A mexikói nagykövet kitüntetése is jelezte, Révész Richárd nemcsak a rendkívül sokszínű latin zene, hazánkban a nagyközönség által leginkább kedvelt kubai, főleg a „Buena Vista Social Club” által megismert ágából merít. Ne felejtsük el, hogy a latin kategóriával felcímkézett jazzbe az Egyesült Államokban élő kortárs latinzene reprezentánsai, például Miguel Zenon, Antonio Sanchez, David Sanchez ugyanúgy beletartozik, mint ahogy Paquito D’Rivera, Tito Puente vagy éppen Airto Moreira is. Danilo Perez vagy Michel Camilo, Chucho Valdés, talán a chilei, perui őslakos indiánok „ukamau” zenéjét és az argentin tangót forrásnak tekintő Gato Barbieri illusztrálja igazán a „latin” jelzőt. Mindegyik más, és közös is, a maga nemében kiváló zene, nekem jól megférnek egymás mellett, és csak hangulattól függ, éppen melyikük lemezét teszem be lejátszómba, persze hogy melyikükét többször, az már ízlés dolga. Révész Richárd mindig biztos ízléssel komponált, válogatott, valamint dolgozott fel a színekben gazdag palettáról, erről az elmúlt években triójának nagysikerű koncertjein és lemezein is meggyőződhettünk. A Latin Trió azonban a BEG-ben és számos más formációban játszó Czibere József kiválásával megszűnt, a szintén számos más formációban játszó bőgős-basszusgitáros, Fonay Tiborra viszont az újonnan alakult kvartettben is számíthatott Ricsi. A két új tag annyira nem is számít újnak, hiszen sokszor megfordultak már latin körökben. A Trio a lá Kodályból is ismerhető ütőhangszeres, Tar Gergely volt az Első Latin Jam, akár jazztörténelminek is nevezhető zenésztalálkozó ötletgazdája, a szervezésben tevékenyen résztvevő Révész Richárddal együtt, amelyen a kvartett dobosa, Molnár Mátyás is tevékenyen részt vett. Az már a múlt szombati, Tar Gergely „hang” szólójával indult MOMkult koncert első pillanataiban érezhető volt, hogy ez a felállás új távlatokat nyitott a régóta Ricardo becenevet kapott zongorista zenéjében.

A „hang”, ez a különleges hangzású, UFO-ra emlékeztető hangszer nevét a német „Hand” (kéz) szó svájci (u.n. „Schwitzerdütsch”) változatáról kapta, semmi köze a mi „hang” szavunkhoz. A két egymással összeragasztott gáznitrált acél félgömbből készült idiofon ütőhangszert Svájcban több éves kutatás és akusztikus kísérletezések, valamint a világ különböző tájairól származó, hasonló funkciójú hangszerek tanulmányozása után készítették el. Ölben tartva használják, mivel kézzel érzékenyebben lehet megszólaltatni, kezekkel és az ujjakkal szokták ütni a hangszert. Így ütötte Tar Gergely is, és a szférák zenéjéhez hasonló hangörvénybe kapcsolódott be kvartett többi tagja. Kibontakoztak a 2016-os „La Comparsa” lemezen található „Guaguanco Blues” dallamai. Nem kellett sokat várni, a közönség egyből ráhangolódott a zenére, innentől lényegében az új kvartettnek nyert ügye lett. Mivel a kvartett nem rég alakult, saját, új repertoár még nem igazán jöhetett létre, a folytatásban is az RRLT, azaz Révész Richárd Latin Trió korábban lemezen is megjelent számait hallhattuk, ezúttal azonban a kvartettre hangszerelt, újra töltött formában.

Az első, „Menü 890”című, még 2010-ben Trio Ricardo néven kiadott lemezről jött a folytatás, a „Flamenca Espana”. A lemez szokatlan címét egyébként úgy kapta, hogy Ricsi és a lemezen közreműködő Szendőfi Péter egy étteremben hosszan tanakodott egy frappáns megoldáson, végül Ricsi felnézett a falitáblára írt étlapra, ahol nagybetűkkel hívták fel a figyelmet erre az ajánlatra. Ezt a kompozíciót aztán a 2015-ben megjelent „Nuestro Ritmo” lemezen is hallhattuk, természetesen, ahogy most is, más felfogásban. A pergő ritmusokat többször lassú, de izzó szenvedélyű ballada követte. A „La Comparsa” címadó dala és a lemezen is utána következő „Tenjo”, majd a „Marcha Turka” azaz a Török Induló latin megközelítése érdekes élményt adott. Aki még nem hallotta Ricsi feldolgozásában Mozart művét, ne ijedjen meg. Ki nem állhatom a klasszikusok valamilyen ritmusban játszását, de nem a tömegigénynek vélt gagyi szólalt meg, hanem egy jól kimunkált, alaposan átgondolt, szellemes átdolgozás. Révész fiának írt gyönyörű kompozíciója, a „Menü 890” lemezen megjelent „Para Mi Perrito Lindo (A Mi Hijo)” után önfeledten tapsoltunk az „Escucha Mi Ritmo”, azaz a „hallgasd a ritmusomat” utasításait követve, és igazi fiesta hangulatban vettünk búcsút a kvartettől.

Hazánk legkiválóbb latin jazz zongoristáját, Révész Richárdot, és szenzációsan játszó társait, Fonay Tibort, Tar Gergelyt és Molnár Mátyást vasárnap a BJC-ben is megcsodálhatják! Úgyhogy, El domingo, dirígete a la calle Hollán Ernő!

GetCloser /  MoMKult, 2022. március 5.

Fotó: Somogyvári Péter