HÚSZ ÉV KORKÜLÖNBSÉG VAN KÖZTÜK és két évtizede találkoztak először. Lantos Zoltán (58 éves) és Kézdy Luca (38 éves) egy koncerten ismerte meg személyesen egymást. 1999-ben járunk. A pillanat mindkettejükre nagy benyomást tett. Kézdy az egész pályafutására ható élményként idézi fel azt, ami akkor történt. „Elementáris erővel hatott rám az a tiszta és egyenes, a klasszikus swing hegedülés néhol kicsit émelyítő, romantikus világához képest kifejezetten szikár és egyértelmű megfogalmazás, amit hallottam”. Lantos is megérezte, hogy különleges emberrel hozta össze a sors. „Rögtön azt éreztem róla, hogy fiatal kora ellenére meglepő komolysággal és elmélyültséggel sugárzik belőle az a fajta figyelem, ami a közönség soraiból feljut a színpadra, és szinte továbbsegíti az előadó szárnyalását az éppen zajló zenei rituáléban.”

Akármilyen jól sikerült is ez a rituálé, az 1999-ben már ismert kétlemezes hegedűs, Lantos Zoltán nemet mondott a jazzhegedüléssel akkor még csak ismerkedő Kézdy Lucának arra, hogy tanítsa őt. „Megtisztelő kérését elutasítottam, egyrészt azért, mert akkoriban semmi időm nem volt, szinte állandóan úton voltam, másrészt úgy éreztem, hogy talán nem is tudnék neki valójában mit tanítani, sokkal jobban jár, ha ő maga bányássza ki fáradtságos munkával a saját gyémántjait, ahogy én is folyamatos zenei útkeresésben voltam és vagyok.” Utólag Kézdy sem bánja, hogy kikosarazták. „Akkori szomorúságom ellenére talán jobb is volt így, mert sosem szerettem volna másolni, sokkal inkább a zenéjének megismerése útján fellelt azonosságok és különbségek kontextusában saját zenei megfogalmazásokat találni. Így, közvetett módon mégis sokat tanultam tőle”.   

Lantos Zoltán és Kézdy Luca zenészi kapcsolata tehát anno úgy jött létre, hogy létre sem jött - csak az éterben. És mindketten járták tovább saját útjukat, Lantos kilenc évig élt és tanult Indiában, de azért figyelték egymást is. Kézdy, amikor már nemcsak a kezében, hanem a szívében is ott volt a jazzhegedülés, újra megkereste Lantost. Akkor már igen volt a válasz a felkérésre. „2010-ben a trióm, a Santa Diver vendége volt, akkor zenéltünk együtt először. Emlékezetes pillanat volt életemben az, amikor egy szinte elérhetetlen, ikonikus alak egyszer csak partnerré válik. Azóta tervezgetjük a folytatást, most elérkezett.” - idézte fel Kézdy Luca, hogy a jól sikerült koncertet követően remény látszott a folytatásra. Lantos Zoltán végül 2019-ben mondott igent az újabb színpadi találkozásra. És nem is akármilyenre: duókoncertre. „Öröm számomra, és éppen ideje is, hogy régóta tervezgetett közös kísérletünk végre megszülethet. Ezt vehetjük karmikus kötelességünknek is, úgyszólván.”

MAJDNEM MEGHIÚSULT, MÉGIS LÉTREJÖTT. A régóta tervezett koncertet május 25-ére hirdették meg, de szinte az utolsó pillanatban és egy pillanatra mégis felmerült, hogy kényszerűségből lefújják. Egyikükkel ugyanis az történt, ami bármely zenész rémálma. Kézdy Luca hegedűje az utolsó próba előtti estén eltörött. „Rettenetes órákat éltem meg, úgy éreztem mintha elnémult hegedűmmel a beszédhangom ment volna el… Egy órán át csak zokogni tudtam.” Akkor már kevesebb mint 48 óra volt a fellépésig. De mert Kézdy küzdő típus, kimászott a gödörből és felállt. Németh László hegedűkészítő mester segítette ebben: egy másik hangszerét alakította át és hozta péntek késő estére koncertkész állapotba. Így jött el a szombat este, a duókoncert a budai Nyitott Műhelyben.

A fellépés előtt a két zenész megosztotta a magyarjazz.hu munkatársával, hogy milyen alapról vágnak neki, mi a hasonlóság a zenei világukban. „Mindketten próbálunk a saját hangunkon, hangszínünkön megszólalni. Amennyire lehet, kerüljük az általános fordulatokat, próbálunk eredeti zenei gondolatokat, „történeteket” mondani, ami azzal is jár, hogy folyamatos keresésben, felfedezésben, változásban vagyunk. Játszunk a zenében, a zenével, a szó minden értelmében, és azt gondolom, hogy a zene mindkettőnk számára a cél, és nem egy eszköz valami máshoz.” - fogalmazott Kézdy Luca. Lantos Zoltán így beszélt az őket összekötő zenei kapocsról: „Azt hiszem, mindketten a lélek zenéjét keressük, a jazzből és az improvizációból kiindulva, de valamelyest műfaji határok nélkül. Mindkettőnknek fontos a sound, a saját hangzásvilágunk megteremtése és a technológia, amivel ezt ki lehet kísérletezni. Mindketten a saját zenénket írjuk és játsszuk elsősorban, egyfajta esztétizáló és narratív megközelítéssel.”

Azt sem titkolja, sőt néven nevezi a két hegedűs azt, amiben különböznek. Kézdy Luca ezt mondta partneréről: „Ő mélyen merít az indiai klasszikus zenéből, az én kompozícióimban, zenei nyelvemben inkább a magyar népzene jellegzetességei tűnnek fel időnként. Hasonlóság és különbség is egyben az elektronika, amit mindketten használunk, de Zoli nálam jóval mélyebben és kiterjedtebben foglalkozik ezzel, én nem helyezek rá akkora hangsúlyt.” Lantos Zoltán hegedűjátékuk  hangzásbeli különbségének okát a következőkben látja: „ Én kissé élesebben, jazzesebben frazeálok, Luca inkább klasszikusabb technikával és lágyabban. Én több és bonyolultabb elektronikával kísérletezek, ő kevesebbel, azt viszont kifinomultan és kreatívan használja.”

MEGHIÚSULT TANÁR-TANÍTVÁNY VISZONY ÉS TÖRÖTT HEGEDŰ ide vagy oda, a két zenésznek végül semmi sem állhatott az útjába. Már csak azért sem, mert  kölcsönösen van mit tisztelniük egymásban - és nemcsak zenészként, hanem  emberként is. „Nagy hatással volt rám Zoli elhivatottsága és a témáinak finom kidolgozottsága mellett az az erővel párosuló szelídség, egyenesség és lelki tisztaság, ami a zenéjéből áradt, és ami a mai napig megvan benne.” - mondta Kézdy Luca. Lantos Zoltán így jellemezte zenésztársa attitűdjét: „Mindenképp nagyra tartom Luca elkötelezettségét és hozzáállását a saját zenei világa megteremtése felé. Játéka, hangjai, mondatai megértek, ösztönösen is összeállt önazonos teremtő lelkisége, amiből sallangmentesen, magamutogatás és öncélúság nélkül kísérletezheti ki saját kompozícióit, hangzásvilágát. Improvizációiban talán nem a végleges kiműveltség a legfőbb cél, ami amúgy “biztonságosabb” lenne, hanem amolyan nyitva hagyott történés, ami számomra is a legfontosabb, és talán pont ez a záloga annak a szépségnek, ami zenei gondolatait áthatja.”

Kézdy Luca váratlanul és véletlenül eltörött hegedűje miatt azonban mégis adódott a kérdés, hogy bármelyikük elcserélné-e hegedűjét a másikkal? „A hangja alapján akár el is cserélhetném, de mégsem fogom, mert az enyém öthúros, az övé meg négy, ahogyan az illik is. Ehhez pedig ragaszkodom! Ma este egyébként egy mesterhangszeren játszom, és még egy speciális rezonáns-húros hangszeren, amit indiai éveim alatt épített nekem egy katalán hangszerkészítő.” - mondta Lantos Zoltán. Kézdy Luca viszont határozott nemet mondana a hangszercserére, vagyis  most éppen fordított lenne a helyzet, mint húsz éve. „A hegedűm olyan, mintha a lábam, kezem, gyerekem, vagy a beszédhangom lenne. Ezeket nem lehet elcserélni, ahogy a hegedűmet sem.”

A koncertre zsúfolásig megtelt a Nyitott Műhely. Magyarország két legjobb jazzhegedűse csaknem másfél órán át zenélt. Tíz kompozíciót játszottak, öt Kézdy Lucáé, öt Lantos Zoltáné volt. Játszottak, ahogyan ígérték: eredeti zenei gondolatokkal, nyitva hagyott történésekkel, erővel párosuló szelídséggel. Vastaps fogadta, hogy húsz év után létrejött a nagy találkozás.

Fotó: Irk Réka és Jónás Tamás
Nyitott Műhely, 2019. május 25.