A német főváros jelentős kulturális központjaival kialakított partnerkapcsolatnak köszönhetően Budapest–Berlin híd épült. Mindkét helyszínen közösen szervezett rendezvényeken a klasszikus zenei koncertek mellett, a hagyományokhoz híven, továbbra is jazz- és populáris zenei programokkal, különleges filmprogrammal, irodalmi esttel, valamint kiállítássokkal is várták az érdeklődőket. A szeptember 17. és 30. között zajló fesztivál csúcspontja a Fischer Iván vezényelte Konzerthausorchester Berlin hétfői hangversenye mellett, a székhelyét 1988 óta a német fővárosba helyező, Snétberger Ferenc kvartettjének keddi debütáló koncertje volt. A mindkét városban itthon-otthon lévő, eleven hidat alkotó gitáros Josh Ginsburg bőgőssel és fiával, Toni Snétberger dobossal érkezett Budapestre, ahol a berliniekhez kiváló zongoristánk, Tzumo Árpád, és csodálatos énekesnőnk, a vendégként meghívott Harcsa Veronika csatlakozott.

Előzőleg valamennyien játszottak már több-kevesebb ideig Snétberger különböző formációiban, úgyhogy különösebben nem kellett bemutatni őket egymásnak. Ráadásul a Berlinben élő amerikai bőgős Tzumo ajánlására került a csapatba. A német fővárosban élt 2014-15-ben Harcsa Veronika, azonban Snétbergerrel közös fellépése egy hazai, a Művészetek Völgyében tartott koncert miatt lett emlékezetes. Ahogy édesapja, a Berlinben született Toni Snétberger is gyakran látogat Magyarországra, legutóbb talán tavaly januárban, Lamm Dávid „Invisible” című lemezét bemutató koncerten találkozhatott vele ugyanitt a hazai közönség, igaz a szomszédos Fesztivál Színház termében.

Minden ismeretség, több múltbéli közös játék ellenére a múlt keddi koncertet az ilyenkor szokásosnál több próba előzte meg. Egyrészt, mert a repertoárba új, eddig nem játszott kompozíciók is kerültek, másrészt a régebbieket új hangszerelésben adták elő, no és persze a pandémia miatt legtöbbjük hosszú idő óta közönséghiányban szenvedett. A próbafolyamat alatt alaposan összecsiszolódott a zenekar, ennek eredményét élvezhette este nyolc órától a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem teltházas közönsége.

Snétberger Ferenc 2016 óta a Manfred Eicher alapította ECM művésze, ez évig két albuma jelent meg a rangos kiadónál. 2016-ban az „In Concert”, a 2013-ban, a budapesti Zeneakadémián felvett szólókoncertje, majd ezt követte a 2017-ben trióval, svéd bőgőssel és amerikai dobossal készült, magyar címet kapott „Titok”. Idén az év elején, a szintén az ECM kiadóhoz szerződött Keller András hegedűművész vezette Keller Quartettel a Budapesten, ugyancsak a Zeneakadémia Nagytermében 2018-ban adott koncert anyaga, a „Hallgató”, újra magyar címmel került kiadásra. Azon a koncerten hangzott el, és a lemezre is felkerült a gitár szólóra írt „Your Smile”, amelyet a MÜPA koncert nyitódarabjaként is, a szerző egymaga adott elő.  

Snétberger meghatottan fogadta a tapsvihart. Mint elmondta, az utóbbi időben a járvány miatti korlátozó intézkedések után nagyon hiányzott a közönséggel való találkozás. Pár mondatban szellemesen vázolta, hogy az itthon és az otthon fogalma melyik hazáját jelenti épp, például telefonbeszélgetések alkalmával többször előfordult, hogy pontosítania kellett beszélgetőpartnere számára melyik városból is válaszol, vagy melyik városba tartva mondja, rövidesen haza megyek. Színpadra szólította zenekarát, és a kvartett előadásában a „Hanging Out” következett. Ez az 1977-es, még Enja kiadásban megjelent „Obsession” lemezről ismerhető kompozíció érdekessége, hogy eredetileg trió felállásra íródott, melyben Egri János bőgőzött és Balázs Elemér dobolt, és azóta is szerepel Snétberger koncertjein. Az ezután játszott „Titok” lemezen megjelent „Fairytale” is trióval rögzült 2017-ben, eredetileg a Charles Lloyd, Tomasz Stańko és Bobo Stenson partnereként is ismert svéd bőgős, Anders Jormin, valamint John Zorn avantgárd együttesének meghatározó tagja, Bill Frisell, John Scofield, Al Jarreau és Dizzy Gillespie zenekaraiban is megfordult, amerikai dobos, Joey Baron játszotta.

A tündérmese után egy időre a „Bridges”, egy keményebb, a free felé hajló kollektív improvizációval búcsúzott a kvartett, és Snétbeger máris bekonferálta az est vendégművészét, Harcsa Veronikát. Duóban adták elő az 1563 –1626 között élt, saját korában virtuóz lantjátékáról ismertté és kedveltté vált, ír származású angol zeneszerző és lantjátékos, John Dowland két művét. A hazájában egy ideig mellőzött, de Európában szívesen fogadott, IV. Keresztély dán király szolgálatába szegődött muzsikusnak végül beteljesült álma, 1612-ben – I. Jakab király idején – végre az angol királyi udvar lantosává nevezték ki. Főleg táncdarabokat komponált lantra, de vallásos zenéket, zsoltárokat is írt. Legkiemelkedőbb és legmaradandóbb műfaja azonban az air, a lanttal kísért dal volt. Ebből a fennmaradt gyűjteményből két dal, az „I Saw My Lady Weep” és a „Sweet, Stay A While” Harcsa Veronika karizmatikus énekével és Snétberger Ferenc a lantra emlékeztető, finom, elegáns virtuozitással játszott gitárkíséretével frenetikus élményt adott. Szerencsére a műsorterv összeállításánál figyelembe vették Downland második dala címét adó óhaját, és Veronika maradt a színpadon.

Hangját tovább csodálhattuk Guinga „Aria De Opereta” című művének megszólaltatásában, de ehhez már a kvartett visszatért három tagja is besegített. A Madureirában , Rio de Janeiro külvárosában 1950-ben született brazil gitáros zeneszerző kompozíciói gyakran harmonikusan és ritmikusan összetettek, miközben dallamosak maradnak. Dalait többek között Michel Legrand is feldogozta, és ebbe a tiszteletreméltó névsorba Snétberger Ferenc neve is bekerült. A koncert végére a feldolgozások után újra saját szerzemények kerültek a repertoárba, a „Feathers” és a „Bahia”, utóbbi egyébként a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Koncert gitárra és zenekarra, a holokauszt roma és szintó nemzetiségű áldozatainak emlékére született háromtételnyi For my People részeként is elhangzott, ahol a Keller András vezette Concerto Budapest zenekar mellett Tzumo, Barcza Horváth József és Toni Snétberger is játszott. A virtuóz szólókkal fűszerezett zene a MÜPA közönségét is magával ragadta, és talán Snétberger Ferenc sem számított ilyen ütemes vastapsba átmenő, hangos ovációval kísért fogadtatásra. Mindenesetre a próbákon készültek a ráadásra is, nem kellett tanakodniuk, mit is játszanak. Arvo Pärt észt kortárs zeneszerző kevés elemből építkező „Summa”, eredetileg kórusra komponált művét később maga a szerző is több variációba átdolgozta, ezekből a kvartettre írt változat további feldolgozása hangzott el az első ráadásban, „Variation Of Summa” címen. A másodikban, merthogy a tapsok továbbra sem halkultak, a „My Gypsy Heart” után a közönség, ha nehezen is, beletörődött a búcsúba, így Tzumo csodálatos kompozíciójával zárult a koncert.

A Budapest-Berlin híd létrejött, de Snétberger Ferenc fantasztikus muzsikustársaival hidat épített a klasszikus és jazz, régi-zene és kortárs zene között is. Talán a koncert második harmadában, Harcsa Veronika színrelépése előtt lehetett volna bőbeszédűbb, mert többen is lamentáltak mit is hallunk, még végül átadták magukat a zene élvezetének. Én is úgy tudtam meg később a művek címét, és a szerző nevét, hogy Tzumo a koncert után átküldte a számok listáját, amit ezúton is köszönök. Na, de ennél soha ne legyen nagyobb hiányérzetem. A zene szenzációs volt, és jó volt a hídon átsétálni.

Maradandó élményt kaptunk, és úgy érzem, a fellépők is maradandó élményekkel térhettek haza. Ki Budapestre, ki Berlinbe, de a legfontosabb, itt Európában.

Fotó: Somogyvári Péter

Müpa, 2021. szeptember 21.