A Leonard Bernstein projekt
Olyan koncert volt ez valóban, ami egyszeri és megismételhetetlen. Egy triót ígértek, de három kiválót is kaptunk helyette, sőt a legjobb pillanatokban valójában mindig egy kvartettet hallottunk. Miért gondolom így? Következzék az első történet magyarázatul. Chick Corea hazajárt a Müpába évek óta. Ha jött, mentünk. Mindig más arcát láthattuk, más formációval más zenei világot mutatott meg. Emlékszem, egyszer a koncert végén arról beszélgettünk – miközben Corea zenésztársaival felsorakozott a színpad szélén, hogy szelfit készítsen maguknak emlékül az állva tapsoló közönséggel a háttérben – hogy a kivételes művészekkel való találkozás nem csak a zenészekre, de a nézőkre is jó hatással van. Mi is mindig fejlődünk, tanulunk, miközben lenyűgöz minket egy művész a tehetségével, muzikalitásával, megmutat olyan rejtett szépségeket és finomságokat, amit addig nem vettünk észre, nyitottabbá tesz az újdonságok befogadására.
Chick Corea ehhez nagyon értett, ráadásul a klasszikus zene és jazz világban egyaránt otthonosan mozgott. Ő volt szerintem korunk Leonard Bernstein-je. Emlékszünk Bach, Mozart és Bartók „átirataira”, és a latin jazzt is kevesen tudták olyan érzékkel játszani, mint ő. Karizmatikus előadásával nem csak a zenészeket, de a közönséget is képes volt mindig maximális koncentrációra bírni.
A tizenöt éves Müpa felkérésére komponált műve eredetileg két éve, 2020-ban hangzott volna el a Bartók teremben, ahol triójával (Christian McBride és Brian Blade) játszotta volna el. Ezt az elmaradt koncertet „pótolták” most be, mert a Müpa kérését a művész örökösei és a producerek akceptálták, úgy gondolták, Chick Corea is ezt szeretné. Patitucci fel is olvasta erről az özvegy megható üzenetét.
Genius loci, avagy a „hely szelleme”
Semmi nem történt hétfőn véletlenül. Miért Concerto lett a mű címe? Mert Corea Bartók előtti tisztelgésnek szánta. Mikor kedvenc zeneszerzőiről kérdezték, az öt legfontosabb között Bartók mindig szerepelt. Hatott a játékára, komponálási technikájára, a hat vonósnégyes és a Concerto az általa mindig „újra hallgatott” művek közé tartozott. A saját Mikrokozmosza, a Children’s Songs megalkotására is ő ihlette, hogy aztán ezek a kortárs kompozíciók felbukkanjanak a Gary Burton-nel közös lemezén, vagy a Return to Forever albumán.
Hiszen ő tanított meg minket arra, hogy a klasszikus zene és jazz ezer szállal kötődik egymáshoz. Ha pedig Corea felkészültségével, virtuozitásával és játékosságával adja elő valaki ehhez a zenei illusztrációkat, mosolyt tud csalni az arcokra. Még azt is hajlamosak vagyunk elhinni, hogy kis gyakorlással erre akár mi is képesek lennénk. Ezt a varázslatot tudta ő újra és újra megismételni.
A fellépők kiválasztása is nyilvánvaló koncepcióval történt. A trió ritmusszekciója régi ismerősünk a Chick Corea Akoustic Bandből: a bőgős John Patitucci (aki nálam az esti „meccs” embere volt virtuóz játékával és a celebrálásban vállalt szerepével) és a kiváló dobos Dave Weckl, akik első szóra jöttek. Ehhez társult egy zongorista trió, akik segítették Corea emlékét megidézni. Egyikük a Kaliforniában és Magyarországon is tanító, koncertező Szabó Dániel, a zongorista-komponistát Chick Corea menedzsmentje kérte fel a közreműködésre, neki szánták többek közt a jazz-zongoraverseny egyik tételének interpretálását. A másik két pianista meghívásának is különös története van. 2013-ban a Lincoln Centerben tisztelegtek Corea munkássága előtt egy egy hetes rendezvénnyel, ami több helyszínen zajlott. (Ezt korábban csak John Coltrane, Miles Davis és Charlie Parker érdemelte ki). Ennek ötödik napján Allen Roomban telt ház előtt a rendezvény kurátora, a virtuóz pianista és szerző úgy mutatta be két fiatal felfedezettjét (akiken megakadt a szeme), mint a jövő nagy ígéreteit. Mindketten 1996-ban születtek, Beka Gochiashvili Tbilisziben (ha még így kell írni), Gadi Lehavi pedig Tel-Avivból érkezett New Yorkba, hogy jazzt tanuljon. Mondtam, abszurd világ ez, egy magyar, egy grúz, meg egy izraeli (mint egy Rejtő regényben) lépett színpadra, megidézve egy spanyol ősökkel rendelkező muzsikust, olasz és német felmenőkkel bíró zenészek közreműködésével.
Chick tekintete
Aki ismeri az ókori Egyiptomot, tudja, mi a Hórusz-szem. Egy amulett, mely képes védelmet, egészséget és megfiatalodást biztosítani viselőjének. A hétfői koncerten Corea tekintete motiválta a fellépőket, Lehavi meg is jegyezte felfelé tekintve: „Chick most is itt van köztünk”. A kompozícióival szólt hozzánk. Az első részben a szünetig a Beka – Dani – Gadi sorrendben játszottak. Igazából azt figyeltem, hol ragad magával a muzsika úgy, ahogy csak Corea tudta. Nos, Gochiashvili-re bízták a hagyományos vonalat (On Green Dolphin Street, Bessie’s Blues), nekem a blues tetszett jobban. Szabó Dániel reszortja a Monk’s Mood és a Humty Dumpty lett, utóbbi pont olyan sűrűn és feszesen szólt, ahogy a mester játszotta anno. Az őserő és energia embere pedig Lehavi volt (április elején az Ari Hoenig Trio beltagjaként ismét Pesten hallhatjuk), aki megmutatta az Eternal Child, és főleg a Morning Sprite virtuóz előadásával, miért kedvelte őt annyira Corea. (Utóbbihoz Patitucci, aki láthatóan nagyon elemében volt, a kompozíció kulisszatitkaként még egy spanyol sztorit is elmesélt felkonferálásként).
A szünet után következett Concerto for Trio három tételben három formációval, csak most a Gadi – Beka – Dani sorrendben. A kompozíció valójában egy Chick Corea Essential volt, minden, amit tudni akarsz Chickről, és eddig nem volt módod megkérdezni - mottóval. A ráadásban sajnos megint az abszurd kapott nagyobb szerepet, mert a három billentyűs hangszer együttes megszólaltatása a látható igyekezet ellenére nem sikerült zökkenőmentesen.
De, ahogy említettem, abszurd világ ez, nyilván lesz, aki odakommenteli majd a beszámoló alá, hogy tévedtem, a galambok nem ültek verebekhez, neki a ráadás tetszett a legjobban, és kamionokat sem látott hazafelé (százával mentek éjjel az autópályán).
De ne felejtse senki, Chick onnan fentről figyel minket, és ilyenkor csóválja a fejét. Remek és emlékezetes este volt, örülhetett mindenki, aki eljött.
Müpa, 2022. március 14.
Fotó: Youtube, Müpa
Kapcsolódó cikk: https://magyarjazz.hu/kiemelt/887-chick-coreara-emlekezunk-bercesi-egri-kleb-markus-pallai-szabo-szaloky-szaniszlo
Ajánló:
Dave Weckl Budapesten április 27-én: https://getcloserconcerts.com/koncert/dave-weckl-tom-kennedy-project-2022
Gadi Lehavi Budapesten április 3-án: https://www.bjc.hu/programok/eloado/ari-hoenig-trio/
Szabó Dániel Budapesten április 7-én: https://magyarzenehaza.com/esemeny/banda-adam-szabo-daniel
John Patitucci Budapesten május 11-én: https://getcloserconcerts.com/koncert/joey-calderazzo-john-patitucci-2022/