletesedett Éva és Tim zenei szimbiózisa. A közönség extázisban volt, és ami nagyon ritka, senki sem ment el a második szett előtt vagy közben.

A szünet után már nem kellett bemelegíteni, ötödik sebességben kezdték a Gershwin fivérek "Oh, Lady Be Good"-ját. Éva a szó szoros értelmében végig táncolta a két szettet, látszott rajta, hogy mennyire szeret énekelni, mennyire kedvére valók a zenésztársai és mennyire élvezi az egészet. Évában nincsenek dizőzi allűrök, teljesen megjátszásmentes, életvidám energiabomba. Tim áradó szenvedéllyel játszik, dől róla a víz - Pesten annak idején háromszor cserélt inget. A 606-ban, most egy a zongorára állított zsebventillátorral hűsölt menetközben. A második félidő már szellemes ötletbörzévé alakult a zenészek között. Ha a kedves olvasó el tud képzelni egy vad, szenvedélyes jazzkeringőt, azt a néhai John Coltrane által felkarolt "My Favourite Things"-ben kapta meg a közönség. Fats Waller "Honeysuckle Rose"-a mind a négy zenészt a csúcsra vitte. Időnként egy balladával nyomták le toluló vérnyomásukat. A "Smoke Gets In Your Eyes"-hoz azonban Tim költött egy olyan bevezetőt, amely egymagában is elmehetett volna kompozíciónak. A néhai Billie Holiday által oly kedvelt "Them There Eyes" megint szenvedélyrobbanáshoz vezetett, amelyet Chris Higginbottom óriási, de rövid dobszólóval fokozott.

A közönség teljesen odavolt. Fiatalok, öregek egyaránt. Ideje, hogy a hazai jazzközönség is nagyobb figyelmet szenteljen Bolba Évának, ennek a fantasztikus, szenvedélyes, humoros, a hangjával akrobatikusan bánó énekesnőnek, aki azonnal belopta magát az állítólag hűvös, tartózkodó angolok szívébe.

A visszavágó Budapesten a jövő év folyamán megvalósul.

606 Club és a Harmónia Jazzműhely Music Xchange programja, 2023. szeptember 28.
Fotó: Irk Réka