fbpx

Laughing Bastards – Fetish

2025. június 13.

Kezdem egy kis személyes mondandóval. Alapvetően szeretem a belga\flamand, illetve a katalán kultúrát, zenéket. A belga kapcsolódásom családi eredetű, anyukám gyerekként Gent-ben (ejtd: (g)Hent) nevelkedett, mintegy 4 évig, és ezt a kapcsolatát haláláig megtartotta. Én is jártam egykori családjánál. (A katalán kapcsolatom csak pusztán szimpátia…) Viszont a fentnevezett genti - Laughing Bastards - zenekart sohasem hallottam élőben, eddigi lemezeiket sem ismerem. Ez az első találkozásunk…

Laughing Bastards-Fetish

          A zenekar magját Jan-Sebastian Degeyter (gitár), Michel Mast (fúvósok alkotják, már bő 10 éve. Jelen lemezükön – FetishEline Duerink (cselló), Marcos Della Rocha (dobok) és Cyrille Obermüller (nagybőgő) a zenésztársaik. Az album színvonalas, kétnyelvű füzetkéje – Guy Peters írása - minden számról, illetve a lemezről is ad információkat. Például megtudhatjuk, hogy a lemezcím bár utalhatna rituáléra, rögeszmére, imádatra, mágiára stb., de fet-ish szóösszetétel igazából nemlétező kitaláció, mintegy kiindulási alapként! Ez az eddig megjelent negyedik albumuk…

          Nos, talán ennyi bevezetőből is látható, hogy ez a lemez nem a jazz főáram szabályos felépítésű és egyenhangzású dalait részesíti előnyben, bár még blues-képlet szerinti dal is van rajta. Kamara-jazzt hallunk – egykor, a 70-es ’80-as években Gene Bertoncini (is) játszott hasonló hangulatban - időnként a kortársi műzene hangzásának és szellemiségének megközelítéseivel. Tízszámos a lemez, melyből 6 a gitáros Degeyter szerzeménye, 1-1 Mast és Della Rocha műve. Két feldolgozást is hallhatunk: alapjában Jimmy Guiffre és Carla Bley műhelyéből.

          Mint jeleztem, ezekben a jazzművekben nincs a hagyományos értelemben vett cselekmény, azaz a témák elhangzása utáni, tikkre pontosan megérkező és befejeződő szóló, hozzárendelt szólistával. Nem a szólista csinálja a „műsort” – bár a gitáros, csellista vagy tenorszaxofonos mutatott játéka alapján képes erre! -, hanem a zene itt mindössze „megtörténik". Cselekvénye van, azaz folyamatos történést „szenved el” egymásbafonódó-tekeredő szólamokkal, szólókkal, hangi együttállásokkal. Persze a kiindulás itt is a témák szakaszossága, 1-2-3 szakasznyi témával, és a rögtönzések periódusaival, de…

          Nézzünk egy ismert témát, Carla Bley Ravel Bolero újrateremtését (Vashkar)! Itt nem egyszerűen az eredetit egy más csapat saját képére formálja és szabadon kezeli a rögtönző-részeket, hanem itt gyakorlatilag egy zenei átiratot hallhatunk, az eredeti gondolatiságának megtartásával, de továbbgondolva; ahol a jazzben jellemző szólóknak már alig vagy másképp van jelentősége. A kollektív hangzásnak viszont nagyon!

          Az egész lemez valahol rendhagyó, éppen a hangzás szépségében, összetettségében és a hangszeres magamutogatása-mentességében. Tulajdonképpen az összes szólista és a bőgős átlagon felül teljesített. Persze, a gitáros meghatározó ténykedése és a csellista kerek, nőies hangjai csodálatosak voltak az egész lemezen! A dobosnak volt egy-két gyengébb pillanata, de a Callope szólójában becsületesen megmutatta magát. Tulajdonképpen mindegyik darab a jazz műfaján belül maradt, de néhány szám a ritmusszekció játéka alapján másképp is értelmezhető (fúziós zene: Tigraman, Turques, pop: Red lemon). Különlegesnek érzem – a füzetkében etióp ihletettségűnek minősített – Black spoon című számot, bár én inkább a Maliban is elterjedt szaharai gitárhangot hallom ki belőle. A Tigraman bluesképletre épül és a hagyományosabb jazzhangzást képviseli, nem túl eredetien. A Red lemon pedig egy keringő. A Calliope szárnyaló cselló-, majd gitárjátékra épül, végére dobszólóval. Szóval, van itt hallgatnivaló, csak NE a már megszokott – amerikai főáramjazzhangzását várjuk el.

          Összességében Michel Mast (tenorszaxofon) játékában a desmond-i hagyományokat követi tisztaságában, finom dallamvonalaiban. Jan-Sebastian Degeyter egészen különleges gitárhangokkal, hangzatokkal operál, különösebben virtuóz futamok nélkül. Eline Duerick dallamvonalai szépek, ihletettek. Cyrille Obermüller basszusa korrekt, erőteljes, olykor meghatározó. Marcos Della Rocha dobmunkájáról már beszéltem.

          Összegezve: kellemes, erőteljes és alapvetően szép kamarajazzt hallhatunk. Szerintem ez itt most bőven elég egy kis boldogsághoz.

 

Laughing Batard: Fetish

Kiadó: BMC / W.E.R.F., 2024.

Számcímek:

  1. Tigraman {?} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  2. Red Lemon {Vörös citrom} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  3. Black Spoon {Fekete kanál} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  4. Sand {Homok} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  5. Dosi {Gyógyszer} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  6. Turquoise {Türkiz vagy ásvány} - Marcos Della Rocha
  7. Fetish {Fet-ish} - Michel Mast
  8. The Train and the River {A vonat és a folyó} - Jimmy Giuffre / Xavier Verhelst
  9. Calliope {Kalliopé (az elbeszélő költészet múzsája)} - Jan-Sebastiaan Degeyter
  10. Vashkar {irányító, uralkodó} - Carla Bley

Közreműködik: 

Michel Mast – tenorszaxofon
Jan-Sebastiaan Degeyter – gitárok, bendzsó, omnichord, effektek
Eline Duerinck – cselló
Cyrille Obermüller – nagybőgő
Marcos Della Rocha – dob, ütőhangszerek, glockenspiel

 

Fotó: BMC

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
22
23
25
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005