Március 1-jén az új-zélandi szaxofonoshoz, Hayden Chisholmhoz csatlakozik Gyárfás Attila a Magyar Zene Házában.

Egy budapesti kórházban 1982. február 26-a szürke télvégi napján egy világhírű magyar jazzmuzsikus távozott az élők sorából két héttel negyvenhatodik születésnapja előtt. Alig ismerték szülőhazájában, miközben a nemzetközi jazzéletben mindmáig a legismertebb magyar zenész, aki meglehetősen komoly befolyást gyakorolt a korabeli jazzvilágra és hatása a mai napig kimutatható. De ki is volt ez a rendkívüli személyiség? 

Lantos Zoltán hegedűművész pályafutása során világsztárokkal dolgozott együtt, a világ különböző pontjain adott koncertet, és rengeteg zenei stílusba belekóstolhatott, miközben a saját, másra nem hasonlító zenei világát kialakította. Már második éve választja meg a közönség a legjobb különleges jazz-hangszeresnek és elektronikus jazz-zenei médiaművésznek. Az év végén pedig Artisjus-díjban részesült.

2020-ban az utolsó fesztiválként zárták a karantén előtti időszakot, aztán 2021-ben már nem voltak ilyen szerencsések, de szeptemberben hosszas előkészítés után sikerült megrendezni a GetCloser Fesztet. Idén pedig sztárparádéval újra visszakerült eredeti helyére az ünnep, március 3-6. között a MoMKultban várják a közönséget a duplakoncertekre.

Azt hiszem, hogy Myrtill minden Müpa koncertjén jelen voltam az elmúlt hat évben, és mindegyik telt ház előtt került sorra. Ez már csak azért is figyelemreméltó, mert akár a műfaj hazai élvonala is többnyire jó, ha a Fesztivál Színházat megtölti. Művészi rangot és a közönség elismerését jelenti, ha valaki(k) megtölti a Bartók Béláról elnevezett Nemzeti Hangversenytermet. És Myrtillnek mindig sikerül, mégpedig a legváltozatosabb „projektekkel” és formációk kíséretében, múlt pénteken este éppen a tíz éves Swinguistique együttes társaságában. Öröm volt látni a felszabadult hangulatot, amely egyaránt jellemezte az előadókat és a közönséget. A mai időkben pedig még nagyobb eredmény a telt házas „nagykoncert” az ország legrangosabb előadótermében.

Valahol azt olvastam, Mathias Eick előző ECM-lemeze, a Ravensburg tematikus folytatásának szánja új albumát, vagyis nem ellenezné akár a Ravensburg 2 címet sem. Valljuk be, nem túl bíztató kezdet: egy lemez, mely csupán egy másikkal való összehasonlításban létezik, annak mintegy a megnyújtása – olyan ez, mintha ars poetica helyett szegénységi bizonyítványt állítana ki magáról egy előadóművész, és még csak nem is idézőjelbe téve, avantgarde gesztusként. Rossz előérzetünket támasztja alá a lemez szokatlan rövidsége is: 40 perc alatt marad a hétszámos gyűjtemény, miközben a kiadótól az ennél jóval hosszabb műsoranyagokat szoktuk meg.

Kalmár Zoltán nevét honlapunkon eddig a koncertnaptárban, és jó esetben a programajánlók között találhatták olvasóink. A koncertbeszámolókban, mint minden jazzrajongónak kihagyhatatlan, vagy legalább fontosnak ítélt események törzslátogatójaként volt említve, aki természetesen mindig ott van, aki érdeklődik a jazz meghatározó muzsikusai, és új útjai iránt. Ő volt, aki saját költségén dobfelszerelést vett a korlátozó intézkedések után újra nyithatott iF-nek, hogy szorult helyzetbe került társainak ne kelljen felszerelésük, azaz munkaeszközük szállításáért fizetniük.

Szeptember után már februárban újra sor került a Magyar Jazz Szövetség közgyűlésére, mert az előző évben csúsztatni kellett a covid miatt, idén pedig visszakerült az eredeti februári időpontra. A Szövetség életműdíjait is kiosztották, amit Zsoldos Béla, Zsoldos Mária és Binder Károly kaptak az idén.

A 2015-ben alapított Jazztanulmányi Kutatócsoport 2021-22-ben folytatja műhelyvitáit a klasszikus önképzőköri formában. Ötödik tavalyi műhelyvitáján a Jazztanulmányi Kutatócsoport kicsit kilépett a [valaha] füstös jazzklubok akolmelegéből, és operettszínházi vizekre merészkedett.

Közhelyesen azt mondhatjuk, minden jó zene helytáll önmagáért, az általa kiváltott elbűvöltségnek és megrendülésnek nincs szüksége zenén túli kiegészítő információkra ahhoz, hogy megvalósuljon. Az életrajzi adatok és a komponálás körülményeinek ismerete a legtöbbször nélkülözhető tudás az esztétikai befogadásban.

Ennek a lemeznek története van. 2022 novemberében lesz a 65. évfordulója a Village Vanguard első élő felvételének, akkor Sonny Rollins koncertjét vették fel. 2007-ben mozgalmas év volt McBride számára: a Carnegie Hallban lépett fel szeptember 18-án pont Sonny Rollins-szal és Roy Haynes-szel (Rollins első fellépésének 50. évfordulóját ünnepelték), és megkereste a Village Vanguard tulajdonosa, Lorraine Gordon az azóta a kortárs amerikai jazz Midas királyává vált bőgőst és basszistát, hogy lépjen fel a klubjában. Egy kikötése volt, mert jól ismerte vonzódását más műfajokhoz, hogy ne legyen funk, ne legyen pop, igazi jazz szóljon. Ekkor alakult meg az Inside Straight, amelyben még Carl Allen dobos, Steve Wilson szaxofonos, Eric Reed zongorista és egy McBride által felfedezett őstehetség, Warren Wolf vibrafonos játszott. Egy hét eredménye egy lemezszerződés lett a Mack Avenue-val.

2018-as album után ismét lemez megjelentetésre készül a Varga Bendegúz Quartet. A február 24-ei Fonó koncertjükön már fognak belőle számokat bemutatni a közönségnek.

Évi rendes közgyűlését február 19-én, szombaton hívja össze az MJSZ. 

Jon Batiste-ot nem idén jelölték először Grammy-díjra. Nem aprózták el a dolgot – rögtön tizenegy ajánlást kapott, ebből nyolcat nemrégiben megjelent We Are című lemeze kapcsán. Maga a jelölések magas száma is sokat elárul a lemez és az előadó jelentőségéről (csak egyetlen alkalommal fordult elő a történelem során, hogy valaki ennél is több Grammy-nominációt kapott), de azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kategóriák milyen széles skáláját fogják át e jelölések a jazztől az R&B-ig és tovább. Az az egyáltalán nem mellékes adat szintén föltűnhet a kritikusnak, hogy Verve-előadót még soha nem javasolták ennyiféle kategóriában Grammyre.

A novemberi első Pege Aladár Nagybőgő Versenyen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatója, Gyányi Tamás lett a második helyezett.